Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-05-04 / 18. szám

1902. május, 4

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

5

vállalkozás nagyobb igényeket támasztana, a halottszállitást városi szerződés alapján egy vállalkozásra bizzák. Igazán megdöbbentő, hogy micsoda könnyűséggel akarnak elbánni a számokkal és törvényekkel. A javaslat talán nem tudja, hogy az 1884. évi XVII. törvény első szakasza azt mondja, hogy a törvény korlátái között minden nagykorú egyén bármely iparágat szabadon gyakorolhat. A törvény 10. §-a pedig megállapítja az engedélyhez kötött iparágakat. Ezek között a hullaszállitás nincsen. Tehát a hullaszállitás jogát — miután azt a törvény a szabad ipar körébe sorolja — semmiféle közigazgatási hatóság senkitől el nem veheti. Ha megtehette volna, kétségtelenül benne lenne az uj szabályrendeletben is. Kit akar tehát a javaslat megtéveszteni azzal a fenyegető kijelentéssel, amikor tudnia kell s a vállalkozók is tudják, hogy a fenyegetödzést a város be nem válthatja. Ha pedig nem korlátozhatja a hullaszállitást, a vállalatok valószínűleg megmaradnak a mai dijak mellett s akkor az uj rend alaposan megdrágítja a temetést.

Végül még a demokrácziával űzött játékot kell megvizsgálnunk. Mit mond a mai szabály- rendelet. Hogy a halottat ott kell kiszállítani, a hol a halott az élőktől el nem különíthető. Erre az egyszobás lakásokban sincsen szükség, mert a család rendesen a konyhában húzódik meg arra a két napra. Hisz ha ez sérti a demokratizmust, éppen úgy sérti a zsúfolt lakásokról szóló szabályrendelet, mert a szegénynek tiltja meg, hogy olyan olcsón lakjék, ahogyan csak tud.

Nekünk, közönségnek nem kell az uj rend. Ne boldogítsanak hát vele s tiltakozzunk az ellen, hogy a mi nevünkben, ami javunkra alkossanak olyan szabályzatokat, amelyekből mi nem kérünk s amelynek áldásai ellen lelkünk egész erejéből tiltakozunk.

A női kereskedelmi iskolák.

Bár czy István tanácsos egymásután áll elő a reformjavaslatokkal. Megakarja valósítani mindazt, amire az iskola fejlődésének szüksége van. Legutóbb a női kereskedelmi iskolákra került a sor. A fővárosban ma öt ilyen iskola van, még pedig a legkülönösebb helyzetben. Félig hatósági, félig magániskolák ezek. Az anyagi kiadásokat a város viseli, a tanfolyamot a város iskolájában tartják, úgy, hogy a közönség abban a hitben él, hogy az valóságos hatósági iskola. Pedig csak hatósági színezetű magániskola. Öt polgári iskolai igazgatónak a magániskolája. Az igazgatók, mint iskolatulajdonosok alkalmazzák és fizetik a tanárokat. Az övék az iskola jövedelme s őket terheli az esetleges veszteség.

A kérdés világos. Megengedheti-e a főváros azt, hogy hatósági színezettel magániskolákat tartsanak főn, bogy magániskolákért a főváros teljes garanciát vállaljon. Meggyőződésünk szerint nem. Vagy hatósági iskola, vagy magániskola legyen, de a kettőnek az a Szerencs tlen egyesítését ahogyan ma van, tovább megtűrni nem lehet. Vagy tiltsa meg a város, hogy a községi iskolák épületében magániskolákat tartsanak, vagy vegye hatósági kezelésbe az iskolát. Harmadik választása nem lehet, mert a mai állapotot nem tarthatja főn. A kérdés az, hogy a kettő közül melyik jobb financiális és pedagógiai szempontból. Először azonban tisztázni kell azt, hogy szükség van-e ezekre az iskolákra. Azt hisszük, hogy ennél a kérdésnél nem kell sokáig időznünk.

A leáuynevelés ügye elsőrangú társadalmi ügy- A társadalomnak és hatóságnak szigorú föladata és kötelessége, hogy módot adjon a középosztály leányainak, hogy kenyerüket maguk megkeressék. A mai megélhetési viszonyok mellett lehetetlen megelégednünk azzal, hogy a leány csak a háztartást tanulja meg. Tisztességes életpályát kell biztosítani a leányok számára. E fölött sokat lehet elméletileg vitatkozni, de hiábavaló minden vitatkozás, mert az élet megköveteli, hogy a leányokat is kiképezzük gyakorlati pályára. Az is kétségtelen, hogy a középosztály leánygyerme kei számára legalkalmasabb a kereskedői pálya. A leánykereskedelmi iskolákra tehát föltétlenül szükség van. Ebből természetesen még nem az következik^ hogy minden számítás nélkül tucatszámra állítsák föl ezeket az iskolákat s ezzel megteremtsék a női prole- tarizmust.

Ha pedig az iskolákra szükség van, minden érdek azt követeli, hogy hatósági iskola legyen. Pedagógiai szempontból még vitatkozni sem érdemes erről. Még azok is, a kik a mai rend föntartása mellett vannak, elismerik, hogy pedagógiai szempontból a hatósági iskola jobb. Sőt éppen azzal érvelnek, hogy a közönség a hatósági iskolákkal szemben nagyobb igényekkel fog föllépni. Meglehet. De ha már föntartjuk ezeket az iskolákat, úgy szükséges, hogy ezek az iskolák minél tökéletesebbek legyenek, hogy a legfokozot- tabb igényeket is kielégítsék.

Marad még a pénzügyi szempont. A főváros milliókat költ évenkint az iskoláira. Büdzsetjének egyik legnagyobb tétele az iskola. Számos olyan iskolát tart főn, amelyre szorosan törvény nem kötelezi. Az utóbbi időben pedig mindinkább erősödik az a felfogás, hrgy a főváros csak olyan iskolát tar.son fön