Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-27 / 17. szám
1902. április 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS szeti működést nem folytat, pedig mindkét irányban a vagyoni"* biztonság fentartása érdekében szükség van arra, hogy a helyben összpontosítandó fővárosi államrendőrség működése vétessék igénybe ; annál is inkább, mert még ha e községek és telepek rendőrséget a legnagyobb anyagi áldozatok mellett szervezni akarnának is, törvényes jogkör hiányában ezt nem tehetik. És igy ki vagyunk annak téve, hogy a főváros salakja, a melyet az államrendőrség a legerélyesebben üldöz, ellepi azokat a területeket, a hol nagyon kevés, vagy épen semmi rendőrségi szervezet nincs, csak azért, hogy ott a vagyoni viszonyokat veszélyeztesse. Azonkívül vannak a rendészetnek ezerféle követelményei : járdák készítése, világítás berendezése, vízvezeték készítése stb., a melyeket e községek és telepek széttagolása következtében magukra hagyva külön-külön megteremteni nem képesek Szükséges tehát az anyagiaknak összetömöritése és ezen kérdésnek egy hatóság által egyöntetű és tervszerű keresztülvitele. Ha az anyagiakba bővebben beletekintünk, meg van ott e telepeken az adóalap, meg van a fizető-képesség és készség oly mértékben, hogy az átcsatolásból a fővárosnak nem csak kára, de haszna is lenet. E kérdést bővebben nem tárgyalhatjuk, mert e jelentés keretében e kérdés részletes tárgyalása alig foglalhat helyet, de ha méltóztatik tárgyaltatni akarni, részletes és minden kérdésre kiterjedő véleményt és előterjesztést adni készek vagyunk. De ha talán a fővárost környező községeket most hamarosan nem lehetne beolvasztani a fővárosba, legalább az államrendőrség hatáskörét feltétlenül ki kellene terjeszteni a fentebb jelzett területekre. Indokoltuk azt már számos előbbi jelentésünkben. Itt csak utalunk arra, hogy a fővárosból kikergetett azok a kétes existentiák, kik a közvagyont és életbiztonságot veszélyeztetik, megtelepednek azokban a közeli községekben, a hol rendőri szervezet a csekély létszámú csendőr^égen kívül semmi sincs. Házi ipar a főváros iskoláiban. Az istenhegyi gazdasági ismétlő iskola alig néhány hónapi fennállás után a minap abban a kitüntetésben részesült, hogy a székesfőváros egyik első intézete: az Országos Nőképzö egylet tanítóképző iskolája tanulmányozására rándult ki. Az iskola leányosztályaiban meghonosított házi ipari foglalkoztatás, különösen pedig a piperemunkák tanulmányozása volt a kirándulás czélja. A kultuszminiszter u. i. már régóta foglalkozik a Slőjdhöz hasonló kézügyesitő foglalkoztatás általánositásával, a népiskolai oktatás egész vonalán. Hasonlóképpen B á r c z y dr., tanácsnok, a főváros iskoláiban tervezi annak behozatalát különösen a női piperemunkák tanításával. És ime, az Idealismus világából, melyet az érdemes tanácsnok reformtervei tárnak elénk, a szemmel látható és kézzel fogható valóság világába visz bennünket az isten- hegzi iskola. Működésével a legpraktikusabbban jelöli meg az irányt és módot, a melylyel a hegyvidék szőlőinek kipusztulása által nyomorba jutott őslakók kezébe a megélhess uj eszközeit adhatjuk. — Az intézet felsőbb osztályaiból 60 növendék jelent meg Krug Teréz internátusi igazgató, — E n t z Jolán és Nagy László képző-intézeti igazgatók, K r e u p 1 Sarolta, Butov Márta, Bóránké He- lén és F ü 1 ö p Piroska szaktanárnők vezetésével. — Kint volt Bárczy István dr. tanácsnok és Havass Rezső dr. bizottsági tag is, akik mindannyian meglepődve látták, hogy a rozoga iskola ósdi padjai között egysz?rü szerszámokkal mily fejlett ügyességgel készítik a szebbnél-szebb piperetárgyakat ott szemük előtt. — Beck Margit, K r é n Margit és K r é n Mariska, Stich Gizella, és K e m e 1 e Karolin munkái, szalmából, raű'iaháncsból, gyékényből, kákából és nádból bármely kirakat díszére válnának. — Valóban egy olyan iparág bölcsője az istenhegyi iskola ma, melynek keresett termékeivel a külföld árasztja el az országot, de nálunk az egész hazában sem műhelye, sem munkaereje nincsen. Gratulálunk a székesfőváros tanügyi osztály vezetőjének ahoz a sikerhez, melyet üdvös reform eszmeinek megvalósítása körül az istenhegyi iskolában láttunk. — A fogaskerekű vasút igazgatóságát pedig elismerés és köszönet illeti, a miért az iskolának öt krajczáros menetjegyeket bocsájtott ren delkezésére. — (e) Az igazi jótékonyság. A fővárosban a VIII. kerületben van legjobban szervezve a közjótéko íyság. Évek óta tárgyalnak, vitatkoznak, hogyan kellene rendezni a közjótékonyság ügyét. Egyik szabályrendelet-tervezetet a másik után gyártják, csak arra nem gondol senki, hogy ami már megvan s minden tekintetben jónak bizonyult, azt kiterjesszék, fejlesszék. Ha sikerülne valamennyi kerületben azt megvalósítani, ami a Józsefvárosban már megvan, akkor minden külön intézkedés nélkül meglenne oldva a szegényügy szabályozása. Nem szabály- rendelet kell ahhoz, hanem férfiak kellenek, akik a társadalom és hatóság jótékonyságát úgy egyesíteni és gyümölcsöztetni tudják, mint ahogyan az a Józsefvárosban megvan. A józsefvárosi jótékonyegyesületek működéséről a vezetőség ezt a jelentést tette : Az intézmények próbája az idő. Ép szervezetek annak folyása alatt erősbödnek ; a gyenge és egészségtelenek elsenyvednek A természet ép úgy, mint a társadalmi rend és erkölcsi világ szükségszerűséggel megteremti a maga szerves intézményeit. Ezek közül csak az maradandó, a mely hivatását teljesiti, de ez aztán megállja az idők viharát. Egyesületünk hivatása a tömegnyomor enyhítése, az emberi szenvedés orvoslása. Mennél nehezebb a nyomor és szomorúbb a szenvedés, — mit enyhítenünk kell -— annyival nemesebb feladatunk s vigasztalóbb munkánk. Fájó megelégedéssel kell konstatálnunk, hogy a Budapest VIII. kér. ált. közjótékonysági egyesület a múlt évben az intézmények próbáját; az idők nehéz járását erősen megállotta. A nyomor és szenvedés alig lépett fel még oly súlyosan, mint a múlt évben. De ezzel szemben alig is volt példa arra, hogy társadalmunk és a közhatóság jótékony áldozatkészsége nagyobb arányokban nyilvánul meg, mint éppen a múlt évben. Egyesületünk teljesen betöltötte hivatását, — tömegnyomor enyhítésére átvállalt feladatát. — A
