Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-13 / 15. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902 április 6 Két évtized kívánalmai, bajai, tapasztalatai állanak a hatóságok és a nagy közönség előtt, ínért immár két deczermium óta szolgálja a Baross-utczai vasúti vonal a fÁorgalmi közérdeket. És a ki előtt ismeretes e vonal küzdelmes kifejlődésének históriája, az tudja, hogy éppen ezen a vonalon jóformán minden öl terület megépítését, vagy tökéletesbbitését maga az érdekelt közönség sürgette, sőt csaknem kiküzdötte magának. Túlzott, sőt alaptalan aggodalom tehát bárki részéről az a hit, mintha az érdekelt kerületek közönsége ennek a vonalnak és az ez által kielégítendő érdekének nem ismerése folytán a vonalmeghosszabbitás kívánalmával olyat kérne, ami nemcsak hogy nem' közérdek, nemcsak, hogy nem közszükséglet, de sőt megrontására vezetne a belvárosnak és kereskedelmének. Ismételjük, közel húsz éve kínlódik a közlekedő közönség a Baross-utczai vonalnak éppen csonka vasút voltából eredő hátrányaival; a vonalmeghosszabbitás kérdése konkrét alakban ugyancsak évek óta tárgyaltaik és pedig a legelső órától fogva azzal a nagy nyilvánossággal, amelyet az ügy minden fázisának a sajtó megadott. Foglalkozott vele több közgyűlési határozat és ezek közül nevezetesen a Nagyméltóságod jóváhagyása alá kerülő két rendbeli határozat, amely minden ellenük megismerése után is a vonalmeghosszabbitást határozattá emelte. És soha egy hang sem emelkedett e terv és határozás ellen annak a közönsége köréből, amelynek pedig állítólag vagyoni megrontására vezetne a vonalmeghosz- szabbitást. Pedig a bizottmányi tárgyalásokon, a törvényhatósági bizottság közgyűlésein érdekeinek és jogainak képviselői. És ezek szótlanul tűrték volna, a megbízóik romlására vezető határozatot? És a belváros közigazgatásának élén álló és igy a kerület közérdekét legközvetlenebbül ismerő elöljáró aláírásával szankczionálta volna az előterjesztésünk első részében ismertetett kezdeményezést? És a nyilvánosság előtt lefolyó, a sajtó utján a legapróbb részletekig az ellenérvekről is tájékoztatott s állítólag vagyoni veszedelemben forgó érdekelt közönség mélységesen hallgatott volna éveken át és nem nyúlt volna a tiltakozás és jogorvoslat előtte fekvő eszközeihez ! ? És hallgatott volna különösen ezekben az években, mikor a nyomasztó viszonyok által okozott érzékenységében már a legkisebb károsodás, vagy ennek csak legtávolibb lehetősége ellen is felzudul? Nyugodjék meg a fővárosi közmunkák tanácsának kétségkívül jóindulatú aggodalma: ez a vonalmeghosszabbitás ma már az egész főváros és különösen az érdekelt kerületek közönségének közvéleményében mint elodázhatatlan, hasznos, kívánatos forgalmi szükséglet szerepel, amelynek megvalósítása ezernyi ezer embernek, főleg pedig az érintett kerületek iparosainak és kereskedőinek vagyoni érdekeit is fogja szolgálni és biztosítani. Mindezek tudatában meg vagyunk győződve arról, hogy Nagyméltóságod, a kinek épen ezek az érdekek kormányzati bölcs gondolkodásnak soha sem mellőzött, sőt nagy szeretettel ápolt tárgyat képezik, e közérdekeket fogja jóváhagyó nagybecsű határozatával is érvényre juttatni. A jég. Sokan talán még nevetni is fognak, hogy ezzel még komolyan foglalkozni is lehet, ám komolyan a dolgot megfontolva, arra a meggyőződésre fognak jönni, hogy igenis nagyon komoly kérdés az, amelylyel foglalkozni felhívjuk az illetékes körök figyelmét, még pedig a legsürgősebben. Tudjuk, hogy rég nem volt azaz eset, hogy úgy mint ez idén egyáltalában semmi jég nem termett, talán egyszer előfordult a 70-es években, ahol semmi sem volt szinte, de azt nem lehet a mai népességhez és viszonyokhoz hasonlítani. Ma csupán Budapestnek circa tízezer méter- mázsa jégre van szüksége, készül a Budapesten levő jéggyárakban 2—3000 mm., a gyáros urak látva a szükségletet és a napontai produktumot már ma any- nyira felsrófolták az árakat, amit megfizetni csakis gazdag kereskedő, vendéglős képes azzal a meggyőződéssel, hogy ez évben 4—500 frtot vészit az üzleténél csupán a jégár-különbözetnél. Ma a jég métermázsája 1.50—2 00 fríig áll, általában el lehetünk készülve a nagy hőség idején, hogy 3 frtig fog felszállani a jég ára. Ki képes ezt megfizetni, jóformán egy vendéglős, hentes, vagy kereskedő sem, első sorban a mü jégből a hűtésre majdnem mégegyszer annyi szükséges, mint a természetes jégből, másodszor a gyárosok annyira fenntartják magokat, hogy leginkább csakis a nagyobb mennyiségűt elhasználó vevőket látogatnak s igy a kisebb kereskedő, hentes, ^vendéglős jég nélkül fog állani és ezt csakis a szegényébb néposztály közegészsége fogja megsinyleni, mert annyi romlott áru jön majd forgalomba, amennyi talán húsz évben rendes körülmények között sem jön a vevők közzé. De ezt megakadályozni ilyen körülmények közt nem lehet, mert vajmi kevés kereskedő képes havonta 50—60 frtot csupán hűtéséit fedezni. Ez egyszersmind drágaságot fog az amúgy is rossz viszonyok közt előidézni a napi czikkekben, húsnál, hentesárunál, italoknál biztosan. Azért kérjük a Nagyméltóságu Miniszter urat, tegye lehetővé, hogy a meglévő jégvermek jéggel íneg- töltesseoek azáltal, hogy vasúti szállítás olyan helyekről, ahol jég van a legcsekélyebb legyen, vagy pedig létesittessék oly jéggyár, mely jéggel ellátná legalább részben a fogyasztókat, ezáltal első sorban oda hatna, hogy pár száz kereskedő tönkremenését megakadályozná; megakadályozná azt is, hogy romlott cikkek forga lomba hozatala folytán betegségek nem jönnének elő, ami ilyesmitől nagy meleg idején nagy arányokat szokott ölteni (tudjuk kolera idejéből) és leginkább a konkurrencia által megakadályozná sok szegény ember tönkremenésével néhány élelmes vállalkozó milliomossá válását.
