Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-12 / 2. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. január 12. Ezeken az állapotokon udvarias kérelemmel segíteni nem lehet, Nem is segít rajta semmi más, mint a szervezetnek alapos és gyökeres megváltoztatása, az uj fővárosi törvény, amely megakadályozza, hogy a különböző érdekcsoportok otthont találjanak a törvényhatóság termében. De ha mindezt elismerjük, ha konstatáljuk, hogy a közgyűlés mai szervezetében korhadt intézmény, amelyet tovább föntartani nem lehet, még ezzel sem tudjuk megmagyarázni azt az eljárást, amelyet Kasics követ a közgyűlésen, azt a hangot, amelyet Kasics akar a törvényhatóságban meghonosítani. A szerdai közgyűlésen is Kasics kizárólag a meggyanusi- tás fegyverét forgatta. Olyan súlyos vádakkal illette a törvényhatóságot, hogy azokat megtűrni nem lehet. A leghatározottabban tagadjuk, hogy egy csoport azon a címen, hogy nem tartozik a többi klikkhez, hanem külön klikket alkot, a maga számára minden eszköz fölhasználását megengedheti. HaKasicsnak konkrét adatai vannak, tessék velük elő állani. Tessék férfiasán megmondani, hogy melyik városatya képviseli a fővárossal szemben a közgyűlésen egyik vagy másik vállalatnak az érdekét. Ennek a kijelentésnek kétségtelenül meglesz az eredménye is. De általánosságban, ösz- szességben meggyanúsítani a törvényhatóságot senkinek nincsen joga. Ha komolyan vesszük Kasicsnak a szerdai közgyűlésen tett kijelenté seit s azokból komolyan akarnánk levonni a konzekvenciákat, arra az eredményre kellene jutnunk, hogy Kasics Péter kivételével a törvényhatóságnak mind aháromszázkilencvenkilenc tagja megvan vesztegetve. így élére állítva a kérdést, bizonyos, hogy még Kasics Péter sem írná alá. Az ö homályosan szövegezett kijelentései azonban nagyon alkalmasak arra, hogy a nagyközönségben ilyen hitet tápláljon. Ezért értjük teljes mértékben azt a nagyfokú fölhá- borodást, amely a városatyák nagyrészében a szerdai közgyűlés után támadt. Bizonyos jóleső örömmel olvastuk mindig a bécsi Reikszrat tárgyalásait s nagy örömmel konstatáltuk mindig, hogy az a tárgyalási modor nálunk nem tud soha meghonosodni. Ma már kételkedünk benne. Sőt rosszabbnak látjuk az állapotakat nálunk, mint a bécsi Reikszrátban. A bécsi városházán nagy elvi és politikai ellentétek választják el egymástól a pártokat. Nagy politikai elvek harca folyik ott s a csata hevében fajulnak el a politikai ellentétek. Nálunk azonban az alapja is más az ellentéteknek. Nálunk sem elvi, sem politikai pártállás nem választja el a városatyákat s akik az egyik szavazásnál ellenfelek, a másik nál már együtt vannak. A pártpolitika soha nem tudott beférközni a közgyűlés termébe. Azt pedig a főváros közönsége nem fogja megtűrni soha, hogy a becsület nevében alakítsanak pártokat, hogy egy csoport, mint a becsület kizárólagos tulajdonosa szerepeljen. Nem látunk semmi okot, nem látunk tény körülményeket, amelyek ma igazolnák vagy megokolná tennék „a becsületesek harcát az okosak ellen.“ Egy csoport sem követelheti a maga számára azt, hogy a közönség csak benne lássa a becsületeseket. A kisebbségi jog még nem adja meg a terrorizálásra, erőszakoskodásra általános gyanúsításra a jogcímet. Ha komolyan vállalkoztak arra, hogy a becsület nevében harcoljanak, tessék megfelelő eszközöket használni. Tessék férfiasán megmondani és igazolni, hogy kik azok, akik anyagi érdekeik előmozdítására eszközül használják a főváros közönségének bizalmát. A szerdai botrány után úgy hisszük, hogy a főpolgármester is lemondott arról, hogy ennek a szervezetnek a keretében a közgyűlés tekintélyét emelni lehessen. De talán a kormányban is megérlelte azt, hogy immár itt van a fővárosi törvény revíziójára a végső szükség, hogy most már Budapest becsülete követeli az uj fővárosi törvényt. A kormány jóakarata. Amikor elvi határozatokról, semmire nem kötelező Ígéretekről van szó, akkor a kormány alig győzi a sok jóakaratot, amelylyel a főváros iránt viseltetik. Telis-tele van jóakarattal, támogatással és áldozatkészséggel, mindaddig, mig valamely konkrét eset merü
