Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-16 / 7. szám
9 Í902 február 16. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Schlesinger Miksa, háromemetetes bérház, Kor lát-utca 208.220 kor. Budapest székesfőváros, egyemeletes iskola éi óvóda, Ürömi-u. 204.000 kor. Grün és Társa, háromemeletes bérház, Csáky-u. 200.000 kor. Róth Mihály és Moskovits Ignácz, háromemeletes lakóház, Garam-u. 200.000 kor. M. kir. államvasutak, átalakítás és egyemeletes ráépttés, Keleti pályaudvar. 200.000 kor Deutsch József J. és neje, háromemeletes bérház, Hernád-utcza 200.000 kor. Ziegler Géza, háromemeletes bérház, Gsömöri-ut 300.000 kor. Krau-e Láng Teréz, háromemeletes bérház, Klau- zál-utca 200000 kor. Kormánybiztos kerestetik. A mióta a főváros tisztviselői bevonultak az átalakított Károlykaszárnyába, egészen titokzatossá lett ott minden. Mintha idegen szellemek játszanának a város uraival. Nem sikerül semmi és egyik csapás a másik csapás után zudul a városra. Talán a sok katona szenvedés szellemei szabadultak föl s most büntetnek a sok szenvedésért. A legérdekesebb és legtitokzatosabb azonban hogy állandóan keresnek valami ismeretlent a városháza folyosóin. Alig vonult be a kaszárnyába a régi városháza hivatalnok-serege, már megkezdődött a nagy keresés. Akkor franciát kerestek minden sarokban, a ki másfél millió korona biztosítékot hozott magával, hogy megvásárolja a főváros kölcsönkötvé- nyeit. Valóságos hadjáratot indítottak a franciára, de nem akadtak rá sehol. Nem csoda Csak a szelleme meg a távirata volt a városházán. Ö maga otthon maradt a millióival együtt. Jaj volt annak az idegennek, a ki véletlenül keresztül ment a városházán. A derék kapus mindjárt galléron ragadta. — Kend az a francia. Jöjjön a polgármester ur elé. És vitte föl az emeletre akarata ellenére is. Francia volt elég, csak az az egy nem, a ki a milliókat hozta. Akkor búsultak rajta a városatyák, most már örülnek rajta. Csupa hazafias lelkesedésből akkor maga a polgárság vásárolta meg nyolcvanhét forintjával a kötvényeket, a melyek ma már kilencvennégyet érnek. Hála érte a titokzatos franciának, hogy ez a jövedelem a budapesti polgárság zsebében maradt. A franciát igy szépen elintézték s megnyugodtak abban, hogy a francia otthon maradt a millióival. De nem sokáig pihenhettek. Egy fiatal számsegéd, a jól ismert Kecskeméthy Győző, gondolta magában, ha a francia nem hozott pénzt, hát majd segít ő a bajon. Segített is. Elvitt egy félmilliót az amerikaiaknak ajándékba. Erre indult meg csak igazán a kutatás. öregben és ifjúban, férfiben és asszonyban Kecskeméthy Győzőt keresték. Egy sereg embert neveztek el hamarosan Kecskeméthy Győzőnek. Ebben a kutatásban már a rendőrség is segédkezett. Talán éppen azért tűnt el olyan titokzatosan. Az bizonyos, hogy a régi hatalmas épületnek minden sarkát kiku tatták. Kecskeméthy volt az ur a városházán Csak ő róla beszéltek az emberek. De ebbe is belefáradtak. Kecskeméthy letűnt a napirendről. Most már a tanács urai is legföljebb jó vagy rossz vicceket faragnak róla az unalmas tanácsüléseken. Ide iktatjuk az utolsó tanácsülés termékét, amelyen édesen kacagtak a tanács urai: — Mi a különbség a primadonna, a Konkordia malom és Kecskeméthy Győző között. Ezt a találós kérdést adta föl az egyik tanácstag. Választ azonban nem kapott, pedig még a re ferens is abbahagyta az előadást. Végre megkegyelmezett a tanácsos ur. — Nem csoda, ha rosszul áll a város szénája, ha még ezt se tudja a tekintetes tanács bölcsesége megoldani. Pedig milyen egyszerű. Hát a primadonnának hire van, a Konkordia malomnak hamva van, Kecskeméthy Győzőnek pedig se hire, se hamva. Kecskeméthy Győző most már nyugodtan uras- kodhatik a város pénzén, most már az adomatárba került. Az örök kutatók azonban nem pihenhetnek meg. Most már megint van keresni való. Most kormánybiztost keresnek a városházán. A tisztviselő urak szépen megköszöntének minden cilinderes urat, mert nem lehet tudni, hogy melyik a kormánybiztos, a ki rendbe fogja hozni a főváros szénáját. A kapus megint árgus szemekkel figyel minden ismeretlenre, a ki neteszi a lábát a városháza kapuján. Hátha a kormánybiztos, a ki ezután élet és halál ura lesz a városházán. Azt mondják a rossz nyelvek, hogy a kormánybiztos is először csak a szellemét küldte el a városházára. Meg akarja tudni, hogy bele lehet-e ülni pénz nélkül a hatalmi szé be. Mert nagy baj találna lenni, ha üres zsebekkel jön s azután nem tudja kifizetni a számláját. Hova lesz akkor a kormánybiztosi tekintély. A városházán pedig szívesen látnák már, hogy valaki friss pénzt hozzon a bankba. Hir szerint a legjobb kedvű tanácsos megkérte a polgármestert, hogy rendkívüli tanácsülést hívjon össze, mert neki sürgős előterjesztése van. Azt akarja indítványozni, hogy a tanács jutalomdijat, tűzzön ki annak, a ki megtalálja a kormánybiztost. A polgármester az indítványt elfogadta s a legközelebbi napokban meg fog jelenni a hivatalos hirdetés azzal a fölirással, hogy : Kormánybiztos kerestetik. Egyúttal ki fognak küldeni egy szükebbkörü bizottságot, hogy tegyen javaslatot, hogyha a kormány- biztos sem lenne föltalálható, akkor kit keressenek a városháza öreg falai között. A közgyűlésből^ Nincsen pénz, nincsen munka. Az ügyosztályok a sablonos adminisztratív ügyeket intézik és viszik a közgyűlés elé. Ä városatyák unottan mennek a közgyűlésre. Nem érdekli őket semmik Azt sem igen tudják, hogy miről van szó. Még az előadót sem igen hallgatják. Szerdán is fölkellett függeszteni az ülést, mert a nagy unalomban a városatyák azt hitték, hogy a kaszinóban vannak, és ott beszélik meg a legközelebbi mulatság részleteit. A gyönge napirend ellenére is sok volt a városatya, mert a Vízivárosnak plébánost kellett választani. A budaiak a maguk káplánjához König Gusztávhoz ragaszkodtak, de sokan a belvárosi káplánt Böschatt Jánost akarták megválasztani. Azzal érveltek a budaiak, hogy a plébános választás
