Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-11-17 / 41. szám

V. évfoyam.

Budapest, 1901. november 17,

41. szám.

KÖZIGA ZG AT A Rí HETILAP

^előfizetési Ára;

Egész évre . .......................12 Kor.

Fé

lévre.....................................fi Kor.

Szerkeszti es kiadja :

DR- BARTHA SÁNDOR.

SZERKESZTÖSEG jís KIttDÓ:

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

A polgármester.

Kedden este egy krajcáros német újság nagy cikkben lemondatja állásáról a polgár- mestert. Mint pozitiv hirt közli, polgármester lemondását. Szerdán a közgyűlésen mint lapunk más helyén olvasható, a városatyák egy kis csoportja valóságos hadjáratot inditolt a tanács ellen.

Olyan egymásután jött a két dolog, hogy önkéntelenül felmerül a gondolat, hogy a keddi cikk és a szerdai támadás között okozati összefüggés van. A látszat ezt bizonyitja s ha igy van, akkor az egész manőverben a tanács s annak feje a polgármester eben tervszerűen indított háborút kell látnunk.

Ha a harci üzenet okát keressük, nem találunk mást, mint a főváros válságos pénzügyi helyzetét. A pénzügyi bajokért bűnbakot kell keresni s erre legalkalmasabbnak látszik a tanács és a polgármester.

Nem habozunk mindjárt őszintén kijelenteni, hogy Halmos János polgármester nem adott okot az ellene indított támadásokra. A polgármester volt az első, aki már évekkel ezelőtt, székfoglaló beszédében figyelmeztette a törvényhatóságot a főváros pénzügyi helyzetére s már akkor megjósolta, hogy valamit tenni kell, különben a válság elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Jól emlékezünk, hogy akkor mindenki pesszimizmussal vádoltaa polgármestert. Azok a jó idők voltak, amikor az épitési spekuláció egy esztendő alatt nyolcszáz házat épített. Akkor senki hallani sem akart válságról. Nagy

bátorság kellett ahhoz, hogy a polgármester őszintén megmondja, hogy a látszólagos virágzás csak a spekuláció munkája, a fővárosnak pedig reálisabb alapon kell biztosítania a maga háztartását.

Ha eddig meg voltunk baj nélkül, meg le' szünk ezután is, volt a városatyák válasza. Nincsen olyan komoly ok az aggodalomra, mint a polgármester hirdeti. Jól emlékezünk, hogy micsoda heves támadások követték a sajtóban a polgármester nyilatkozatát. Szemére vetették a polgármesternek, hogy a valóságnál sötétebb színekkel fösti a város állapotát s azzal rontja a város hitelét. Nem tudtak, nem akartak megnyugodni abban, hogy a főváros háztartásának alapos támogatásra van szüksége, hogy zavartalanul tovább működhessék. A főváros közönségében erős volt az a hit, hogy Budapest Európa leggazdagabb fővárosa. Nem akarták, hogy ezt a hitet az őszinteség váltsa föl.

A polgármester azonban, aki tisztán látta a helyzetet, nem elégedett meg a nyilatkozatta s egymásután jöttek a javaslatok, a melyek a főváros bevételeinek fokozását célozták. Jött a vízvezetéki szabályrendelet, a mely biztosítani akarta, hogy a város erre a nagy üzemére rá ne fizessen. A közgyűlés azonban úgy kiforgatta az eredeti javaslatot, hogy az uj szabályzat alig biztosit többet, mint a régi. Ez volt a sorsa a kövezési szabályrendeletnek is. Nagyon keveset segít az uj kövezési szabályrendelet, különösen most, ami