Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-11-10 / 40. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

1901. november 10.

— többről alig lehet szó mert az egész összeg csak százhúsz ezer korona — akkor is azt követelte a főváros önkormányzata, hogy a kisebbség nyugodjék meg a többség határozatában, várja meg, amig újra lejár a szerződés s akkor jobban szervezkedve, igyekezzék a maga meggyőződését a törvényhatóság termében érvényesíteni.

Hisszük, hogy az autonómia minden őszinte hive igazat fog nekünk adni abban, hogy a főváros autonómiáját tizezer koronáért sem szabad föláldozni. Hisz úgy is eléggé csorba már az az önkormányzat. Alig van már valam kis joga a fővárosnak. Az ország minden fa. lujának több önkormányzata van, mint Budapestnek.

Ha a városatyák tréfát űznek a fölebbe- zési jogból, ha könyelmüen föláldozzák azt a keveset is, ami a jogokból még a törvényhatóságnak megmaradt, akkor ne haragudjanak a kormányra, ha az a maga hatáskörét az autonómia rovására lépten nyomon böviteni igyekszik.

Budapestnek ahoz nincsen joga, hogy az utcáit úgy nevezze el, ahogyan akarja, hogy valamelyik utcasarkon egy petroleum lámpát fölállítson. Most pedig azt a legelemibb jogát akarják föláldozni, hogy a saját házi szükségleteit annál és úgy szerezze be, akinél és ahogyan a közgyűlés többsége célszerűnek, jónak látja. Ez az önkormányzat csődje, amelyet nem indokol meg az, hogy a közgyűlés egy-egy csoportja nem tudja a maga akaratát a többségre ráerőszakolni. Nem alkotmányos szabadság az többe, nem orvoslat keresés, hanem a kisebbség terrorizmusa a többség ellen.

Faközraktár.

A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó bank fa- közraktárat akar építeni a Duna partján. A bank csak 63,000 négyszögöl területet kér, természetesen ingyen. De még ez sem elég a banknak. Azt kívánja, hogy a város töltesse föl a területet, ami a mérnöki hivatal számítása szerint, kerek egy millióba kerül. Az államvasutaktól pedig azt kívánja hogy az ipartelepen ingyen csinálja meg a vasúti hálózatot. Még sok más kérése is van a banknak. A városnak és a kormánynak a bank összes kérelme több mint másfél millió koronába kerülne.

Önként merül föl a kérdés, hogy mit ad a bank ahoz, hogy a közraktári üzemet megkapja. Semmit. A berendezés egész költsége fél millió korona, de azt sem a bank adja, hanem cShk előlegezi, s a főváros törleszti. Vagyis a válallkozásnak megint azt a nemét látjuk, amely Budapest specialitása: a közvagyon rovására való vállalkozás.

Szinte hihetetlen, hogy a bank akkora naivitást tételez föl a fővárosról, hogy milliókat fog áldozni olyan vállalat érdekében, amely minden rizikó nélkül egyedül a főváros és a kormány támogatásával akar üzletet csinálni. Úgy lát szik a bank nem tudja, hogy elmúltak azok az idők, amikor elég volt kimondani a közgyűlésen az iparpártolás szavát s a közgyűlés minden további vizsgálódás nélkül derüre-borura, boldog- nak-boldogtalarinak megszavazta a telkeket. A törvényhatóság is kiábrándult már a frázisokból és nem hajlandó a jövőben a fejős tehén szerepére vállalkozni.

Ebben a konkrét esetben pedig nemcsak arról van szó, hogy egy uj iparvállalatot támogasson a főváros, hanem, hogy segédkezet nyújtson egy vállalkozónak egy virágzó iparág tönkretevésére.

A fakereskedelem egyike a legjobban megerősödött iparunknak, s most a bank elakarja venni a faiparosok elől az egyedül használható partterületet. A fakereskedők legközelebb nagygyűlést is fognak tartani, amelyen tiltakozni fognak az ellen, hogy évtizedes munkájuk gyümölcsét most a leszámítoló és pénzváltóbank ölébe tegyék le.

A héten vegyes bizottságot tartottak, amelyen úgy határoztak, hogy az államtól fognak mindent kérni, hogy az állam adja a milliókat, mert a városnak már nincsen ajándékozni való pénze. Nem valószínű, hogy az állam ezt a kérelmet teljesítse. Tiltja minden közgazdasági érdek. Igaza volt H ü 11 Tivadarnak, hogy azon az alapon, amelyen a bank ajánlatát megtette, komolyan tárgyalni sem lehet. Olyan ajánlatot, amely azt kívánja, hogy kizárólag közpénzen csináljanak meg egy üzleti vállalkozást, amelyhez maga a vállalkozó egy fillérrel sem járul, minden tárgyalás nélkül már a tanácsnak vissza kellett volna utasi- tani. Végül a városi hatóság nem arra való, hogy egyes vállalkozók fantáziájának szentelje a városatyákat.

Lesz még alakalmunk a dologgal bővebben foglalkozni. Most csak egy kérdést akarunk fölvetni. Ha a város rendezi be a közraktárt az utolsó faszögig, micsoda jogcímen ül bele a vállalatba egy idegen. Akkor tessék a városnak saját kezélésébe venni. Hisz még a kezelésért is százezer koronát fizet a város évenkint a banknak. A százezer korona elegendő a házi kezelésre, s legalább a bevétel a városé. Akármilyen rosszul gazdálkodnának is a városi faközraktárban, annyit nem tudnának ráfizetni, mint amennyibe a bank ajánlata kerül a fővárosnak.