Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-28 / 4. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ban tarthatnak ülést. Számtalan oly bizottsági tag van, a ki hivatásánál fogva van akadályozva abban, hogy ilyen albizottságok összejövetelein részt vegyen. Ilyenkor mi szokott történni ? Halasztás ! Azután ha végre valamiben mégis megállapodnak, annak az lesz a vége, hogy egy jelentést Írnak alá. A plenum pedig újra fogja e jelentések alapján ezeket a dolgokat tárgyalni. Tehát igen nagy időveszteség és egészen szükségtelen időveszteség forogna igy fenn. Én a tárgyalást másképen képzelem el. A jegyzőkönyvben az áll, hogy feladatunkat, képezi a közigazgatás egész gépe zetének alapos megvizsgálása, megvitatása és jelentés- tétel. A másik a jövőre követendő módok és a harmadik egy városi programm létei-itése és ezzel kapcsolatban a kormány nyal felveendő tárgyalások Én ott kezdem, hogy nem két, hanem három főirányba osztanám a tárgyalások anyagát. A városi háztartást a jövőre nézve megállapítani kevesehb időt vesz igénybe. A harmadik pont pedig még kevesebb időt igényel és azonnal elkészíthető. A leghosszabb tárgyalást a közigazgatás gépezetének esetleges módosításai igénylik, n úgy képzelem, hogy e kérdést plenumban, tehát valami előadói tervezet mellett tárgyaljuk. Az előadók pedig akkor nem lehetnének mások, mint az ügyosztályok fejei. Minek küldjünk ki annyi albizottságot, a hány ügyosztály van ? Jobb lesz szerintem, hogy ha azt mondjuk pl. tanácskozni kívánnánk a pénzügyekről ; felkérjük tehát a polgármestert, hogy az ügyosztály vezetőt s mindazokat a tisztviselőket, a kiknek az ügyosztály teendőihez hozzászólásuk van, ide berendelvén, azok nekünk az egész tényállásra nézve adják meg a szükséges felvilágosításokat ; esetleg tegyenek előterjesztéseket. Ezzel meg lesz nyerve az az idő, a mely az albizottság működése és a jelentéstétel által vétetnék igénybe. De még ezzel azt is nyerjük, hogy a/, egész bizottság közvetlenül fogná hallani az ügyeket. Az albizottsági tárgyalások mellett azonban már egy bizonyos preokkupált nézet, tudniillik az albizottság nézete volna felszínen, Én azt hiszem, hogy a czélt igy plenumban való tárgyalás mellett hamarább lehetne elérni. Elképzelem pedig ezt azért, mert több évvel ezelőtt egy ilyen tárgyalásban már részt venni szerencsém volt. A főváros kiküldött egy bizottságot, majdnem szóról-szóra ugyanazon megbízással, mint ezúttal. Megvizsgáltuk az egész ügymenetet, — tartott a dolog több, mint egy évig — minden ügyosztályba elmentünk, a vége a dolognak pedig jelentésünk szerint az volt, hogy igenis lehet megtakarításokat jogok sérelme nélkül eszközölni; a határozata pedig a közgyűlésnek az lett erre, hogy tudomásul 'ette a jelentést. Ettől a tárgyalási rendszertől én bizony eredményt nem várok. Mi hát akkor a legközelebbi teendő ? Az, hogy a legsürgősebbekkel, a pénzügyi kérdésekkel foglalkozunk. Nincs-e meg máris minden adat? Az osztály mit fog mást csinálni, mint hogy előadja a dolgokat — fel kell tenni, hogy a számok helyes és igazságszerü összeállítása mellett. Ezt kellene az albizottságnak is tennie. De látjuk, hogy azt még ma meghallgathatják az előadó tanácsnok űrt ól, a mit az albizottság csak hosszú idő múltán terjeszthetne elénk. Azután nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy egyik fontosabb része a kérdésnek, mint pl. a pénzügyi rész, miért várjon addig, mig a többi részek is az albizottságok által elintézve lesznek. 8 Ä főváros egész közigazgatásának rendszere mellett a pénzügyi rész is a másik két pont megoldása után módosulni fog ugyan, de azt nem látom be, hogy miért ne kellene ezért a pénzügyekről gondoskodni a másik két dolog mellett is? Annál inkább, mert a pénzügyi részszel foglalkozni kell, hogy az 1902. évi pénzügyi programmot megállapítsuk, akár meg lesznek oldva a többi kérdések, akár nem. Méltóztatnak látni s méltóztassanak kellőleg latba — vetni, hogyha gyorsan akarunk dolgozni s akár jó tanácsadás, akár konkrét indítványok utján, de gyorsan akarunk határozatokat hozni, nem is volna czélszerü a tárgyalásokat más módon folytatni, mint csak úgy, a hogy én azt javasoltam. Meg vagyok győződva róla, hogy pl. a pénzügyi részhez akár holnap hozzá lehet fogni, de már a többiekhez ily rövid idő alatt nem. Ha úgy találja a bizottság, hogy a múltból vett tapasztalatok ezt az álláspontomat nem igazolják, én magam részéről a másik módba is szívesen belenyugszom, mert az is azt a czélt szándékozik szolgálni, a mely tekintetben egyek vagyunk. De én véleményemet mindig kötelességemnek tartottam megmondani, döntsön azután a plenum. Ezeket voltam bátor szives figyelmükbe ajánlani azzal, hogy habár nagyon sürgős is a misszió, a mely reánk nehezedik, én inkább várok bizonyos kevés ideig, mint hogy felületes és a dolgokat régi állapotukban hagyó javaslatot tegyek. Már pedig alapos javaslatot csak úgy lehet tenni, azon az utón, a melyet előadni bátorkodtam. Császár Jenő : Tisztelt Bizottság 1 A nyilvánosság kérdésében teljesen az egész nyilvánosság mellett vagyok, mert nekünk titkolni valónk nincsen, sőt azt várhatjuk, hogy ha a tárgyalások nyilvánosak lesznek, a nagy közönségből is esetleg oly hangok fognak felmerülni, a melyek a mi munkánkat könnyebbé teszik. A mi a beosztást és a tárgyalások menetét illeti, Po- lónyi ur indítványát én helyesnek tartom, mert lehetetlenség ily ügyeket igy plenumban tárgyalni. Az a kérdés, hogy három vagy nyolcz albizottságra oszoljék-e a bizottság? Azt hiszem, hogy több bizottságra nen\ kell oszolni, mert bizonyos kérdések lesznek, a melyek a teljes szétforgácsolás mellett is közösen lesznek tárgyalhatok. A pénzügyi hiány nem abból eredt, hogy tulsá" gosan terjeszkedtünk volna, hanem hogy az anyag, erőink nem haladtak kellően lépést a terjeszkedéssel Amig a külső mázon dolgoztunk, addig a kereskedelem és ipar folytonosan hanyatlottak, a magyar államvasutaknak szerződései következtében a tarifák elterelték Pestről a forgalmat, az újabb útirányok a fővárost elkerülik s ezen okból az áruk nagy része. Pestet többé nem érinti s igen sok iparág az által, mint a szesz, termény és gabonaüzlet pangásnak indult, a vállalatoknak adószolgáltatási képessége pedig leszállt. Egy malom például éveken keresztül községi adót nem fizet, mert az adófelügyelőség a megadóztatás alapjául szolgáló nyereséget nem tudja egy esztendőben sem kiböngészni. A többi különféle iparágak adószolgáltatási képessége is tetemesen leszállt. Nagyon fontosnak tartom, hogy mi azzal behatóan foglalkozzunk, hogy a polgárs gnak, első sorban a kereskedők és iparosok felvirágoztatásába mit kell tennünk ? Ez a kérdés a harmadik pontban megtalálja a maga helyét sabba beleillik, úgy hogy azzal lehetséges lesz foglalkozni. Azért is azokat a bizottsági tag 1901. január 28.
