Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-20 / 37. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 7 1901. október 20. koznia a referensre. Másutt, lahol a tisztviselői kar fegyelmezettebb, ahol a tisztviselők a törvényhatóságot jogosan megillető tisztelettel viseltetnek a közgyűlés iránt, az ilyesmi egyáltalán meg nem történhetik. Ha valamelyik megyei törvényhatóságban a referens igy bánna el a törvényhatósággal, a törvény- hatóság azonnal módot találna, hogy megsértett tekintélyének elégtételt vegyen. Nálunk ilyesmit nem szoktak észrevenni a város atyái. Egy ember volt a törvényhatóságban, aki soha nem' tűrte meg, 'hogy a tisztviselők igy packázzanak a közgyűléssel. Steiger Gyula megtudta követelni, hogy a törvényhatóságnak megadják az őt megillető tiszteletet. < Kissé különös, hogy a közgyűlésnek, amely választja a tisztviselőt, amely »néha soron kívül is megadja a tanácsosi dekórumot lés nagy fizetést úgy kell kierőszakolnia, hogy a tanácsos urak legalább akkora tisztelettel legyenek a közgyűlés uránt, hogy ne várakoztassák meg a törvényhatóságot. De hát ez nem pusztán illendőség! kérdés, ez hivatali kötelesség. Minden referensnek ielsőrendü hivatali kötelessége, hogy ott legyen, amikor rá kerül a sor. Ebből csak világosan következik, hogy aki nincsen ott, az elsőrendű .hivatali kötelességét szegte meg, kötelességmulasztást követett el. .Hisz van egy polgármesteri rendelet, amely szigorúan »megparancsolja a tanácsosoknak,, hogy a közgyűléseken elejétől végig résztvegyenek. Ott kell tehát lenniük akkor is. ha nem referálnak, természetesen még inkább ott kell lenniük, ha előadók is. Ismerve a városházi állapotokat, tudjuk, hogy ennek a dolognak semmiféle következménye nem lesz. A városatyák jó lélküek. Keresni fognak mentséget. A tisztviselők büszkén ,mondogatják egymásnak, hogy végre akadt »egy városi tanácsos, aki megmutatta, hogy a tanácsos is van akkora ur, mint a közgyűlés. Ideje is volt »már, hogy a városatyák elbizakodottságából törjenek le egy darabot. Másutt, mondjuk Bécsben, más következménye lenne az ilyen eljárásnak. Megvagyunk győződve, hogy Lueger polgármester érvényt tudna szerezni az általa kiadott polgármesteri rendeletnek. Bécsben a polgármesteri rendelet szentirás, amelynek minden betűjét pontosan teljesitik, nálunk akta. mely néha talán olvasatiamul kerül az irattárba. Aktaszérü következménye talán mégis desz a dolognak. Hir szerint a főpolgármester, mint a közgyűlés elnöke, átiratban fogja megkeresni a polgár- mestert, gondoskodjék arról, hogy va jövőben a referensek a helyükön legyenek, ;s ne teremtsenek olyan kényszerhelyzetet, mint a legutóbbi közgyűlésen történt, hogy a referens távolléte miatt a közgyűlést fel kelleti függeszteni. Mi lesz ennek az átiratnak az eredménye, nem tudjuk. Az a fegyelmezetlenség, amely a városházán van, i nem biztat semmi jóval. Ha Steiger Gyula még élne, s ott ülhetne még a közgyűlésen, akkor 'bizonyosan szóba kerülne a dolog a legilletékesebb helyen, a törvény- hatóságban is és számon kérnék a polgármestertől, hogy hajlandó-e a tisztviselőket kioktatni arra, hogy amikor közgyűlési referensek, idejekorán jelenjenek meg a közgyűlésen, mert a városatyáknak más dolguk is van, mint arra várakozni, hogy mikor érkezik meg a referens. Az inasoktatás. Az általános irányú iparos és kereskedő tanonciskola, helyesebben az esti és vasárnapi tanfolyamok részére az 1893-ban kiadott tanterv, amelynek hatásai tekintetében immár 6 éves tapasztalatok állanak rendelkezésre, nagyjában véve »bevált. Megvalósította főleg azt a két főcélzatot, hogy az oktatás helyes alapokon induljon és hogy a szakirányú tanonciskolák megfelelő és gyakorlati igényeket kielégítő módon rendeztessenek he. De a szerzett tapasztalatok megérlelik azt a meggyőződést is, hogy a tanterv oly bőséges tananyagot ölel fel, hogy azt teljesen feldolgozni alig lehetséges; különösen két körülménynek tulajdonítható, hogy a szóban levő tanterv alapján meginduló tanítás nem tudja a kívánatos eredményeket fölmutatni. Az egyik, hogy a népoktatás körül elkövetett mulasztások hátráltatják a tanítás menetét; a másik, hogy á tanoncok nem iratkoznak be egyöntetűen a tanév elején, hanem hogy a beiratkozás az egész éven át folyik annyira, hogy minden osztályban havonkint 3—4 beiratás eszközlendő, a szerint, amint a tanoncok elszerződnek, tótinél fogva még a tanév vége felé [is kénytelen a tanító uj tanulókkal foglalkozni. E miatt különösen az első osztályban, folytonos ismétlés nélkül szó sem lehetne csak megközelítőleg is egyöntetű eredményről.
