Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-13 / 36. szám
1901. október 13. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 nyilvánítva, — újabb árverést vagy árlejtést hirdet. Az újabb árverés vagy árlejtés a megállapított szabályok szerint történik azon különbséggel, hogy az utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre feltétlenül s akkor is kötelező, ha az árverésen vagy árlejtésen részt nem vesz, sőt az utólag tett ajánlat az ajánlattevőre akkor is kötelező, ha az annak folytán tartott árverés vagy árlejtés rendeltetett el; ellenben a székesfővárosra nézve, mely az ajánlatok közötti szabad választás jogát ez alkalommal is fentartja, csak akkor válik kötelezővé, ha az ajánlatot elfogadja és az annak értelmében kötött szerződést jóváhagyja. Ha többen tesznek utólag ajánlatot, annak az ajánlata jön figyelembe, aki. ha, az árverésre vonatkozik, a legnagyobb, ha pedig árlejtésre vonatkozik, a legkisebb ajánlatot tette. Az ilyképen megtartott újabb árverés vagy árlejtés után további utóajániatnak helye nincsen, s ha ilyen tétetnék, az a megtartott árverés vagy árlejtés joghatályára befolyással nincsen. 10. Bérleteknél vagy oly szállításoknál, melyek hosszabb időre biztositandók, a legütolsó bérlő vagy szállító egységárai, avagy a bérösszeg mindenkor közlendők. 11. Mindenkor nyilvános árverést vagy árlejtést kell tartani és szükebb körű árlejtés csakis azon elenyésző ritka esetben tartandó, ha azt a munkának kivételesen művészi kivitele követeli, vagy szabadalmazott gyártmányok beszerzése kívántatik, ily esetekben indokolt előterjesztésre a tanács határozza el a szükebb körű árlejtés megtartását, mely alkalommal azokat is kijelöli, akik az árlejtésben való részvételre felszólitandók lesznek. Amennyiben javaslataink elfogadtatnának, úgy az esetben a székesfőváros központi pénztára számára kiadott szolgálati utasítás 1. és 70. szakaszai megfelelőképen módositandók lesznek. Ezekben foglaltuk össze javaslatainkat a tan. VI. pénzügy és gazdasági ügyosztályhoz intézett felszólításra, s ezek után még csak arra a kérdésre kellene válaszolnunk, amely a kartellekre vonatkozólag dr. Havass Rezső biz. tag ur interpellációjában foglaltatik. Minthogy e kérdést a széndrágaság okából a közgazdasági és közélelmezési bizottmány 1901. évi február hó 16-án tartott ülésében tárgyalván, a tek. Tanácshoz oly irányú javaslatot tett, miszerint tekintettel arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnák állanak leginkább rendelkezésére azok az eszközök, amelyek a kívánt cél elérésére legalkalmasabbaknak látszanak, a kereskedelemügyi miniszter úrhoz felterjesztés intéztessék a végből, hogy a kellő intézkedéseket megtenni méltóztassék: ennélfogva csakis annak megemlítésére szorítkozunk, hogy a felvetett kérdésben a közgazdasági és közélelmezési bizottmánynak javaslata tárgyalás alatt áll. Budapesten, 1901. évi október hónap. A tan. VI. pénzügyi és gazdasági ügyosztály: Dr Melly Béla s. k, Dr. Vaszilievits János, s. k jegyző. tanácsnok. Az uj vámtarifái A tanács pénzügyi osztálya megcsinálta a városi vám uj tarifáját. Az uj tarifa lényegesen emeli a dijakat. A tarifa még bizonyosan sok vitára fog alkalmat adni a városházán. Mi most csak ismertetjük a tarifát, legközelebb azonban vissza fogunk rá térni s méltatni fogjuk a főváros pénzügye, a kereskedelem és ipar szempontjából. Mái- mos! elismeréssel említjük meg, hogy a forma dolgában az uj tarifa jelentékenyen jobb, mint volt a régi. Nem rosszul stilizált jegyzetek szabályozzák a kezelést, hanem külön szabályrendelet intézke- dik a vámadminisztráczió minden dolgában. Az ügyosztály hosszú jelentésben mondja el a tanácsnak, hogy micsoda elvek alapján készült a tarifa s megmagyarázza, hogyan állapították meg a dijakat Az ügyosztály jelentéséből közöljük a következőket : A szabályrendelet összeállításánál az volt a? irányelvünk, hogy a vámszedési szabályok egyszerűek, világosak s mindenki által megérthetek legyenek. , * _ A bemutatott szabályrendelet-tervezet röviden, de világosan meghatározza a városi vámszedés jogalapját, a vámkötelezettséget, a vám lerovását és beszedését, a vám visszatérítését a büntető határozatokat és a jogorvoslást. Az uj szabályrendeletben teljesen mellőztük a mostani díjjegyzékben oly fontos szerepet játszó vámköteles és vámmentes terület zavaros fogalmát, e helyett — természetesen a vasúton vagy vizen érkéző áruknál — a fizetési kötelezettségükre nézve döntő momentumnak vettük a leadást, vagyis azt, amidőn az áru kiszolgáltattadk, a közraktári telepen pedig, amidőn a főváros bel- vagy külterületére kiraktároz- tatik. Mielőtt tehát az áru leadatik vagy kiraktározta tik, addig fizetési kötelezettség sincs. A városi vám fizetésének egyik feltételeként fen tartottuk a leadás mellett azon esetet is, ha az áru a főváros közterületét érinti. — Ellenben kihagytuk azon intézkedést, hogy a közúti vasutak által közvetített transito forgalom esetében a szállítmányok vámkedvezményben részesittessenek. Az eddigi 10, illetve 20-szoros birság helyett az uj pénzügyi törvények rendelkezéseihez alkalmazkodva 4, illetve 8-szoros bírságot állapítottunk meg Kimondottuk egyúttal, hogy visszamenőleg a múltra oly vámmegröviditési esetekben, amelynél a fél tetten nem éretett és jegyzőkönyv fel nem vétetett, — vámbírság nem alkalmazható; maga a vámdij azonban az elévülési határidőn belül a múltra nézve is kiszabható. — Intézkedtünk a városi vámmentességi igazolványokkal való visszaélés megtorlása iránt. Megadtuk a bírságolási jogot a városi vám beszedésével megbízott pénzügyi hatóságoknak. A főváros által saját közegei vagy bérlője által szedett vámoknál azonban ezeket a közegeket, illetőleg a bérlőt a bírságolási jog nem illeti meg; — ily esetekben ezt a jogot a főváros tanácsa gyakorolja. ..
