Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-13 / 36. szám
6. Magyar székesfőváros. 1901. október 13. •l'A vámvonalak kihelyezése, x\z artézi-fürdő kiépítése, Minta-munkáslakóházak, Vigadó a II. kér. Cor- vin-téren, Bérház az V; kér. Lipót-körut és Szemere- idca sarkán, Bérház az V. kér. Lipót-köruton, A Sárosfürdő fölépítése. A kimutatáshoz most csak annyit jegyzünk meg, hogy abhan benne vannak azok a közmunkák is, amelyeket jövő év végéig akarnak végrehajtani. A vállalkozók összejátszásának megakadályozása. A tanács VI. pénzügyi és gazdasági ügyosztálya a napokban adta be a tanácshoz a vállalkozók ösz- szejátszásának megakadályozására vonatkozó igen szépen megszerkesztett előterjesztését, melyet itt egész terjedelmében közölünk: Teki ntete s Tanács! Polgármester ur a vállalkozók összejátszására nézve egy konkrét esetre vonatkozólag 1899. évi december 27-én hozzá intézett feljelentés, valamint dr. Havass Rezső ur, a székesfőváros törvényhatósági bizottsága tagjának az 1900. évi június hó 6-án tartott közgyűlésben tett interpellációja folytán felhivta a tan. VI. pénzügyi és gazdasági ügyosztályt, hogy az árlejtések körül követett eljárást és a székesfőváros kárára űzött hasonló visszaélések meggátlásának módozatait legye tüzetes tanulmány tárgyává és a netán szükségesnek mutatkozó és elrendelhető intézkedésekre nézve dolgozzon ki sürgősen javaslatot. Noha polgármester urnák az emlitett interpellációra nyomban megadott válaszát a közgyűlés és maga dr. Havass Rezső ur is tudomásul vette, — mégis idézzük az interpellációt, mert harmadik pontja a kérdés megoldásának egyik módját említi fel. An interpelláció ez volt: 1. Van-e tudomása a polgármester urnák arról, hogy a főváros által közmunkákra hirdetett árlejtéseknél a vállalkozók sok esetben kartellre lépnek s ez által tetemesen megkárosítják a fővárost ? 2. Szándékozik-e a polgármester ur intézkedni, hogy az árlejtéseknél a kartellek megkötése, s ez által a főváros anyagi megkárosítása megakadályoz- tassék ? 8. Nem gondolja-e a polgármester ur, miszerint a szóban levő cél érdekében üdvös lenne, hogy ezentúl úgy, mint 1892. előtt. volt. az óvadék az ajánlattal egyszerre legyen benyújtandó.? Első sorban is azzal a kéréssel óhajtunk foglalkozni, hogy miként lehetne a vállalkozók összejátszását lehetőleg megakadályozni, mert nemcsak az emlitett konkrét feljelentésből és interpellációból ismeretes a vállalkozóknak ezen eljárása, hanem általába]! köztudomást képez ez a visszaélés, amely nemcsak a székesfőváros anyagi megkárosításával jár, hanem a tisztességes iparosokat és vállalkozókat is visszatartja s elrettenti a székesfőváros közmunkáinak elvállalásától. Ez az oka annak, hogy a székes- főváros részéről hirdetett árlejtéseknél és árveréseknél csaknem mindig ugyanazon vállalkozókkal találkozunk, holott egészséges viszonyok között a versenynek szélesebb körüliek kellene .lennie, amelyben nemcsak az ismert vállalkozók hanem újabb tö- rekvjő oly iparosok és vállalkozók is részt vesznek, akik munkájukkal, készítményeikkel és képességeikkel helyet kérnek a versenyzők között. A cél tehát, amelyet a vállalkozók összejátszásának megakadályozásával elérni óhajtunk, kettős: az egyik a székesfővárosnak az anyagi megkároso- dástól való lehető megóvása, a másik pedig a tisztességes versenynek biztosítása által a szolid iparnak és vállalatoknak támogatása. Ezen kettős irányú cél elérése érdekében múlhatatlanul szükségesnek tartjuk amaz intézkedéseket megtenni, melyek a vállalkozók összejátszását lehetőleg megakadályozzák. A pályázók rendszerint egymást megismerni tö- rekszeniek s ha sikerül megtudniuk, hogy a versenyben kik vesznek részt, úgy a rokon szándékuak hamar kezet fognak és összebeszélés utján igyekszenek a vállalatot elnyerni. A tapasztalat azt mutatta, hogy az ajánlattevők ismertekké váltak azáltal, hogy a bánatpénzt égy helyen kell letenni s mivel a bánatpénz legtöbbnyire a vállalati összeg bizonyos százalékában lön megállapítva, az, aki tudomására juthatott annak, hogy az egyes vállalkozók mily összegű bánatpénzt tettek le, ebből az ajánlatot is körülbelül megtudhatta, illetőleg kiszámíthatta. Ismérvéin e körülményeket és okokat, semmi sem természetesebb, mint megengedni azt, hogy a vállalkozók a székesfővárosnak bármelyik pénztárába tehessék le bánatpénzüket és kimondani, hogy a bánatpénz ne a vállalati összegnek bizonyos százaléka, hanem egy meghatározott összeg legyen, mely az ajánlat megismerése czéljából semmiféle kombinációra nem alkalmas. Amennyiben pedig: a községi pénztár a bánatpénzt csak ideiglenes kezelésbe veszi, azt sem tartjuk szükségesnek, hogv a pénztárnál jelent- keziő vállalkozó megmondja, hogy mily árlejtésben vesz részt, vagy miníő munkára tesz ajánlatot, mert erre pénzkezelési szempontból egyáltalában szükség nincs s elég, ha kijelenti, hogy X összegű bánatpénzt kíván letenni s ennek ideiglenes bevételezéséről nyugtát kér, melyet ajánlatához csatol. De feleslegesnek tartjuk az árlejtésnek, vagy munkának, amelyre nézve a vállalkozó a bánatpénzt leteszi, megnevezését már csak azért is, mert azáltal, hogy a vállalkozó a letéti nyugtát ajánlatához kénytelen csatolni és hivatkozni arra, hogy az X. összegről szóló letéti nyugtáját mellékelte, ajánlatának felbontásakor amúgy is nyilvánvalóvá lesz, hölgy bánatpénze melyik ajánlatához tartozik. Ha pedig valamely vállalkozónak ajánlata elfogad tátik, úgy bánatpénzét kötelezettségéi teljesítésének biztosítása céljából biztosíték- képen a pénztár azonnal bevételezi, mig a többiek azt egyszerűen visszakapják. Nem tartjuk tehát szükségesnek, hogy az ajánlatok felbontása előtt nyilvánvaló legyen, hogy a letett bánatpénz mely ajánlathoz tartozik. Az idézett interpelláció 3. pontjában emlitett azt a módot, hogy a bánatpénz az ajánlattal egyszerre legyen benyújtandó, nem javasoljuk, mert. annak kezelése akkor, mikor az ajánlatokat felbontják, rendkívül nehézkes lenne és zavarokat szülne. A vállalkozók a bánatpénzt készpénzben, takarékpénztári betéti könyvekben és a legkülönbözőbb óvadékképes papírokban teszik le, melyeket az átvevőnek mind
