Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-06 / 35. szám
12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. október 6. Az Árpád-hajó vizrebocsátása. A főváros küldöttsége múlt hónapban tudvalevőleg részt vett az Árpád csatahajónak Triesztben történt vizrebocsátásán. A küldöttség útjáról Rózsavölgyi Gyula alpolgármester, a küldöttség vezetője a következő jelentést terjesztette a közgyűlés el: Tisztelt Közgyűlés! Hivatkozással a tisztelt Közgyűlésnek folyó évi szeptember hó 4-én 904. kgy. szám alatt hozott határozatára, az »Árpád« csatahajó vizrebocsátási ünnepélyére történt kiküldetésről a következőkben van szerencsém jelentésemet tisztelettel előterjeszteni: A küldöttség, mely vezetésem alatt Reményi Antal dr. és Havass Rezső dr. törvényhatósági bizottsági tag urakból, továbbá Faller Ferenc tanácsnok és Rényi Dezső főjegyző urakból állott, Triesztbe megérkezve, a pályaudvaron a cs. és kir. haditengerészet két tisztje, névszerint Reményi Ferenc és Mallinarách Jenő cs. és kir. sorhajó hadnagyok által fogadtatott, akik a tengerészeti parancsnokság kitüntető figyelméből a városban történt időzésünk egész folyamán a küldöttség mellett voltak s szives és előzékeny támogatásukkal a küldöttséget lekötelezték. A küldöttség mindenekelőtt látogatást tett báró Spaun Ármin cs. és kir. tengernagy v. b. t. t. tengerészeti parancsnok, gróf Goés Lipót helytartó és Sandrinelli Scipio lovag polgármester uraknál, amely látogatásaink nyomban viszonoztattak, sőt felkeresett bennünket Jec'.ina Lipót lovag cs. és kir. sorhajó kapitány ur, a cs. és kir. hadügyminisztérium tengerészeti ügyosztálya elnöki osztályának a vezetője is. A küldöttség ezután a nyert meghivás folytán a tengerészeti parancsnokság által rendelkezésünkre bocsátott gőzössel megtekintette a vizrebocsátási ünnepély alkalmából a trieszti öbölben horgonyozó »Karl VI.« csatahajót, valamint a Kinából hadizsák- mánynyal terhelten megérkezett »Donau« nevű hadi hajót is. A szeptember 11-én d. e. 9 órakor a Trieszttől kocsin félórányira fekvő San-Marcoi öbölben végbement vizrebocsátási ünnepélyen, amelynek meghívóin a pusztaszeri milleniris emléknek Árpád fejedelmet ábrázoló képe volt látható, a küldöttség1 magyar díszruhában megjelenve, a felállított tribün legelső sorában kapott helyett. Az ünnepélyt Auguszta cs. és kir. főhercegnő Ö Fenségének, a tengerészeti parancsnok hódolat- teljes kérésére elmondott beszéde nyitotta meg, a melyben utalás történt Árpád fejedelemre, mint honfoglalóra s mint a magyarok nagy királyának, Szent Istvánnak ősére. A hazafias melegségtől áthatott s főleg a magyarokra felettébb lelkesítő hatású beszéd elhangzása után Ő Fensége által adott jelre a 8000 tonnás »Árpád« csatahajó, mely flottánk legnagyobb hajója, a menedékesen felállított állványról megindulva, akadály nélkül csúszott le a hullámok közé, — aminek megtörténte után Auguszta Ő cs. és kir. Fensége még rövid beszédet mondott. A vizrebocsátási ünnepély után küldöttségünk bemutattatott József Ágost cs. és kir. főherceg és Auguszta cs. és kir. főhercegnő Ö Fenségeiknek, kik a küldöttség minden tagjával beszédbe ereszkedtek. A küldöttség (3 Fenségeik előtt kifejezést adott azon való hazafias örömének és egyszersmind hálás köszönetének is, hogy haditengerészetünk legújabb hadihajója a honfoglaló Árpád nevéről neveztetett el. Az ünnepély napján, vagyis szeptember hó 11-én délután a küldöttség meghivás folytán megjelent a báró Spaun Ármin tengernagy ur által a »Karl VI.« hadihajón rendezett fogadáson, másnap pedig meghívást kapott gróf Szápáry László fiumei kormányzó ur által az »Előre« gőzösön adott villásreggelire, a mely alkalommal báró Spaun Ármin tengernagy ur, a kormányzó ur pohárköszöntőjére adott válaszában ama reménynek adott kifejezést, hogy a magyar fiatalság a jövőben nagyobb számban fog a haditengerészet kötelékébe lépni, mint a hogy ez sajnosán eddi- gelé történt. Amidőn ezekben kiküldetésünkről rövid vonásokban beszámolni szerencsém volt, tekintettel arra, a kitüntető figyelemre és előzékenységre, mely az ünnepély alkalmából általában a magyarokkal szemben nyilvánult s amelylyel Triesztben való időzésünk alatt főleg a haditengerészeti parancsnokság részéről lépten-nyomon találkoztunk, bátor vagyok az eljárt küldöttség nevében javasolni, hogy báró Spaun Ármin tengernagy urnák a valóban szívélyes és vendégszerető fogadtatásért átiratilag köszönetét mondani méltóztassék. Budapesten, 1901. évi szeptember hó 20-án. Rózsávölgyi Gyula s k., alpolgármester, a kiküldött bizottság vezetője. Vízvezetékünk. Vízvezetékeinkre milliókat költöttünk s költünk folyvást, abban a reményben, hogy Budapestet állandóan jó vizzel biztositjuk. Amióta azonban megkezdték a káposztásmegyeri viz szállítását az állandó jó viz helyett állandó baj, zavar és 'panasz van. Alig van nap, hogy a napisajtóban is a közönség ne panaszkodjék, hogy ivó viz helyett valami sárga folyadékot kapott. Ez az örökös baj annál érthetetlenebb, mert a mikor egy vállalati ügyből kifolyólag elsőrangú hazai és külföldi szakértők a vizvezetéket megvizsgálták, azt jónak és megbízhatónak mondták. Önkéntelenül támad az a kérdés, hogy mi okozza tehát a sok kala- mitás't. Megbízható s feltétlenül illetékes helyen igy adják ennek a kérdésnek a magyarázátát: Közcs őhálózatunk 550,000 méter hosszú vezetékből van alkotva s ebbe 12^000 ház van bekapcsolva úgy, hogy minden háznak magánk is terjedelmes hálózata avan. Helyi baj tehát — mert arról van most szó — számtalan ponton jelentkezbetik és pedig a legszeszélyesebb módon. Megtörténhetik, s valóban meg is történik, hogy valamely utcának az egyik oldalát érinti a baj, mig a másik oldal ilyenről semmit sem tud; hogy az utcavonalon csak egy-két ház szenved;
