Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-09-22 / 33. szám

4. ‘ MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ----- 1901- szeptember 22.

zetett vidéki közvélemény nyomása alatt a pusztitó munkában aktív részt vettek. A felelőség első sorban Budapest kilenc képviselőjét terheli, akik a kis ujjakat sem nyújtották ki, hogy ezt a bomlasztó munkát megakadályozzák.

Budapest ipari és kereskedelmi város. Érdekei azonosak az ipar és kereskedelem érdekével. Ezt használták föl eszközül, hogy kimutassák, hogy Budapest érdekei ellentétesek a mezőgazda ország érdekeivel. Nem a mi hivatásunk, hogy ennek az élére állitott okoskodásnak a képtelenségét bizonyitsuk. Konstatá tűk a tényt, amelyet többé letagadni sem lehet.

Nem akarjuk részletezni az érdekeket, amelyek jogosulatlan sérelmet szenvedtek a múltban s a melyek kielégítésre várnak, a jövőben. Budapest közönsége nagyon jól ismeri azokat.

A választások küszöbén csak rá akartunk mutatni ezekre a dolgokra, hogy fölhívjuk rá Budapest választópolgárainak a figyelmét.

A főváros érdekében föltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ennek a városnak a képviselői is törődjenek egy keveset a főváros speciális érdekeivel, hogy a polgárság bizalmát legalább azzal viszonozzák, hogy komoly munkával részt vesznek Budapest fejlődésében.' Ezt jogunk van megkövetelni Budapest képviselőitől. Megköveteli ezt minden kis község a maga képviselőjétől, még pedig nem eredmény nélkül. Csak éppen a fővárosnak nem lenne joga ahoz, hogy képviselőinek megválasztásakor ne csak az általános politika után induljon, hanem komolyan mérlegelje azt is, hogy jelöltjei közül kik éreznek együtt a főváros polgárságával, kire bizhatja községi érdekeit is.

Még egyet. Néhány év óta a főváros és a kormány között bizonyos feszült viszony van. Az oka ismeretes. A főváros nem akart, nem tudott tovább áldozatkész bárány lenni s nem akarta s nem is tudta a kormány minden óhaját teljesíteni. Igyekezett menekülni azoktól az óriási terhektől, amelyeket a kormány a rég s közelmúltban ,törvény, jog és igazság ellenére rakott vállaira. Egyik-másik dologban késhegyig ment már a dolog s a főváros kilenc képviselője soha nem lépett közbe, hogy az ellentéteket barátságosan kiegyeztetve a főváros érdekéből mégmentsen annyit, amennyit csak lehet. Sok komoly összeütközés intéződött volna el a főváros hasznára, ha Budapest képviselői nemcsak a választás napján érdeklődnek a főváros ügyei iránt.

Bízunk a jövőben, hogy nem igyk lészen,

hogy Budapest polgársága október másotlikán olyan férfiakra bízza a főváros,képviseletét, akik az öt esztendős -eik usban is bátor zászló- vivői lesznek a fővárosi érdekeknek.

■ te a

Közélelmezésünk.

A főváros nagy költség árán megcsinálta a vásárcsarnokokat, hogy a főváros közélelmezését jobbá és olcsóbbá tegye. A vásárcsarnokok meg vannak s most már elegendő tapasztalatunk is van, hogy az eredményről nyilatkozhassunk.

Nem lehet tagadni, hogy a közélelmezés jobbá tevésében a csarnokok megfeleltek a hozzájuk fűzött reményeknek. Az élelmi szereknek, az élelmiszer- vásárnak konc-zentrálása lehetővé tette az élelmi szerek szigorúbb és megbízhatóbb ellenőrzését s a komoly eljárás, melyet a vásárcsarnokok személyzete követett, arra birtá az árusokat, hogy rossz árut ne is vigyenek a csarnokba.

Másik hivatásának, a közélelmezés olcsóbbá tevésének azonban a vásárcsarnok nem felelt meg. Az az idea, hogy az ország gazdaközönsége nagy lelkesedéssel fogja termékét a. csarnokba küldeni s annyi áru fog fölhalmozódni, hogy nemcsak a helyi fogyasztást látja el olcsón, hanem még tekintélyes export, is fejlődhetik, nem vált, valóra. A valóság az, hogy csarnokba alig szállítanak annyit, amennyi a helyi fogyasztásra szükséges. Az árusok, többnyire azok. akik azelőítt a nyílt piaczon voltak, ma is ugyanabban a kis körben dolgoznak, csak éppen a helypénz nagyobb, amit aztán az élelmiszerek drágításával hoznak be maguknak. Ez az oka, hogy a csarnokok éppen ellenkező hátást értek el, mint amire vártak, a közélelmezést megdrágították.

S ezen nem is csodálkozhatunk, ha megfigyeljük a központi vásárcsarnok forgalmát. A központi vásárcsarnokban két nagykereskedőt találunk, a két hatósági közvetítőt. Az ő kezükben van az egész élelmiszer kereskedelem. Nekik kell ellátniuk az egész város fogyasztását, nekik kellene exportálni s megküzdeni azoknak a nagy élelmiszer-kereskedőknek és exportőröknek a konkurrencziájával, akik a vásár- csarnokokon kívül lévén, szabadabban, minden ellenőrzés nélkül mozoghatnak.

A központi vásárcsarnok jobboldali karzatát a vásárcsarnoki nagykereskedők töltik meg. Ezek egész külön specziálitások. Nagykereskedő a czimük, amit azzal váltottak meg, hogy öt kilónál kevesebbet nem adnak, ha a vásárcsarnoki személyzet közül valaki látja. Valójában pedig kevés kivétellel még csak nem is kereskedő, hanem egyszerű árus. Ma a jobboldali karzaton nagykereskedő, holnap. a baloldalon kofa, holnapután megint nagykereskedő. Ke