Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-15 / 32. szám
1901. szeptember 15. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 Schvendtner József főmérnökök és Mérey Adolf, a bizottság jegyzője. A mikor az ajánlatok fölbontását megkezdették, kinyitották a tanácsos szobájának az ajtaját. A vállalkozók, kik eddig az előszobában várakoztak, bementek a szobába, hogy meghallják az árlejtés eredményét. Bárczy István tanácsos azonban a vállalkozókat visszaküldte az előszobába azzal, hogy az ajtó nyitva marad s ők az előszobában is meghallgathatják az eredményt. A vállalkozókat kellemetlenül lepte meg a kiutasítás s óvást tettek ellene. Arra hivatkoztak, hogy az árlejtés nyilvános és nekik törvényes joguk, hogy az árlejtés helyiségében maradjanak. Bárczy tanácsos nem vitatkozott tovább, hanem rendőrökért küldött. A központi városházán levő rendőri kirendeltségből azonnal megjelent több rendőr. A vállalkozók nagy része a rendőrök megjelenésére azonnal ott hagyta az ál lejtést. A folyosón elkeseredetten panaszkodtak az eljárás miatt. Ok nem anar- kisták s nem csavargók, mondták, hogy a tanácsos rendőrökkel utas'tsa ki őket a hivatalos helyiségből, a hol ők törvényesen jelentek meg. Lesiettek a helyettes polgármesterhez, s útközben elkeseredetten jellemezték a tanácsos eljárását. A helyettes polgármester azonban nem volt a hivatalban s a vállalkozók közül Wehisch Sándor, a Mészáros és Oerstenberger cég alkalmazottja, Biró Károly, Cigler Géza, Szabó János, a Gregersen G. és fia cég, a Frank A. Herman és fia cég és a kőbányai gőztéglagyár részvénytársaság képviselői a főjegyzői hivatalba mentek. Ott jegyzőkönyvileg fölfelentést tettek Bárczy István tanácsos ellen s kérték a polgármestert, intéz kedjék, hogy ezentúl a nyilvános árlejtés nyilvános legyen, s ők a rajtuk esett sérelemért elégtételt kapjanak. Budapesti előkelő nagyiparosoknak tehát azért kellett elszenvedniük azt a megaláztatást, hogy rendőrökkel utasítsák ki őket, mert törvényes jogaikat védték s nem voltak hajlandók szolga módjára az előszobáuan lesni a nagyságos tanácsos ur parancsait. ügy halljuk, hogy a tanácsos ur azért nem akarta beengedni a szobájába a nagyiparosokat, hogy össze ne tapossák a szőnyegeit. Kétségtelenül igaz hogy a nyáron mesés pompával alakították át s rendezték be az uj tanácsos hajlékát. Egyetlen miniszternek nincsen olyan fényes fogadó terme, mint Bárczy tanácsosnak. Nem tudjuk, hogy hány ezer koronába került az uj bútorozás. De a tanácsos ur megfeledkezett arról, hogy az a fényes kiállítású szoba nem az ő magánvagyonából, hanem az adózó polgárok filléreiből került ki. Tehát azoknak az uraknak a pénzéből is, akiket rendőrökkel utasított ki a szobájából. Erre az eljárásra igazán nem találunk mentséget Az, hogy a váll ilkozók egy része zsidó vallásu polgár volt, csak nem lehet ok. Ha Bárczy tanácsos ur nem szereti a zsidókat, az az ő privát dolga, de hivatalos eljárásban az ilyen érzelmeknek megnyilat- kozniok nem szabad. A polgári becsületen esett sérelemért nem csak a megbántott vállalkozóknak, hanem az egész fővárosi polgárságnak szüksége van az elégtételre. Elégtételt kell kapnia a polgárságnak. A megsértett vállalkozók hivatalosan megtették a fő jelentést. Megköveteljük a polgárság becsülete érdekében, hogy az ügyből kifolyólag a fegyelmi eljárást elrendeljék. Az a legkevesebb a mit követelni lehet, hogy a dolgot ne vcnják ki illetékes fóruma, a fegyelmi választmány hatásköre alul. Ez a fővárosnak is az érdeke, mert ha az ügy nem kerül illetékes fiatóságának megítélése alá, a közönség joggal ves/iti el azt a kis bizodalmát is, amely- lyel még a városi ügyek s az egész városi adminisztráció iránt viseltetik. Elvárjuk továbbá, hogy a főváros törvényhatóságában több olyan önérzetes városatya akad, aki nem fogja megtűrni polgártársainak ilyen módon való megalázását. Elvárjuk, hogy a legközelebbi közgyűlésen a polgármestertől elégtételt fognak követelni a polgári becsületen esett sérelemért. Nem hisszük, hogy a törvényhatóság tagjainak közömbös az, ha a polgárokat rendőri asszisztenciával utasítják ki a városháza helyiségeiből. A megbántott nagyiparosok pedig akkor cselekesznek _helyesen, ha panas/.ukkal a legilletékesebb helyre, a belügyminisz'erhez fordulnakA kerületi orvosok. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt szerkesztő Ur! Nagy szolgálatot tett a Magyar Székesfőváros a közegészségügynek azzal, hogy a ke ületi orvosoknak immár igazán tarthatatlan állapoiát a nyilvánosság elé vitte. Hogy egyik-másik orvos hat koronát kap egy vizitért, azt én nem sajnálom. A diplomás pályák közül egy sem olyan keserves, olyan nehéz, mint éppen az orv si pálya. A vidéken nincsen orvos s azéit sürgetik az egész vonalon a közegészségügy államosítását, hogy a községek orvost kapjanak. Budapes en megfordított állapot van. A fővárosban csaknem több az orvos, mint a beteg. Van ház, amelyikben két-háiom orvos is van. Ilyen viszonyok mellett csakugyan nem igazságos, hogy a szegény betegeket arra kényszerítse a hatóság, hogy betegen egy óra járásnyira vánszorogjanak a kerületi orvos lakására. Tessék elképzelni, hogy például a nagy kiterjedésű Erzsébetvárosban kültelkével együtt csak három orvos van, akit a szegény ember fölkereshet. Normális viszonyok mellet még csak valahogyan megy a dolog, mert hiszen csak a legszegényebb ember fordul a kerületi orvoshoz, az pedig nem
