Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-07-28 / 28. szám
1901. julius 28. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 A szegényügy egész terhével magán a társadalmon nyugszik. A társadalom az egyetlen, a mely kivette részét a komoly munkából s egyik-másik kerületben szép eredményt is ért el. A társadalom maga azonban egy ilyen nagyszabású kérdés megoldására nem alkalmas. Hiányzik a rendelkezésre álló anyagi eszközök czélszerü felhasználása, a kérdés alapos és állandó megoldásának irányítása- Ez lenne a hatóság feladata. Talán ennek a kérdésnek a megoldására vállalkozott a belügyminiszter, a mikor a koldusok összeírását elrendelte. Mert nem hisszük, hogy a belügyminisztériumnak nagy gyönyörűsége telnék a nyomor összeírásába. Ha ez volt a belügyminiszter intencziója, akkor őszinte örömmel üdvözöljük, mert az eddig történtek után nem tudunk bízni abban, hogy a főváros autonom hatáskörében ezt a kérdést valaha megoldja. Talán ha a kormány szilárd kezekkel és a megfelelő energiával hozzá lát a kérdés megoldásához, nekünk sem kell többé elrejtenünk a nyomorúságot, hanem enyhíteni fogjuk azt. Hírek a városházáról. Borhütés és a főváros. A budapesti közönségnek az a része, a melynek nincs módjában a hüs Tátrát, vagy Norvégia hótakarta bérczeit felkeresni, azzal enyhíti a kánikula hőségét, hogy az asztalra kerülő szeszes italokat és ásványvizeket a vízvezeték csapja alá helyezi s a viz aztán egész nap csurog az üvegekre. A vízvezeték ilyenképen átvedlik jégszekrénynyé, de legalább is pótolja azokat. Mindez igen kellemes mulatság volna, ha nem léteznék a vízfogyasztási szabályrendelet. Ez ugyanis kimondja, hogy a háztartáshoz szükséges viz „józan takarékossággal használandó fel.“ A szabály- rendelet e pontjának betartása felett a vízvezetéki ellenőrök őrködnek, akik váratlanul toppannak be a lakásokba, hogy in flagranti tetten érjék a vizpazar- lókat. A szabályrendeletben ugyan nincsen határozottan megtiltva a víznek ilyen czélra való használása, de a vízvezetéki ellenőrök a fenti általános szabály alapján vízpazarlásnak minősitik ezt s feljelentést tesznek ellenük a vízvezetéki igazgatóságnál, amely aztán áttéve az iratokat a tanácshoz, az illetők megbüntetését javast Íja. A tanács a szabályrendelet alapján 40—200 koronáig terjedő pénzbírságot ró az illetőkre. A főváros 240 ilyen esetben rót ki 40—50—100 koronáig terjedő bírságot, a mely ellen ugyanannyi fe- lebbezés érkezett be. A legtöbben persze tagadásba veszik, hogy a fenti eljárással vízjogi kihágást követtek volna el, de a felebbezéseket a főváros sorba utasítja el a nyomtatott blankettákon. A villamossági részvénytársaság befizetéseiA budapesti általános villamossági részvénytársaság a fővárossal kötött szerződése értelmében az 1901. évi junius hó 30-áig lefektetett kábelvonalak és bázicsatlakozások után a második félévre esedékes és a fővárost úri jog czimén megillető összeg fejében 1033 koronát, valamint ez év január hó 1-től junius 30 áig befolyt 896,389 korona 39 fillér nyersjövedelemnek 5 %-át azaz: 44,766 korona 47 fillért részesedési illeték czimén fizetett be a főváros központi pénztárába. Berlin város kérelme Berlin város átiratot küldött a főváros tanácsához, melyben kéri a fővárosi szemét házi kezelésére vonatkozó szabály- rendelet és utasítás megküldését. Berlin városa bejelentette, hogy őszszel két megbízottját Budapestre fogja küldeni a szemétfuvarozás tanulmányozása czéljából. A tanács kész örömmel bocsátotta Berlin város rendelkezésére a kivánt adatokat. A főkapitány panasza. Eudnay Béla főkapitány átiratot intézett a főváros tanácsához, a melyben felhívja figyelmét arra a körülményre, hogy az egyes utczákat a tisztítással megbízott közegek locsolás nélkül seprik, a mi a közönség érdekeit úgy egészségügyi, mint tisztasági szempontból sérti. A tanács ennek folytán utasította a köztisztasági hivatalt, hogy a főkapitány panaszának eleget téve, hívja fel az utczaseprőket, hogy öntözés nélkül egy utczát se seperjenek. Ugyanezen átiratában panaszkodik a főkapitány, hogy az utczaöntözők hivatásukból tréfát űzve, a járókelőket gyakran lefecskendezik. A főkapitány kéri a tanácsot, hogy tiltsa meg az öntözőknek e durva eljárást. A megsértett főváros. Dr. Bentsik József fővárosi ügyvéd azért, mert a főváros egy általa képviselt féllel szemben fennálló követelését birói utón akarta érvényesíteni, olyan hangú felebbezést nyújtott be a tanácshoz, a melyben többek között ez van : „a tudatlanságnak folytatása is van, a mennyiben az ostobaságból lefoglalt ingóságokra árverés tűzetett ki.“ A főváros e kitételben sértést látott s feljelentette az ügyvédet az ügyészségnél. Az ügyészség az iratokat áttette a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi választmányához, mint illetékes hatósághoz. Az ügyvédi kamara azonban azzal az indokolással, hogy Bentsik igazsága tudatában, a küzdelem hevében használta ezt a kifejezést és jogos felháborodásában követte el a sértést, felmentette a vád alól. A főváros, valamint az ügyészség felebbezett a kúriához, a mely a napokban tartott zárt tárgyaláson elvetette az ügyvédi kamara fegyelmi választmányának határozatát és Írásbeli dorgálásra ítélte el az ügyvédet. A kúria indokolásában kimondotta, hogy a fegyelmi bíróság által fegyelmi vétség miatt fenyitendő az az ügyvéd, a ki meghatalmazott minőségben a közigazgatási hatóságokhoz intézett beadványában a közigazgatási hatóságok közegeit sértő kifejezésekkel illeti. A kúria a fegyelmi választmány által felhozott körülményeket nem találta mentőknek, csak enyhítőknek. A vízmérő órák szabályzata. Az uj vízvezetéki szabályzat jóváhagyás végett jelenleg a belügyminiszternél van. Miután a belügyminiszter minden valószínűség szerint jóvá fogja hagyni a tervezetet, Bódy Tivadar tanácsjegyző már a legközelebb megkezdi a \izórák használati szabályzatának idolgozását, hogy azt a belügyminiszteri jóváhagyással együtt a közgyűlés elé terjeszthesse, mert mig az ügy valamennyi fórumon keresztül megy, hosszabb idő szükségeltetik s a tervezet szerint a vízmérő órák általános behozatala 1902. január hó 1-én lép életbe. Erre az időre tehát kész szabályrendeletre van szükség.
