Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-07 / 1. szám
1901. január 7. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 vezetése alatt tisztelgett Pesti Ferencznél. Gorecky meleghangú üdvözlő beszédében hivatkozott arra a körülményre, hogy a tisztelgő személyzet az adó- számviteli hivatalnak az elöljáróság alá történt beosz- tatása következtében a természetben példátlan módon megszaporodott. Az elöljáróság munkaanyaga a szó szoros értelemb n megkétszereződött de a buzgó testület teljes sikerrel megbirkózott ezzel a teherrel is, mivel a fővárosi tisztviselő beletörődött már abba a tudatba, hogy életét a hivatalban kell leélnie, minden erejét, szorgalmát és szabadidejét is a hivatalos ügyek ellátására fordítani. Dicsérte, azt a szives, kollegiális viszonyt, a mely a tisztviselőket egybefüzi és éltette az elöljárót, a ki nemcsak kiváló főnökük, hanem a tisztviselői karnak mindenkor jóságos és készséges támogatója. Pesti Ferencz elöljáró meghatott tn mondott köszönetét az óváczióért s az üdvözlésre nagyszabású és lendülettel előadott beszédben felelt. Ebből a beszédből különösen két momentumot kell kiemelnünk. Az egyik az adóhivatalnokok uj helyzetére vonatkozik. Az adóhivatali tisztviselő a közönség szemében mindenkor gyűlöletes ; nem lát munkásságából egyebet, csak az exekucziót, a melytől retteg s a melyet zaklatásnak, nyuzásnak tart. Pedig az adóhivatal is a közönség érdekét szolgálja s terhes, becsületes munkát végez, a mely a közjóra elhatározó fontosságú. Az adószámviteli hivatalt legújabban az elöljáróság védő szárnyai alá helyezték. Ez az intézkedés igen alkalmas arra, hogy a régi állapotok megszűnjenek s az elöljáróság, mely a polgársággal közvetlenebb viszonyban áll, meggyőzze a lakosságot arról, hogy az adóhivatalban a közönségnek épen olyan lelkes és jóindulatú munkásai dolgoznak, mint egyebütt. A másik kérdés épen olyan nagyfontosságu. Állandó panasz targya a közigazgatási, elsősorban pedig a fővárosi tisztviselő lekötött helyzete. A mai korban minden téren működő egyén módot nyer arra, hogy tehetségét és szorgalmát, bármi téren és munkakörben nyilvánul is az, rendes elfoglaltságán kívül érvényesíthesse s igy magának kedvezőbb anyagi helyzetet teremthessen, esetleg családját jobban elláthassa. Csupán a fővárosi tisztviselő az, a kinek minden erejét leköti hivatala s teljesen el van zárva az elől egyébként is, hogy magát más irányban is érvényesíthesse. Pedig különösen a családos tisztviselők nagyon reá szorulnának arra, hogy anyagi terheiken szabadidejük felhasználásával könyitheisenek. Az intéző körök azonban ez időszerint e tekintetben igen elzárkózott álláspontot foglalnak el. E rideg véleményt a lisztviselöknek javukra átformálni, az illetékes köröket aspiráczióik jogos és főkép méltányos voltáról meggyőzni szép és lelkesítő feladat, a melyre az egyetértő, közösen karöltve működő tisztviselői-kar örömmel vállalkozhatik. Az elöljáró beszédének mindkét része komoly figyelmet érdemel. Az adóhivatalokról elmondottak régi igazságok, s az elöljáró törekvését csak dicsérni lehet. De nem kisebb érdem az az őszinte megnyilatkozás, melyet a tisztviselők érdekében tett. Mindenesetre jó helyről jött a szó s már egymaga ez is biztos reményt nyújt arra, hogy a tisztviselők törekvése sikert fog aratni. Csak ne hagyják elaludni a dolgot akkor, a mikor kedvező alkalom kínálkozik a cselekvésre. A Kelenföld rendezése. A Kelenföld a fővárosnak hosszú időn át elhanyagolt része volt. A vasminiszter, Baross Gábor volt az első, a ki kiakarta emelni ezt az alkalmas sik területet régi állapotából, s bele akarta vonni a főváros testébe. Azt a nagyszabású eszmét akarta ugyanis megvalósítani, hogy az ó-budai hajógyárat, melynek a mostani telepe úgyis szűk, oda helyezi át. és a felhasznált területbe belevonja az egész Kelenföldet, melyen gyárvárost és hajógyári munkás-lakásokat létesít. A szép tervből azonban később semmi sem lett. A főváros most lassanként mégis felkarolja Kelenföld érdekeit, s biztosítani igyekezik fejlődését. Nagy hatással van a Kelenföld jövőjére, hogy az államkincstár a Gellérthegy és Sashegy alján a déli- vasut vonala mentén mintegy 10.000 Q-öl nagyságú telektömböt vásárolt, a hol az uj katonai ruharaktárt építik fel. A kormány terve szerint a ruharaktáron kívül ugyanott még posztógyárat s ezzel kapcsolatban egyenruhagyárat is fognak létesíteni. E gyárakban sok száz munkás talál majd alkalmazást, a mi a vidék nagyobb arányú fejlődését nem csak biztosítja, hanem szükségszerüleg előidézi. A Kelenföld ilyen módon való fellendülésével szükségessé válik, hogy a főváros is lépést tartson e^yéb tényezők működésével és a területet minél tökéletesebb és nagyobb szabású közmunkákkal lássa el. Legelső szükséglet, hogy a Kelenföldön elégséges ivóvízről gondoskodjanak. Eczélbóla&í. Gellért- hegyen építenek vizmedenczét, a melyhez már a szükséges terület egy része már rendelkezésre is áll, a még hiányzók megszerzése tárgyában pedig a ta-
