Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-07-14 / 27. szám
1901. julius 14. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS \ 5 A marha és sertésvásár. A közélelmezési ügyosztály nagy szabályrendeletet dolgozott ki a szarvasmarha és sertésvásárók s közvágóhidak üzemi szervezetéről. A 378 §-ból összeállított szabályzat a legpédáii- sabb lelkiismeretességgel gondoskodik mindenről, hogy a vásá. rok s a közvágóhidak üzemében semmi fönakadás ne legyen s hogy az emberi lehetőségig megvédje az eladók s a vevők, a termelő, közvetítő s fogyasztó érdekét. Terünk nem engedi, hogy a szabályzatot részletesebben ismertessük. A szabályzat helyességét különben is csak az élet s a gyakorlat fogja bizonyítani. Legfontosabbnak tartjuk a dijak megállapítását s üzért azt a következőkben ismertetjük : Egy éves, vagy ezen felüli szarvasmarháért fizetni kell: vásárdíj 2 korona, istállódij 20 fillér, mérlegdij 20 fillér, vágódij 210 fillér, bonczolódij 6 korona. Egy évesnél fiatalabb szarvasmarháért és borjúért: vásárdíj 40 fillér, istállódij 10 fillér, mérlegdij 5 fillér, vágódij 50 fillért, bonczolódij 4 korona. Juhért, birkáért, kecskéért: vásárdíj 15 fillér, istállódij 4 fillér, mérlegdij 5 fillér, vágódij 10 fillér, bonczolódij 4 korona. 20 kilogrammnál súlyosabb sertésért: vásárdíj 1 korona, ezállásdij 15 fillér, mérlegdij 10 fillér, vágódij 2 korona, bon- ezolódij 4 korona; Süldőért, malaczért: vásárdíj 15 fillér, szállitásidij 5 fillér, mérlegdij 5 fillér, vágódij 30 fillér, bonczolód'j 4 korona, Ezenkívül a bonczolási jegyzőkönyv kiállításáért vagy szarvasmarha után 10 koronát, aprómarha és sertés után 5 koronát, az állatorvosi bizonyítványok kiállításáért állatonkint 4 koronát kell fizetni. Ezek a tételek bizonyítják, hogy a szabályrendelet nagyon is figyelembe vette azt az érdeket, hogy a különböző dijakkal ok nélkül ne drágítsa a közélelmezést. A dijakat mondhatnánk önköltségi árban állapították meg s a dijak kiszabásánál nem azt vették figyelembe, hogy a vásár és közvágóhíd is csak üzem, hanem csakhogy a város rá ne fizessen ezekre az intézményekre. A vásárok idejét a szabályzat igy állapítja meg : A szarvasmarhavásártéren télen (október 16-1 ól márczius 15-ig) reggel 7 órától délután 5 óráig, nyáron reggel 6 órától este 6 óráig. A szarvasmarha közvágóhídon télen reggel 6 órától délután 4 óráig, nyáron reggel 5 órától délután 5 óráig. A sertésvásártéren télen reggel 7 órától délután 5 óráig nyáron reggel 5 órától este 6 óráig. A sertésvágóhidon reggel 6 órától délután 5 óráig, nyáron reggel 5 órától este 6 óráig. Ünnepnap és vasárnap déli 12 óráig vannak nyitva az intézetek. Budapest háztartása. A tavalyi év zárószámadása tudvalevőleg te kirí' télyes, közel egy millió koro a fölösleget mutat. Ha> megelégednénk a végső számokkal, úgy könnyen rámondhatnánk, hogy íme még sem olyan fekete az ördög, amilyenre egész esztendőn át festették. Hisz nemcsak deficzit nincsen, hanem csőstül hull az áldás* meg a fölösleg. De ha betekintünk és kissé vizsgáljuk azt d számtengert, amiből a zárószámadást összeállították, hamarosan tisztában leszünk azzal, hogy egy csöpp» okunk sincsen az elbizakodottságra. Csak azt kell vizsgálnunk, hogy miből és hogyan alakult az a fölösleg. A legnagyobb része egy régi vitás kérdésnek a megoldása. A kormány az 1898. évi italmérósi járulékot nem akarta a városnak megtéríteni. Hosszú tárgyalás után engedett a pénzügyminiszter s a főváros energikus föllépésére kénytelen volt az 1898-ban esedékes járulékot megtéríteni. így javult a mérleg több mint fél millió koronával. Ebből azonban a múlt esztendő gazdasági viszonyainak javulására nem következtethetünk. A fölösleg másik része megszavazott s halaszthatatlanul sürgős, közmunkák eltolásából származott, Nem hajtották végre a legsürgősebb közmunkákat s igy a megszavazott összeg, mint megtakarítás szere* pel. A bel- és kültelki utak építésénél 129 ezer, az uj kövezéseknél 256.000 koronát takarítottak meg. De ez valójában nem megtakarítás, mert a közmunkákat előbb-utóbb végre kell hajtani. Ilyen módon még milliókat lehetne megtakarítani. Csak ki kell mondani, hogy egyetlen utcát sem kövezünk, a meglevő burkolatot karban nem tartjuk. A kocsi valahogyan csak végigdöcög az utcán, akármilyen is a kövezet. Van még két tétel, amely nagy mértékben javította a mérleget, de amelyet szintén nem lehet a háztartás javára írnunk. Az egyik a kamatokban megtakarított 705 ezer korona. Ennek a megtakarítása abból keletkezett, hogy a pénzintézetek tudvalevőleg tavaly nem éltek az opcziójoggal s a százmilliós kölcsönből esedékes kötvényeket nem vették át. Igaz, hogy igy megtakarítottak egy félévi kamatot, de viszont el kellett adni a főváros egyetlen értékpapirosát, a regále-kötvényeket. Kisebb lett a kamat, de megcsappant a cselekvő tőke is. Ez is olyan rendkívüli eset, amelyből az esztendő háztartására következtetést nem vonhatunk. A másik a rendőri járulék czimén megtakarított 124 ezer korona, amely azonban csak azért megtakarítás, mert december 31-én még nem fizették ki. Ezekkel szemben azt látjuk, hogy a hét sovány esztendő legsoványabbjában is több, mint hatvanezer koronával gyarapodott a személyzeti kiadás. De még kellemetlenebb dolgokat találunk, ha azokat a tétele-
