Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-04-22 / 16. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 13 1901. április 22.---------------------Kfc___ id ő, meg kell toldani néhány rendkívüli közgyűléssel. A szerdai közgyűlésen nagy meglepetést okozott, hogy a tiszti főügyész szállott síkra egy tanácsi javaslat ellen. Az epreskerti telkekről volt szó, amelyeket a tanács örök áron akart odaadni az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, hogy az ott mü- vész-bérházat építsen. A főügyész azonban csak használatul akarta a telket átengedni, hogy bizonyos számú évek után a telek az épülettel együtt viisza- szálljon a főváros tulajdonába. Kétségtelenül a főügyésznek volt igaza. Semmiféle czimen nem szabad a városi telkeket potomáron eladni. Ennek a telek- spekulácziónak a káros hatásáról már meggyőződhetett a város. C odáljuk, hogy a tanács oly hamar felejtett. Legfontosabb tárgya volt a szerdai közgyűlésnek a hirdetésügy. Egv szerencsétlen szerződéssel úgy megkötötte a város a saját kezét, hogy mozogni is alig tud. Egy kicsinyke egérlyuk maradt csak a szerződésben. Azon keresztül igyekszik most menekülni. Az uj szabályzatnak is ezer a hibája. De a fattyúhajtásait majd letördeli az élet, ha egyszer szabadon mozoghatunk. Nagyon helyesen tették, hogy nem halogatták tovább a dolgot. Megszabadulni attól a veszedelmes szerződéstől. Ez lehet csak az irányadó. Ha egyszer magunk rendelkezhetünk a saját dolgunk fölött, majd rendbehozzuk azokat a bajokat, amelyeknek orvoslását az élet, a gyakorlat követelni fogja. A második napon szerencsésen az elnök is rá jött arra, hogy nem lehet úgy megterhelni a napirendet. A tárgyak javarészét le is vették s a jövő szerdán rendkívüli közgyűlésen intézik el. A csütörtöki közgyűlésen elfogadták a föliratot, amely Budapest sérelmeit mondja el a kormánynak. A fölirat tárgyalásakor a polgármester érdekes kijelentést tett. Azt mondja a polgármester, hogy nem kell súlyt helyezni a peticzió egyes pontjaira. Szívesen elfogadja, ha a kormány például a hozadék adókat átengedi a községnek. Akkor azután a város tovább viselheti az áthárított terheket. Ugyanezt mondtuk mi is, amikor a föliratot ismertettük s a főváros érdekében nagyon szükségesnek tartanánk, ha a főváros kiküldöttei lehetőleg ebbe az irányba terelnék a tárgyalásokat. Egy kis parázsbotrányt is rendeztek Ehrlich G. Gusztáv és Sümegi Vilmos. Szerencse, hogy a híveik mindkettőt körül fogták, különben csattanós botrány- nyá fejlődhetett volna. Úgy mondják, hogy folytatása is lesz a dolognak. Azt rebesgetik, hogy Ehrlich G. Gusztáv pisztolycsöve, vagy kard éle elé akarja állítani Sümegit. Talán csak abból következtetik, hogy Ehrlich azt hirdette, hogy maga akar biró lenni az ügyben. Valahogyan majd csak elintézik a maguk személyes ügyét, de a főváros méltósága és tekintélye megköveteli, hogy az elnök gondoskodjék arról, hogy hasonló botrányok a közgyűlés termében meg ne történhessenek. Hová jutunk, ha Budapest törvényhatósági közgyűlésén is a gorombaságok és esetleg a tett- legesség lesz az argumentum. A főváros jövő gazdálkodása, a tanítóknak az egész vonalon való leszorítása előre vetette árnyékát a csütörtöki közgyűlésen is. Hevesen megtámadtak egy igazgatót, mert más útja nem lévén memorandum alakiában szállott a vezetésére bízott községi iskolának a védelmei e. Volt más eset is. A főváros egyik kiváló képzettségű igazgatója negyven évi szolgálat után meghalt. Az özvegy nem kaphat nyugdijat, mert az igazgató már 63 esztendős volt amikor feleségül vette. De azért mint feleséges ember is még kilencz esztendeig szolgált. A tanács tehát azt javasolta, hogy kegydij czimén adják meg az özvegynek a nyugdijat. Ennél humánusabb és méltányosabb javaslatot nem tehetett a tanács, de a takarékosság szent nevében ennek is neki támadtak, szerencsére eredmény nélkül. Budapest nemzetiségei. Tegnap jelent meg a statisztikai hivatal kimutatása Budapest nemzetiségeiről. A kimutatásban nagyon kevés a vigasztaló. Közel százezer ember akadt Budapesten aki németnek valotta magát. Hátha még figyelembe vesszük azokat, akikben volt annyi hazafiasság, hogy magyarnak vallják magukat, ha nem is tudnak magyarul s csak németül beszélnek. Igazán kár, hogy ez a kimutatás, amely szerint 559965 magyar, 98515 német, 24091 tót és 20877 más nemzetiségű lakik Budapesten, nem volt ott a csütörtöki közgyűlésen, amikor megengedték, hogy a német múzsa hatósági engedelemmel bontsa ki Budapesten a germanizáczió zászlaját. Megvagyunk győződve, hogy ez a statisztika más eredményt teremtett volna a csütörtöki szavazáson. Tehát nem vagyunk olyan törzsgyökeres magyarok, mint Mátyus Arisztid gondolta s bizony még nagyon sokat kell küzdenünk azért, hogy Budapestet igazán magyarrá tegyük. Még nagyon sok okunk van a félelemre s igaza van a magyar közmondásnak, hogy jobb félni, mint megijedni. Ez a kimutatás megmondja annak is az okát, hogy Ó-Budán miért nem tud hajlékot találni magának a magyar múzsa, hogy a Kisfaludy-színház, miért volt kénytelen annyiszor gazdát cserélni. A statisztikai hivatal a következő kommünikét küldötte be hozzánk a polgármesterhez intézett jelentéséről. A fővárosi statisztikai hivatal igazgatója Körösy József dr. Halmos János polgármesternek jelentést tett a főváros nemzetiségi állapotáról. Ez a jelentés kiemeli azt a örvendetes tényt, hogy Budapest főváros immár tisztán magyar városnak tekinthető; a mennyiben ugyanis a lakosságnak négyötöd része magyar nemzetiségű. Húsz évvel ezelőtt, midőn a nemzetiség első Ízben vétetett föl, a magyarság számereje alig tett többet felerészénél, tudniillik 57 százalékot, tiz évvel ezelőtt már kétharmadrészét, vagyis 67 százalékot, jelenleg pedig 80 százalékot. A németség számereje húsz évvel ezelőtt a lakosságnak egy harmadrészét, - tiz évvel reá közel egy negyedrészét, ma egy hetedrészét teszi, mig a tótság e húsz év alatt hat o/'Vról 4,3°/o-ra fogyott. A polgári lakosságnak nemzetiség szerint való eloszlása a következő : magyar 559.965 vagyis a lakosságnak 79’5%-a
