Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-04-07 / 14. szám

IV. évfolyam

Budapest, 1901. április 7.

14. szám .

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

^lofizetesi ára;

Egész évre .......................................12 Kor.

Fé

lévre....................................................6 Kor.

^Szerkeszti es kiadja :

DR- BARTHA SÁNDOR.

^Szerkesztőség j^s kiadó ;

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Kikezdett autonómia.

Nagy csorba esett a főváros autonómiáján. Az a különös dolog történt meg, hogy egy városi ösztöndijat a kultuszminiszter Ítélt oda.

A kiiály megkoronázásának huszonötödik évfordulóján a főváros törvényhatósága a király iránt érzett hódolatának kifejezéséül, a koronázás emlékére nagyobb alapítványt tett. Az alapítvány kamatából a többek között minden három évben 2800 korona jut egy tudósnak. Ezt a dijat kellett volna tavaly novemberben a íövárosnak kiadnia. A zsűri Bodnár Zsigmondot jelölte.

A közgyűlés azonban nem akczeptálta a jelölést, hanem fölhívta a jelölő bizottságot, hogy fiatal erőt jelöljön, ki az ösztöndíjból tovább képezheti magát. A kultuszminiszter azonban megsemmisítette a közgyűlés határozatát s utasította a fővárost, hogy az ösztöndíjat Bodnár Zsigmondnak adja ki.

Ez a dolog története. Az eredmény pedig, hogy csorbát ütöttek az autonómián. A fővárosnak nagyon kevés jutott az autonóm jogokból. Jelentékenyen kevesebb, mint bármely vidéki törvényhatóságnak. Budapest az ország egyetlen városa, amelynek még arra sincsen meg a joga, hogy azt a nevet adja az utczá- jának, amelyet akar; arra sincsen joga, hogy egy lámpát fölállítson valamilyik utczasarkon.

Ami kevés autonómiát meghagyott az 1870. évi X. törvény és az 1872. XXXVI. törvény, azt is megcsorbitja maga a törvény- hatóság részben helytelen határozatokkal, részben azzal, hogy maguk a törvényhatóság bizottsági tagjai fölebbezik meg a közgyűlésnek azokat a határozatait is, amelyeket a törvény- hatóság a maga autonóm hatáskörében van hivatva elintézni.

Csodálatos egy testület ami törvényhatóságunk. Napokig szónokolnak autonómiánk védelméért, ha arról van szó, hogy a miniszter a vasúti koncessziókban a főváros hozzászólását köti ki hozzájárulása helyett. De nyugodtan áldozatul dobják az autonómiát, ha arról van szó, hogy valamelyik munkát, melyik vállalkozó kapja meg. A tiszti ügyészségnek kellett hivatalosan fölhívnia a törvényhatóság figyelmét, hogy micsoda veszedelem támadhat abból, ha a közgyűlés a tanács hatásköréből ki akarja venni a liczitácziók fölötti döntést.

Módot és alkalmat adnak ezzel arra, hogy a fővárosi törvény ötödik szakasza alapján a miniszter rendelje cl, hogy melyik vállalkozóval csináltassa meg a város ezt vagy amazt a közmunkát. Amint módot és alkalmat adtak arra, hogy a jelen esetben a miniszter adományozza a városi ösztöndíjat.

Kétségtelen, hogy a közgyűlés helytelenül járt el, a mikor a jelölő bizottság javaslatát mellőzte. Az alapitó okirat szövege homályos és jóhiszeműen lehet belőle azt is magyarázni, hogy csak fiatal erők kaphatják meg az ösztöndíjat, de azt is, hogy korkülönbség nélkül mindenki megkaphatja. De határozottan és világosan benne van az okiratban, hogy a közgyűlés csak a bizottság jelöltjének adhatja ki az ösztöndíjat.

Nem akarunk most arról vitatkozni, hogy helyes, czélszerü és praktikus volt-e ez a kikötés, arról sem akarunk most nyilatkozni, hogy a közgyűlés úgy alakította meg a bizottságot, hogy az Akadémia kiküldöttei többségben vannak. Ez megtörtént. A közgyűlés megkötötte a saját kezét s viselnie kell a hibák konzekvenciáit, Azt megteheti a közgyűlés