Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-03-18 / 11. szám

10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. márczius 18. kiselejtezésére. Ez úgy látszik, egy sarkigazság, melyet meg- dönteni épp oly nehéz, mint megérteni: és itt kezdődik a csizma tragédiája. Tavaly augusztusban történt ugyanis, hogy ama nevezetes bizottság leltározta a szegényházbeli holmikat és egyúttal kise- ejtezte az ugyanott levő ócska ruhanemüeket, hogy eladja to­vábbi értékesítés végett a handlénak az ujvásár-térre. A kiselejtezett holmik közt volt egy pár kopott szegény­házi csizma, a melyek kiselejtezése és zugáruba való bocsátása ellen az ott levő bizottság egyik tagja óvást emelt azzal a meg- okoláseal, hogy a csizma még használható állapotban van s ennélfogva nem volna szabad kiselejtezni. Az óvás megtétetett, a csizma pedig a többi selejtes holmival együtt betétetett a lomtár kamrájába, abban a reményben, hogy az ó\ás nemso­kára ki fogja szabadítani a többi ócskaság közül s ő ismét ví­gan kopoghat a szegényház folyosóin. A kamra kulcsát azután zsebre vágta egyik bizottsági tag, magával vitte és szépen elvesztette. A leltározásról és selej­tezésről fölvett iratokat pedig magával vitte egy másik hivata­los fzemélyiség, ez szintén elvesztette, minek folytán most, hét hónap múlva, az egész eljárást újra kellett kezdeni s a tanács újra összehívta a bizottságot, hogy vegye föl a leltárt és ejtse meg a kiselejtezést olykép, hogy a lomtárba csukott csizma az óvást emelő bizottsági tag kívánsága szerintt kivitessék a kam­rából és vissza helyeztessék régi jogaiba. De, hajh, már minden későn volt 1 A kamrát — mivel a kulcsos bizottsági tag minden keresése mellett sem lelte meg a kulcsot — lakatossal kinyittatták ugyani s a megmentett csiz­mát diadallal kihozatták ugyan belőle, ám a szegény nyikorgó lábbeli most már csakugyan megérett a kiselejtezésre: augusz­tustól kiszabadulása idejéig megpenészedett a nyirkos kamrá­ban. És igy, bár jogai visszaállíttattak, nem vehette többé hasznukat, éppen úgy, mint sokan az igazságukat kereső és méltatlanul megrövidített emberek közül is, a kik — a várostól s — csak akkor kapják meg a maguk igazát, mikor már nem vehetik a hasznát! Ez, nyájas fővárosi olvasóm, a szegényházi csizma tra­gédiája ! Egyszerű. Az akkomulátorgyártás nem képesítéshez kötött ipar. Érdekes iparügyi újítást hozott létre a kereskedelmi mi­niszter egyik legújabban kelt körrendeletével. Elrendelte a a miniszter ugyanis, hogy az akkumulátor gyártását, — mely­nek üzéséhez eddig iparengedély volt szükséges, a melyet ké­pesítés alapján kellett megváltani — ezentúl e megszorítás alól felmentsék. Akkumulátor gyártással tehát ezentúl bárki foglalkozbatik a nélkül, hogy képesítését kellene igazolnia, hanem csupán egyszerű bejelentés alapján kap arra ipariga­zolványt. A statisztikai hivatal heti kimuta­tása. Népesedési mozgalom. Az 1901. év közepére kiszámított népesség; polgári la kos 726.013, katona 16.000. — összesen: 741.013 Az elmúlt héten élve született 604 gyermek, meghalt 337 egyén, a szüle­tések 167-el múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 371 törvényes, 133 törvényte­len ; nemre nézve 246 fiú, 269 leány. Halvaszületett 12 gyermek köztük 8 törvényes, 4 törvénytelen. A születések arányszáma: 1000 lakosra 36.4. A halálozások arányszáma: 1000 lakosra : 23.6 az egy éven felüli lakosságnál: 17.9, az öt éven felüli lakosság­nál: 16.8. A halottak közt volt 203 (—) finemü, 134 (—) nőnemű A meghaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 7. (A tartózkodás tartama ki nem tudható’*volt 32-nél). Ez év eddigi 9 hetében élve született összesen 4091 gyermek, meghalt összesen 2793 egyén, a születések többlete tehát 1298 ; a múlt év megfelelő időszakában született 4954 meghalt a 2464 születések többlete tehát 1800. Az élveszülöttek között volt* 330 római katholikus, — 1 görög kalholikus, — görög keleti, 22 ágostai evang., 39 helvét 9 1 unitárius, 106 izraelita, 6 egyéb — összesen 604. Halvaszü­lettek összesen 12. Betegedés. Betegforgalom a városi közkórházakban: a Szt. Rókus- kórházban ápoltak a múlt hét végén 1219 beteget, szaporodás 366, csökkenés 397, maradt hét végén 1187, a Szt. László kórházban ápoltak a múlt hét végén 96 beteget, szaporodás- 38, csökkenés 29, maradt a hét végén 105, a Szt. István-kór házban ápoltak a múlt hétvégén 866 beteget, szaporodás 308 csökkenés 320, maradt a hétvégén 844, a Szt. János-kórházban ápoltak a múlt hét végén 841 beteget, szaporodás 144, csökke­nés 145, maradt a hét végén 840 Összesen ápoltak a múlt hét végén 3012 beteget, szaporodás 815, csökkenés 89,1 maradt a hét végén 2976. A kórházi alorvosok élelmezése A törvényhatósági bizottság a legutóbb tartott közgyűlésén kimondotta, hogy a székesfővárosi Szent- István közkorházban alkalmazott alorvosok és segéd­orvosokat a nem ügyeletes napokon is részesiteni kell természetbeni élelmezésben. Ezt a határozatot ma a belügyminiszter jóváhagyta. A közkórházak orvosi sze­mélyzete körében régi panaszt szüntet meg az uj rend, mely lehetővé teszi, hogy a kórházi alorvosok a napnak legnagyobb részét hivatalos teendőik ellá­tására fordíthassák s ne legyenek kénytelenek min­den délben a távolfekvő kórház helyiségekből a város belsejébe ebédre hazasietni. A tanács intézkedésétől tehát nem csupán az orvosok kényelme, hanem a be­tegek ápolása szempontjából is egyaránt üdvös ered­ményt lehet remélni.

Next

/
Thumbnails
Contents