Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-18 / 11. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. márczius 18 bői a fővárosi kölcsönkötvények árfolyama októberig 87-röl leszáli, mondjuk akár 81%-ra. Már magábanvéve morVis szempontból is káros lenne, hogy az áldozatra kész közönséget októberben olyan viszszás helyzetbe sodorják. De ellene mond az intézkedésnek az a körülmény is, hogy az év második felében október táján kevés a pénz a pénzpiaczon. Már most a főváros követeli az előjegyzett 15 millió koronát. Minthogy pedig nem minden aláirónak van meg a szükséges pénze a taka- rékpéztárban, hanem ingatlanokban vagy értékpapírokban fekszik, ezeket az értékpapírokat lombardirozni kell, a mi a pénzintézetek részéről a pénzszűke miatt nehézségekbe ütközik és a félre nézve veszteséggel jár. Az intézkedésnek különben az volt a czélja, hogy a főváros interkaláris kamatveszteségeket ne szenvedjen, azonban azt máskép is el lehetne érni, úgy, hogy a főváros kimondja, hogy mindenkinek jogában áll 4% levonása mellett az októberi részletet is átvenni. A fő* város a felesleget pedig 4%-os gyümölcsözte- tésre bármelyik takarékpénztárban elhelyezhetné. Az idénre tehát sike .'ült a közhangulatot felkelteni a főváros kölcsönügye iránt. Nagy kérdés azonban, mi lesz jövőre ?“ A kerepesi temetőben uj hant domborodik. A főváros legújabb halottja odakerült bajtársa mellé; halandó poraik egymás szomszédságában pihenik ki dolgos életük fáradalmait. Kudmann Lajos sorsa százszorosán részvétet keltő. Legjava ko'ában pusztult el, de nem váratlan, hirtelen csapásként nehezedett rá a megsemmisülés, hanem lassan ölő méreg keserítette meg utolsó éveit, megörölte az életét, kínozta, sanyargatta, mig végre lebirta, megölte. Kullmann tanácsos ambicziója, munkakedve, szorgalma közismeretü volt. A Mindenható nem áldotta meg különös zseniális tulajdonságokkal, de szorgalmát és józan intelligencziáját mindenkor, mindenütt tudta és akarta sikerrel érvényesíteni. A Lipótváros jegyzőjének a lelkiismeretes szorgalom szerezte meg a főjegyzői állást. Kxdlmann Lajos, mint főjegyző nagyrabecsült és népszerű volt, csakhamar el is érte leghőbb vágyát: tanácsossá választották. Mint tudjuk, eleinte az adóügyosztályt vezette, később pedig a Csendis tanácsos halála után a katonai és illetőségi ügyosztály élére került Agilis ember volt, bár csendes, higgadt modora nem mutatta ezt. Csaknem mindenütt ott volt, a hol valami fővárosi érdeket érintő funkczió kinálkozott Alig történt meg a fővárosban nagyobb szabású tűzeset, hogy Kullmann tanácsost a jelenvoltak között ne láttuk volna. Mint ép, erős, egészséges ember ment le a segesvári Peíó'/Lünnepre, csak mint szenvedélyes dohányost valami kis pattanás-féle bosszantotta, mely a nyelvén keletkezett. Ügyet sem vetett reá, egyszerűen sós vízzel öblögette. Pedig ez a kis seb volt az a gyilkos, mely hosszú kínzás után kioltotta életét. Napról-hapra többet szenvedett. Eleinte csak az kínozta, hogy a dohányzást eltiltották neki, később a betegség teljes erővel tört ki rajta s ezentúl iszonyat volt az élete. Többször operálták, beszélőképességét csaknem teljesen elvesztette. Hivatalának még igy iá eleget akart ténni: aláírta a hivatalos ügyeket, Hogy beszélnie ne kelljen, délután járt be a hivatalba, — végre ezt sem bírta, ágyba dőlt, a melyből soha sem kelt fel többé. Környezete mindig biztatta, hogy nem veszedelmes a baja. Szenvedései közben számtalanszor könyörgött, hogy mondják meg, nem rák-e a betegsége, mert akkor véget vet a fájdalmainak maga. Mindenki tudta, hogy menthetetlen, de hát a jó szivü emberek részvéte eltitkolta előle a szomorú valót. Kullmann Lajos jó ember volt. Segített a mások baján, támogatta a gyengéket. Nyugodt temperamentuma higgadtan hallgatott meg minden véleményt s ha meggyőzték valamiről — hajtható volt. Érdekes ellentétben állott természete e tekintetben a boldogult Szabó Károlyéval. Szabó lázas, ideges hirtelenséggel tett mindent, erős véleményt alkotott, a mely tői aztán nem tágított, hanem csaknem a makacsságig ragaszkodott az elhatározásához. Kullmann-nak ellenben higgadt, meggyőzhető vérmérséklete volt, mely a méltányosság kedvéért a saját akaratát is leküzdötte. Most már ott pihennek egymás mellett békés nyugalomban. Ők már tudják a nagy rejtvény megfejtését, — nekünk nem marad más hátra,mint az elmé- kedés, az őszinte gyász és a fájdalmas emlékezés. Kullmann Lajos f
