Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-03-11 / 10. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS- ■ ■ • 1901. márczius 11.

zését úgy kell megoldani, hogy arra jótékony hatással legyen és a főváros terjeszkedését meg ne akaszsza. Az egyesület a következő műszaki elvek alapján óhajtaná a pályaudvarok kérdését megoldani :

1. a személypályaudvarok kitolása helyett a főváros belsejében kell uj pályaudvart építeni,

2. az uj vonalakat nem viaduktszerüen, hanem alagutban kell vezetni ;

3. A város belsejében épülő uj pályaházak átmenő vágányzattal és ne fejállomásként épüljenek.

4. A fővároson át az uj útvonalak földalatti vezetése lehetőleg a lakosság sűrűségéhez viszonyítva középvonalban történjék.

Nincs többé szüretien viz.

A székesfőváros tanácsa a szüretien viz szállítása ügyében az alábbi határozatot teszi közzé :

„Tekintettel arra, hogy a székesfőváros balparti vízmüvei annyira kiépültek, hogy bármilyen alacsony Duna-vizállás és szárai időjárás mellett is az összes szükségletek kielégítésére a vízmüvekből megfelelő mennyiségű természetesen szűrt viz szállítható s az e részben tizenöt hónap óta folytatott kísérletezés a gyakorlatban is bevált, a vizmüigazgatóság javaslata alapján a tanács a nyers dunaviz szállítását beszünteti és utasítja a vizmüigazgatósá- got, hogy folyó évi május hó 1-töl kezdődőleg mindazon fogyasztók terhére, kik eddigelé a szüretien vízre megállapított vizdijakat fizetik, a vizdijszabályra a szűrt vízre megállapított egységáraknak előírása iránt saját hatáskörében intézkedjék.

Az érdekelt felek a változott viszonyokról a vizmüigazgatóság által előzetesen értesiten- dők, hogy abban az esetben, ha a vízszolgáltatást a változott viszonyok mellett igénybe venni nem kívánják, módjukban legyen azt a szabályrendelet határozmányai értelmében a bérévnegyed lejárta előtt felmondani,“

Halmos, s. k.

polgármester.

Hogy mit jelent ez a határozat, azt hisszük, könnyen érthető. Megszűnik tehát a szüretien viz, minden átkával, bajával, kellemetlenségével. A tiszta, természetes módon leszűrt üde cseppek eljutnak a főváros legutolsó viskójáig s a miazmaterjesztő veszedelmes italt, tiszta, egészséges folyadék váltja fel.

Örvendetes tudomásul vesszük a tanács kinyilatkoztatását. A szerény keretben megjelent határozat fontos fordulópontot jelent Magyarország székes- fővárosának dicsőséges történetében.

Az őrlési forgalom helyreálliiása.

A főváros törvényhatósági bizottsága nemrég tartott s két délutánra is elnyúlt közgyűlésében alapos megvitatás után egyhangúlag azt határozta, hogy Széli Kálmán miniszterelnökhöz, mint a magyar kormány megszemélyesítőjéhez felterjesztést intéz az őrlési forgalom engedélyének visszaállítása ügyélen.

Á főváros felterjesztése, melyet Halmos János polgármester irt alá, már felment a miniszterelnökhöz. A nagyérdekü felterjesztés elmondja az őrlési forgalom ügyében a fővárosnál eddig lefolyt mozgalom egész történetét s azután bő érvekkel igyekszik bebizonyítani az engedély visszaállításának ' kívánatos voltát.

Nem képezheti feladatunkat — úgymond a nagyérdekü felterjesztés — de nem is kívánunk foglalkozni a felhozott egyes érvek és állítások erősítésével vagy gyengítésével, mert nem a vitába kíván a főváros elegyedni, mely a különféle érdekeltek között évek óta, különösen pedig az őrlési forgalom engedélyének megszüntetése óta talán több szenvedelmes- séggel, sem mint tárgyilagossággal folyik, hanem csupán tényekre kívánunk rámutatni s konstatálni olyan körülményeket, a melyek az őrlési forgalom fennállása vagy nem léte esetében különösen a főváros érdekkörében jelentkeznek vagy fognának jelentkezni.

A malomipar úgyszólván az egyetlen hazai ipar, mely tökéletes és e mellett hatalmas s melynek révén lisztkereskedelmünk a világpiaczon oly tényező, mely által úgy mezőgazdasági, mint kereskedelmi téren számos milliókkal a külföldről gazdagodnak a vele kapcsolatos hazai iparágak. Természetes tehát, hogy ily viszonyok között jogos féltékenységgel kell tekintenünk minden intézsedést s bíráló szemmel vizsgálni minden hatást, mely ezt érinti s melyet ez rája gyakorol, különösen pedig a fővárosnak, mint a melynek területén e fejlődés létrejött s melyet a malomipar és a vele kapcsolatos kereskedelmi tevékenység kétségtelenül segített nagygyá, hatalmassá s gazdaggá tenni.

Mindazonáltal e helyi szempontok elenyésznének előttünk, ha egyúttal meggyőződésünk volna, hogy a felvetett szempontok az ország érdeke mellett aláren delt jelentőségűek, mert tudjuk, hogy a főváros érdeke csakis az ország közérdeke körében találhat jogos kielégítést.

Ámde az őrlési forgalom kérdésében folytatott széleskörű szaktanácskozmányok s a 'kérdés egyéb-