Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-18 / 7. szám
19Ö1. februárig. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 Elnök : Két perez alatt készen lehetünk. Felolvasom a névsort és mindjárt megjelölöm azokat az urakat, a kik felkérendők lennének, hogy bizonyos időre hívják össze az albizottságot és ezt alakítsák meg. (Olvassa a névsort s a bizottság egyhangúlag a következő urak felkérését határozza el) A II. albizottságba Kollár Lajost, a 111-ikba Schwartzer Ottót, a IV-ikbe Polonyi Gézát, az V-ikbe Radocza Jánost, a Vl-ikba Tolnay Lajost, a VH-ikbe Tenczer Pált, a VIII-Jr a dr. Springer Ferenczet, a IX-be Benedek Sánö ’t. Elnök: Én ezeket az urakat leszek báli értesíteni s ezzel be is fejeztem volna a magam széröl a mai teendőket. Van talán a bizottsági tag arak közül valakinek még valami megjegyezni valója? Polonyi ur kíván szólani. Polonyi Géza: T. bizottság! Én a magam részéről örömmel konstatálom azt, hogy nemcsak a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, de általában véve az egész fővárosi társadalomban most már nagyobb bizalommal tekintenek ezen bizottság munkálkodása elé, semmint ezideig. Most már csak rajtunk függ, hogy feladatunknak megfeleljünk és fogjunk hozzá a munkához. Mert ha az egész javaslatnak volt is egy hátránya, hát az csak az, hogy feltételezi és elvárja minden egyes tagjától, hogy dolgozzék, a mint hogy dolgoznunk kell is. Az a czél vezet bennünket, a kik a bizottság kiküldését javasoltuk, hogy megmentsük önkormányzatunkat attól a vádtól, hogy nem képes háztartását úgy vezetni, a mint azt a polgárság jogos érdekei megkívánják. Most, hogy a bizottság meg van alakítva és annyira jutottunk, hogy hozzá kell fogni a munkához, legelőször is azon törtem a fejemet, hogy miként volna leghelyesebb megindulni. A magam részéről kidolgoztam egy kis tájékoztatót, a mely nem lép sem a nyilvánosság, sem a bizottsági tag urak elé azzal a szándékkal, mintha az noli me tangere volna, hanem az csak arra volna jó, hogy tájékoztatná az albizottságokat, mily irányban kívánnánk mi, hogy működjenek. Két dolog az t. bizottság, a mely e tájékoztató összeállításánál nekem irányadóul szolgál. Az egyik a közjövedelmeknek telhető fokozása s a másik a megtakarításoknak eszközlése, a nélkül azonban, hogy evvel az adminisztráczió hátrányt szenvedne. Sokféle mód kínálkozik ezen nagy munka megoldására. A legegyszerűbb lett volna, hogy ha felkérjük az albizottságokat, hogy vegyék kezökbe a költségvetést és azon tételről-tételre végigmenvén, állapítsák meg, hol és mit lehet megtakarítani és mely jövedelmeket lehetne fokozni. A vége a dolognak úgy is az lesz, de mégis bizonyos irányeszméket ki kell jelölnünk magunknak, meu hiszen az eredmény is attól fog függni, hogy mily irányeszmékkel közelítjük mi ezt a munkát meg. Feladata tehát a bizottságnak, hogy a tájékoztató munkaprogrammot bizonyos mérvben, ha nem is részletesen, de nagyjából megállapítsa- Legalább egy munkaprogramm álljon a közegek előtt is, már csak azon szempontból is, mert örömmel tapasztalom, hogy mióta ez az akczió megindult, nemcsak a tanács kebelében jelentkezik már egy egészséges megtakarítási áramlat, de maga a közönség is foglalkozik a kérdéssel és én azért teszem meg a javaslataimat, hogy a nagy polgárság is lássa azokat a dolgokat, a melyekkel foglalkozni kívánunk és hogy ki-ki e szerint saját egészséges eszméit a bizottságnak tudomására és ren delkezésére hozhassa. Ezen szemponttól vezérelve s megjegyezve azt, hogy ezen feladatoknál figyelemmel kell lennünk arra a körülményre, hogy nekünk az albizottságok működésében szorítkoznunk kell arra a keretre, a melyet a fővárosi törvény elénk szab, terjesztem én elő pro- pozicziómat. Mert egyelőre nem akarunk nagy reformmal előlépni, a mely csak a törvény módosításával volna javaslatba hozható, hanem az a czélunk, hogy a törvény keretén belül próbáljunk meg megtakarításokat elérni. Ezen kereten belül is különböző természetű dolgokkal találkozunk. Olyanokkal, a melyek csak nagyobb tanulmány után lesznek esetleg csak a jövő évben foganatosíthatók, de találkozunk olyanokkal is, a melyek sürgősen azonnal keresztül vihetők és éreztetik hatásukat már a jövő évi költségvetés összeállításánál is. Már most méltóztassanak szemügyre venni, hogy melyek azok a kérdések, a melyekre nézve gyorsan intézkedés lehetséges, hogy a barminczas bizottság mentül előbb jusson azon helyzetbe, hogy konkrét propositióival a közgyűlés elé mehessen. E tekintetben én soha sem képzeltem azt, hogy megvárjuk, mig mind a kilencz albizottság javaslataival készen van és azután menjünk a közgyűlés elé egy nagy munkálattal, hanem úgy fogtam fel a dolgot, hogy ha egy- egy bizottság készen van a tanulmányozásaival, elvégezte a dolgát, akkor azt hozza ide, azt mi itt letárgyaljuk és igy a propoziczióink időről-időre fognak a közgyűlés elé kerülni. így azután van reménységem arra, hogy már az idén is elérhetünk oly eredményeket, a melyek költségvetésünket lényegesen befolyásolhatják a megtakarítások tekintetében. Ezeknek tiszteletteljes előrebocsátása utá i és újból is ismételve azt, hogy minden egyes albizottságnak kezébe kell vennie azért a budgettet, leszek bátor az általam összeállított tájékoztatót felolvasni, hogy a közvélemény is foglalkozhasson ezekkel a dolgokkal. Méltóztassanak azt végighallgatni és azután bölcs belátásuk szerint határozni a felett, hogy külön kivánja-e, vagy egyáltalában kivánja-e a bizottság az abban felvetett pontokat tárgyalni. (Felolvassa és megjegyzéseivel kiséri a következő tájékoztatót): TÁJÉKOZTATÓ az albizottságok feladatai tekintetében. Valamennyi albizottság felkérendő, hogy a hatáskörébe utalt hivatalok és intézeteknél beható tanid- mány és az ügyosztályok segédkezésének igénybevétele mellett terjesztenek elő javaslatokat az iránt, hogy addig is, mig a főváros szervezetéről szóló törvény módosíttatni fog, mely üzemek és közjavadalmaknál lehetséges adóemelések nélkül bevételek fokozása és mely kiadásoknál érhető el megtakarítás. Én ezt a szót „tanulmányozás“ nagyon is hangsúlyozom, mert sokszor hallottam azt említem, hogy az albizottságok vizsgálatokat fognak tartani. Ez a vizsgálat szó pedig egészen más szint kölcsönöz a dolognak. Mi nem vizsgálni, inkvizitiót csinálni akarunk, hanem a tényleges állapotokról magunknak meggyőződést szerezni, a létező állapotokat tanulmányozni kívánjuk.
