Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-06-18 / 25. szám
8 MAGYARSZEKES FŐVÁROS 1990. junius 18. A kaczagó ügyosztály. — Levél a szerker tőhöz. — — II. czikk. — A „Magyar Székesfőváros“ junius 11-iki számában „A kaczagó ügyosztály“ czimen közölt czikkben súlyos vádak hangzottak el a székesfőváros illetőségi osztálya ellen. Felületesség, hanyagság, a felettes hatóságok iránt köteles tisztelet hiánya a vádak, melyek ha megállhatnának, méltán érné az ügyosztály személyzetét a legerősebb megrovás is és nagyon megérdemelné, hogy a közönség előtt pellengérre helyeztessék. Ámde ha a czikkben elősorolt adatok részben tényeken alapulnak is az azokból levont következtetések kissé merészek. A megvádolt ügyosztály jó hírneve érdekében tehát kötelességemnek Lmerem a kérdéses esetekre vonatkozó valódi tényállást a következőkben megismertetni. Igaz, hogy a VI. kerületi választmány előterjesztést intézett a polgármesterhez a segélyben részesített egyének illetőségi ügyeinek késedelmes elintézése miatt s ez előterjesztésben fölpanaszolta, hogy a sürgetésekre az ügyosztály az iratokat „betekintés végett az elöljáróságnak kiadja, más esetekben pedig megkérdezi az elöljáróságoktól, hogy részesült-e folyamodó oly természetű közsegélyben, mely az illetőség megállapítását indokolttá teszi, tehát nem azt kérdezi, mint a czikkely mondja, hogy a felyamodó segélyezésének szüksége fennáll-e még? Ez az előterjeszlés azonban 4393—1900. ein. sz. alatt az ügyosztálynak nyilatkozattétel végett kiadatván május 10-én 72680—1900 IV. sz. alatt kelt jelentésében az ügyosztály kifejtette : a) Betekintés végett rövid utón olyankor adja ki az iratokat az elöljáróságoknak, mikor azok — noha az általok felvett kihallgatási jegyzőkönyvekből is körülbelül nyilvánvaló, hogy az illetőség megállapitása külföldi hatóságokkal való hosszabb tárgyalást fog igényelni — rövid, 12—15 napos időközökben az ügyosztályt többször megsürgetik. Ilyenkor, ha a kérdéses ügyben a tárgyalások tényleg valamelv külföldi hatósággal folytattatnak s az oda intézett megkeresések három, sőt néha (a körülményekre való figyelemmel), több havi nyilvántartásba helyeztettek, a tulnagy ügyforgalommal megterhelt ügyosztály nem lévén abban a helyzetben, hogy az ügy állásáról kimeritő értesitést küldjön, annak megismerése végett visszavárólag kiadja az iratokat az elöljáróságoknak, mely aztán az ügy további nyilvántartási határidejét a tárgyalások mibenlétének teljes ismerete mellett szabhatja meg s a felesleges időelőtti sürgetéssel járó munkától önmagát is, de meg az ügyosztályt is megkímélheti. Magát az érdemleges elintézést ez az eljárás épen nem befolyásolhatja és nem is késleltetheti. b.) Azt, hogy részesült a folyamodó közsegélyben s hogy szükséges-e az illetőség megállapitása, az ügyosztály olyan esetekben kérdezi meg, mikor az elöljáróságok által felvett jegyzőkönyvekbe iktatott adatok a tárgyalások során valótlanoknak bizonyultak, folyamodó a bemondott lakásról elköltözködött vagy ott soha nem is lakott és rendőri nyomoztatása is eredménytelen maradt. Ilyenkor teljesen indokolt az ügyosztálynak a VI. kerületi választmány által nehéz ményezett kérdése, mert ha a folyamodó tényleg segélyt nem kapott, hanem azt csakis kérelmezte, akkor esetleges újabb jelentkezéséig az iratok minden további kutatás mellőzésével irattárba helyezhetők. A czikkben hivatolt második eset az volna, hogy az illetőségi osztályban az egyik fogalmazó sehogy- sem tudván egy évek óta húzódó illetőségi tárgyalást dűlőre juttatni, az ügyiratokat minden különös ok nélkül „illetékes további eljárás végett“ elküldötte Tar- now város tanácsának, mely a kilónyi nehéz akta csomó lengyel nyelvre való lefordítását ebben a szazadban aligha fogja befejezni. Ez az eset egyátaljában nem történt meg s az illetőségi osztályban csak sejteni tudják, hogy mire czéloz a czikkiró. Előfordult ugyanis egy eset, melyben Teschen (és nem Tarnow) város tanácsa megkereste a székes- fővárost, hogy egy kórházban meghalt, budapesti születésű anya után maradt három kiskorú gyermek tartási költségeit térítse meg. A folyamatba tett tárgyalások aztán kiderítették, hogy a kérdéses anya szülei csak rövid ideig tartózkodtak Budapesten s annak atyja, valamint nagyatyja Csernovitzból származott. Az illetőség elismerése végett tehát az illetőségi osztály indokolt megkeresésben Gsernovitz város tanácsát kérte föl. Mikor aztán ez a tanács megsürgettetett, akkor az vissza irt, hogy az érdemleges határozat hozatalára hat hónapi haladékot kér, részben azért, mert a tolmácsa épen abban az időben állásáról lemondott, részben pedig azért, mert a bonyodalmas ügy behatóbb tanulmányozást és kutatást igényel. A hat hónap elteltével Gsernovitz az illetőségét elismerte s a székesfőváros 600 frtot meghaladó tartási költségek megtérítésének kötelezettségétől menekült. Azt hisszük, az illető fogalmazónak, ha felületesen akar és szem elől téveszti a székesfőváros anyagi érdekeit, sokkal könnyebb lett volna a három gyermeket az 1886 évi XXII t. czikk 16 §-a b. pontjának rendelkezése alapján budapesti Illetőségűnek elismerni, sem mint a 19-ik század elejére visszanyúló származási adatokat felkutatni; az pedig, hogy a székesfőváros személyzete a hivatalos aktákat magyar nyelven fogalmazza, talán csak nem szolgálhat megrovás alapjául ? A harmadik vádpont végre az, hogy az ügyosztály a belügyminiszternek egy illetőségi ügyben négy ízben intézett erélyes sürgetését figyelmen kívül hagyta s mikor a miniszter ötödszörre könyörgéssel akart eredményt elérni, akkor kaczagásban tört ki. Ez a miniszternek fülébe jutván, újabb sürgetés helyett feljelentést küldött a polgármesterhez, aki az egész ügyosztály ellen felrendelte a vizsgálatot s annak megejtésével a főjegyzőt bízta meg; a főjegyző tehát most mindenekelőtt abban fáradozik, hogy az ügyosztály restáncziáját összeiija, ami annál nehezebben megy, mert „szekérre való számban találtak eldugdosva aktákat iróasztalfiókban, szekrényben, mosdóban.“ Ez a vád sem alapos ebben az alakban. Nem áll ugyanis, hogy a belügyminiszter bármiféle ügyet akár erélyes, akár udvarias hangon hasztalan sürgetett; még kevésbbé áll, hogy a minisztert az ügyosztályban kikaczagták; valamint az sem áll, hogy a főjegyző az ügyosztály hátralékainak összeírásával foglalkozik vagy foglakozott, és hogy hivatalos iratok az említett vagy bármiféle más rejtekhelyről szedettek elő. Minderre vonatkozó i . valódi tényállás a következő : • A nagyváradi hadtestparan2.;nokság a folyó év február havában megkeresést intézett az ügyosztályba
