Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-12 / 7. szám
7. szám. III. évfolyam —------------------^ Budapest 1900. február 12. KŐZIGAZGATASI HETILAP ^löfizetesi ára; Egész évre ........ 12 Kor. Félévre.....................................6 Kor. ^Szerkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. ^ZERKESZTÖSEG kiadó : IV. kér., Reáltanoria-utcza 5. szám. A vasutasok községi adója. A közigazgatási bíróság még a múlt évben itéletileg kimondotta, hogy az állam vasúti alkalmazottak, kötelesek megfizetni a községi adót. A közigazgatási bíróságnak ez az ítélete annak idején nagy konsternáeziót szült a kereskedelemügyi minisztériumban s a miniszter ur az ö praktikus eszével csakhamar talált egy oly expedienst, a melylyel az az Ítélet teljeseii hatályát veszíti. —- A múlt év végén azt a megbízást kapta a kereskedelemügyi minisztérium ötödik ügyosztálya, hogy egy oly értelmű tör vény javaslatot készítsen, a melylyel a szegény zaklatott vasutasok a községi adó alól felmentessenek. Az ügyosztály megfelelt annak a megbízatásnak, s megszületett az a törvényjavaslat, a melyet Hegedűs e napokban be is nyújtott a törvényhozásnak. De a miniszter urnák nem nagy örömére a javaslatot igen hidegen fogadta a pénzügyi bizottság ugyannyira, hogy a miniszter jónak látta nem erőszakolni a sürgősséget, hanem belenyugodni abba, hogy a javaslat szombaton vétessék tárgyalás alá. A javaslatnak ez a historikuma. A közigazgatási bíróság és a legfelsőbb kormányhatóság rivalitását ebben a kérdésben nem tesszük kritika tárgyává. De hangosan tiltakozunk a törvényhatóság ama határozata ellen, melylyel a kereskedelemügyi miniszter által benyújtott törvényjavaslat ellen állást foglal. Semmivel sincs indokolva az a harczias magatartás és felháborodás. Miről van itt tulajdonkép szó ? Arról, hogy néhány ember a községi adó alól mentessék fel. Mit vészit ezzel a főváros ? Sem többet, sem kevesebbet, mint 40 ezer koronát. Ez a törvényjavaslat, a mely javítani fogja ezeknek a szegény vasutasoknak a helyzetét, nem oly nagy horderejű a város pénzügyi érdeke szempontjából, hogy érte a polgármester a tanács és a törvényhatóság eksztázisba jöjjön. Mert sem nagy kárt, sem nagy sérelmet általa a főváros nem szenved, de feltétlenül nem olyat, mely felérne azzal az anyagi elöny- nyel, a mely a törvényjavaslat révén szegény roszul javadalmazott köztisztviselőkre hárul. Időszerűtlen tehát a javaslat konkrét ötletéből kifolyólag a kormánynak méltányos javaslatát megtámadni. A javaslat a tisztviselőknek nagy előny, a fővárosnak kicsi kár. Szocziális okok, humanis- mus és méltányosság a mellett szólnak, hogy a javaslat életbe lépjen. De igenis szívesen látjuk a törvényhatóság kebelében a mozgolódást a végrehajtó hatalom önkényes intézkedései ellen általában. A jelen alkalom, ha nem is szerencsésen volt megválasztva, biztató tünet a jövőre nézve. A törvényhatóság hosszú időkön keresztül apathikus nyugalommal viselte és tűrte el mindazt a méltánytalanságot, amelyet a kormányzat vele szemben tanúsított. Legfőbb ideje tehát, hogy bonczkés alá vegyük mindazokat a szolgáltatásokat, a melyeket törvényhatóságunk hosszú időkön keresztül az állam javára minden kötelezettség és ellenmérték nélkül teljesített. Igen tanulságos lesz megvizsgálni, ho ;y az állam hány és milyen esetekben fosztotta meg eddigelé a fővárost bizonyos jövedelemtől s ezzel kapcsolatban taxatíve felsorolni, milyen államilag hozzáutasitott funkcziókat teljesít a főváros díjtalanul s ezeknek a funk- czióknak végrehajtása mennyijébe kerül évenként a fővárosnak.
