Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-05 / 6. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS______ ,, ____1900. február 5. Ez zel egyidejűleg a X. kér. uj temető rendezése is tervbe van véve. A főbejárat előtt nagy köralaku tér létesül, amelytől jobb és bal irányban már épülnek az újfajta családi sírboltok. A főutra merőleges irányban fog felépülni a hatalmas temető kapuzat. Ez két emeletes épületből és egy középső monumentális oszlopos építményből áll. Az emeletes épületekben les nek a gondnoki lakás, az irodák, az őrtanya, őrlakás, a közönség menedékhelye stb. A gyalogbejárókon kívül két 10—10 méteres ut vezet a temetőbe, amelyeken a kocsik is behajthatnak. A temetőn belül díszes négyszögletű parkozott tér lesz, amelyet családi mausoleumok fognak szegélyezni. A budai oldalon a farkasréti temető nyer hasonlóan díszes kiképzést. Itt felépült már a kezelő épület, amelyben a gondnoki s ellenőri lakások, őrlaktanya, irodák s a közönség menedékhelye vannak elhelyezve. A főbejárókkal szemben levő dombtetőn kápolna s ezzel kapcsolatban nagy ravatalozó csarnokok fognak legközelebb felépíteni. A domb aljában pedig a ravatalozó fülkék alatt árkádos családi sírboltok lesznek. A lakásbérleti szabályok revíziója. Gyakran megtörtént már, hogy a főváros nagy sietve alkot valamely szabályrendeletet, amely rossznak bizonyul a gyakorlati életben. De az még nem történt meg soha, hogy a rosszul alkotott szabályrendelet revíziója olyan gyorsan létre jöjjön, a milyen gyorsan a rossz szabályrendelet elkészült. A mai lakásbérleti szabályrendelet 1885 óta van érvényben. Már az első naptól minden érdekelt fél tisztában volt vele, hogy rossz és hasznavehetetlen. Sem a lakást- adó, sem a lakó érdekei nem találnak kielégítést a hevenyében összeütött paragrafusokban. A mennyir azonban csak lehetséges, a szabályrendelet kiszolgáltatja a lakót a háziurak és házmesterek önkényének. Az 1885 óta szakadatlanul megújuló panaszok hatása alatt elhatározta a tanács, hogy a szabályrendeletet megfelelően módosítani fogja. Erre utasította is a tiszti ügyészséget. Az utasításnak nagyobb súlyt kölcsönzött az a körülmény is, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény rendelkezései a régi szabályzatból hiányzanak. A tiszti ügyészség azonban a revízióval egyáltalán nem haladt előre. Hallgatagon tűrte az örökös panaszokat, a melyeknek éle bizony gyakran irányult az ő lassúsága ellen. Komolyan még sem bántották a hivatalt, mert mindenki tudja, hogy munkával túl van terhelve s igy megbocsátható, ha ezt a komoly, nagy körültekintést igénylő munkálatot — ha késedelemmel is — de idejére elkészíti. A közönség azonban csalódott a tiszti ügyészségben, mert a módosított szabályrendelet minden sürgetések daczára sem lát nap világot. Ez a lassúság annál erősebb kritikája az ügyészség munkájának, mert 1898 óta a budapesti ügyvédi kör részéről olyan munkálat van előtte a lakásbérleti szabályrendelet revíziójáról, a mellyel lényegtelen átalakítások mellett bátran ki lehet cserélni a ma érvényben levő rossz alkotást. Az ügyészséget azonban még ez a nagy előzékenység sem hatotta meg, mert munkálatával még most sincs kész. Legutóbb a kereskedelmi miniszter is megsürgette az uj szabályrendeletet s erre a tanács felhívta az ügyészséget, hogy a szabályrendelet módosított tervezetét haladéktalanul terjeszsze be. Az ügyészség újra bizonytalan időhaladékot kért, a tanács azonban kimondta, hogy a javaslat 30 nap alatt benyújtandó. A 30 nap február hó 20 án jár le. Kíváncsian várjuk, vájjon az ügyészség eleget fog-e tenni a tanács szigorú meghagyásának s február 20 ára elkészül-e a 15 év óta vajjudó tervezettel. Bábel a vásárcsarnokok körül. Tudvalevő hogy a mesebeli vándorló apa, fiú meg a szamár, bárhogyan mentek is egymás mellett, vagy bármily va- riácziók szerint ültek is egymáson: sehogysem tudták elérni, hogy valaki a szemben jövök közül valami gáncsolni valót ne találjon rajtok. A központi vásárcsarnok, az államvasut és a kereskedők ugyanígy vannak egymással, a közönséggel és a sajtóval. Egyiknek se jó, ahogy a másik csinálja. Eddig az volt a kierőszakolt szentenczia, hogy a központi csarnok kitűnő, végre mostanában Alviády helyettes tanácsos a közélelmezési ügyosztály vezetője kimondta, hogy a vásárcsarnok építése alapjában elhibázott dolog. A csarnokbeli elárusítók sürgetik a várost, eszközölje ki, hogy az élelmi szereket direkt a csarnokba szállítsa a vasút. A város sürgeti a vasutat, hogy az iránt határidőn belül intézkedjék. A vasút kijelenti, hogy a régi rendszer mellett nem képes folytatni a szállítást, tehát eszeljen ki a város valamit, hogy a szállítás és lerakodás nehézségekbe ne ütközzék Az elárusítók panaszkodnak, hogy lerakodásnál a végtelen lassú kezelés miatt megromlanak az áruik. A közönség panaszkodik, hogy a csarnokban drága pénzen lehet csak vásárolni, mert az árusítók a romlott czikkek árát is be akarják hajtani rajta a jó czikkek árában. A kofák panaszkodnak, hogy nem férnek el a csarnokban a mészárosok, hentesek és tejkészitmény kereskedők miatt. Emezek viszont a kofákra és egymásra agyarkodnak ugyané miatt. A sajtó egy része egyik nap kijelenti, hogy minden bajnak az államvasut az oka, mert nem akarja czélszerüsiteni a szállítást. A sajtó másik része másnap kifakad az árusítók ellen és dicséri az eddigi szállítási rendszert. A sajtó harmadik része pedig ugyanaznap üti a tanácsot, hogy miért nem hallgat a sajtóra, mikor az egyértelmüleg követeli, hogy lépjen erélyesebben a vasutak ellen. Másnap pe dig ugyanaz a sajtó követeli a csarnok igazgatójától, hogy az árusítókat kell megrendszabályozni, a mint, hogy azt az egész sajtó már hónapok óta hangoztatja. A csarnok igazgatója, az ügyosztály és a tanács összenéz, s a haját tépi. Egyelőre még mindegyik csak a másik haját, de megjő az idő, mikor a saját bajokat fogják tépni, mert utóvégre is nem fognak majd eligazodni tudni a sok mindenféle ellenkező jó tanács és követelés között.
