Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-24 / 49. szám
49 szám. III. évfolyam 1900. Budapest deczember 24. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ^LCHZEIESI ÁH A : Egész évre ................... ... 12 Kor. Fé lév re . . ........................ 6 Kor. Sze rkeszti es kiadja : DR- PARTHA SÁNDOR. SZERLESZTÖSKa É* KIADÓ J IV. ker., Rsaltanoda-uteza 5. szám. Karácsony. Karácsony estéjén ájtatos, ihletett hangulat szállja meg az egész világot. Betölti az egész mindenséget az Eszme, s az élet viszontagságaiban egymástól szerte szórva küzködö, tülekedő embereket titkos kötelék fűzi szorosan egybe. Mint a meleg akolban az összebútt bárányok, az emberek csoportokba, családokba tömörülnek s egymás örömében gyönyörködnek a szent ünnepen ; nincs rossz, gonosz ember ezen a napon. A legfeketébb lelkű gyűlölködő bohó vidámsággal szemléli a kisgyermek örömét; — a gondszántotta barázdák elsimulnak a csillogó karácsonyfa árnyékában. Mintha kicserélték volna ezt a szomorú villágot. Csodás változás, mindeneket álalakitó, elentéteket elsimitó, bánatot, bút eloszlató, — honnan támadsz te ezen a napon? ... Az angyalok dicséneket zengedeznek, sz égen fénylő csillag gyűl ki . . . megszületik Jézus, világra szület'k a szeretet. A szeretet, a legerősebb, láthatatlan, titkos, csodás kötelék: az emberfeletti hatalom, mely erőt vesz ezen a napon az emberiségen, legyőz minden egyéb indulatot, hatalmába keriti az •ijibeiek szivét. Az ember pedig boldogan hajtja az édes álom karjaiba fejét. Milyen szomorú ilyenkor az egyedüllét. Akad ember, a kinek senkije sincs, a kit nem fűz össze rokoni, vagy bajtársi érzés, a ki az öröm ünnepét bús egyedüllétben tölti el. A társadalom hivatása az elhagyatottakon segiteni. Egyiken igy, a másikon úgy, az egyénisége, az állása, a hivatása szerint. A ki valami testületnek a tagja, annak fel kell találni a a szeretet kapcsát abban a testületben, s a barátság, kollegialitás, vagyis az összetartozan- dóság érzete tág körben egybelánczolja a testület minden tagját; a kinek nem jut része a családi élet örömeiből, annak egyedül állóságát felejtetni igyekezik maga a testület, mely átvitt értelemben maga is tágabb méretű család. A közigazgatási tisztviselő karácsonyát nem édesitik meg az összetartozandóság érzetének effajta örömei. A fővárosi tisztviselő, ha nincs családja vagy személyes barátja, vigasztalást nem találhat abban a tudatban, hogy sok ezer lelket számláló, intelligens és hatalmas testületnek a tagja; és ha karácsony estéjét nem töltheti a hozzátartozói körében, — magára marad s nem fog találni vigasztaló kenyeres pajtást, hasonló sorsban részesülő társat. Mert a főváros tisztviselői kara bármennyi derék, sőt kiváló tulajdonsággal rendelkezzék is — csaknem teljesen nélkülözi a testületi szellemet és hiányzik belőle az összekötő erő, a nagy mechanizmus föcsavarja — a szeretet. Igenis uraim, Önök egyenként mind kifogástalan uii emberek, de egy csomóban nem akad Önök között csak fehér hollóként olyan, a ki becsülni és szeretni tudja társát annál az oknál fogva, mivel hogy ő is annak a gépezetnek az egyik tagja, a melyiknek másik szögletében Ön keresi meg mindennapi kenyerét ésfejti ki tudásának és szorgalmának terméke- nyitö produktumát. Megszívlelni való karácsonyesti téma ez; mert azok az állapotok, a miket a fővárosnál láthatni, egyszerűen példátlanok.
