Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-10 / 47. szám
1900. deczember 10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ii A munka első sorban a gyakorlati használhatóság követeléseit tartja szem előtt. Ezért a törvények és a közigazgatási bíróság határozatainak közlése mellett gondot fordít arra, hogy a bonyolultabb kérdéseket a gyakorlatban felmerült, vagy felmerülhető esetekkel és példákkal szemlélhetővé tegye s igy konkrét esetekben azonnal megmutassa a helyes utat. Az ugy_ nevezett „üzleti“ adón, a tökekamat-adón és az alkalmazottak keresetadóján kívül a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek összes illetékeivel is foglalkozik, sőt a tőzsdeadóra is kiterjed úgy, hogy az említett társulatokra vonatkozó adó- és illetéki szabályoknak egységes kódexe lesz. A mellett a szerzők nemcsak, hogy tudomást vesznek azon egyes eltérésekről, melyek majd a pénzügyi hatóságok, majd a gyakorlat és elmélet közt konstatálhatók, hanem azokat behatóan tárgyalva, velők szemben jól megokolt álláspontot foglalnak el. E körülmény lehetővé teszi, hogy bonyultabb esetekben maga az adóköteles, vagy illetékkel terhelt részvénytársaság vagy szövetkezet kellően megokolt s a tényállást behatóan megvilá gitó jogorvoslattal élhet, mire nézve a mű szintén megadja a kellő útbaigazításokat, sőt a szükségesnek mutatkozó minták közlésével is elő fogja mozdítani a jogorvoslatok igénybe vé telét. Ezenkívül kiterjeszkednek szerzők az idevágó külföldi és főleg osztrák és német törvényes intézkedések ismertetésére. „A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója é illetéke“ czimü munka ezeknél fogva íőleg gyakorlati czélokat követ és a mű becsét a gyakorlati útbaigazítások teszik. A munka azonban tudományos érdeket is szolgál, mer azokat a kérdéseket, melyek az elmélet szempontjából is je lentősek, az államgazdaságtan mai álláspontjából kiindulva szintén vizsgálat tárgyává teszi. Ajánljuk tehát e munkát mindazoknak, a kik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója és illeté k ügyében, bármely minucziózus részlet kérdésben tájékozódn kívánnak. A díszes kötésű, tartalmas könyv előfizetési ára 8 korona. Bolti ára jóval magasabb lesz. A könyvre, mely az 1901. január hó első felében jelenik meg, előfizetések posta utalványon küldendők : Kormos Alfréd, a Magyar Pénzügy és a Magyar Kereskedők Lapja szerkesztője czimére (Budapest VII., A!mássy-tér 2.). Ócska rongyok értékesítése. A főváros mégis csak ügyesen gazdálkodik. íme még azokat a teljesen hasznavehetetlen ócska lomokat is tudja értékesíteni, a miket a szegényházból selejteznek ki. A tanács a napokban hosszabbította meg az eddigi vállalkozóval kötött alku leveleket, a melynek értelmében a vállalkozó a kiselejtezett ruhanemüeket, fehér, tarka és szürke rongyokat és ócska pokróczokat métermázsánként 5 koronáért, a csizmákat és czipőket pedig métermázsánkint 6 koronáért köteles megvásárolni. Az izraelita tanulók szombati oktatása. Vörös Kálmán, a VIII. kerületi Erdélyi-utczai elemi iskola igazgatója nemrég elő térj esztést tett a tanácshoz, melyben jelenti, hogy az emez iskolát látogató izraelita tanulók szülői közül napról-napra többen tiltakoznak a miatt, hogy szombati napon gyermekeik írni és rajzolni taníttassanak, minthogy ezt vallásuk tiltja. Az igazgató előterjesztésében kiemeli, hogy három évvel ezelőtt az oskolában négyszász volt az izraelita tanulók száma s ma már a számuk 600-ra emelkedett, s igy ha ezek a szombati tanítás alól felmentetnének, a szombati nap ilyformán a tanulásra nézve teljesen elveszne, illetve szüneti idővé válnék, súlyosbítja ezt az a körülmény is, hogy az egyéb tanulás éppen az elemi iskolákban az Írástól el nem választatható, mert az alsóbb iskolákban Írva tanulják az olvasást, vagyis a tanult betűket leíratják a gyermekekkel, a felsőbb osztályokban pedig a tanítás nyomán a tanulóknak jegyezniük kell. Ha már most a tanulókat ilyen aránytalanul nagy számban elvonják az írástól, a tanulás a szombati napon lehetetlenné válnék. A tanács az igazgató előterjesztésének elintézéséül hivatkozott a vallás- és közoktatási minisztériumnak egyik még az 1892-ik évben kiadott rendeletére^ a melynek értelmében az izraelita szülőknek vagy gyámoknak joguk van az iskola igazgatóságához folyamodni az iránt, hogy gyermekeik a szombati napokon az írás és rajzolás alól felmentessenek, s ez esetben annak hely is adandó, olyformán azonban, hogy mig a keresztény tanulók az Írást és rajzolást végzik, addig az izraelita gyermekek egyébb tantárgyakat kötelesek tanulni vagy a leczkéiket ismételik, hogy igy a mulasztott időt is hasznosíthassák. Az izraelita tanulók felmentésének alapfeltétele tehát a szülők Írásbeli folyamodása, a minek követ keztében a tanulót ugyan a szombatnapi iskolalátogatás alól fel nem mentik, de lehetővé teszik, hogy a rituális szabályokat betarthassa. Az iskolaigazgatóságot azonban a tanács felvilágosítása épen nem nyugtatta meg, mert az izraelita tanulók fokozatos szaporodása és a szülők orthodox vallásossága a községi iskolát lassanként felekezeti iskolává alakítja át, és a többi tanulók előhaladását gátolja meg, mert a szombati irás és rajzolás alatt a felügyelet nélkül maradt 600 izraelita gyermek az időt okvetlenül gyümölcsöztetés nélkül pazarolja el, sőt a többieket is folytonosan zavarja. Legegyszerűbb megoldás lenne mindenesetre, ha az orthodox szülők felekezeti iskolákba adnák gyermekeiket, — vagy ha
