Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-10 / 47. szám
III. évfolyam 1900. Budapest deczember 10. 47. szám. KÖZIGAZGATASI HETILAP öfizetési Ára: Egész évre ................................12 Kor. Fé lévre.....................................6 Kor. Szerkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. = " -J-' " SZERKESZTŐSEO És KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A reklám. A napilapokban erélyes felzúdulásokat olvastunk a legutóbbi napokban az iparhatóságnak a kereskedők ellen indított akcziójáról. Ez a mozgalom visszhangra talált a főváros közgyűlésén is, mely — sajnos — épen olyan kevés tájékozottsággal foglalkozott vele, mint akár maguk a kereskedők. Ismeretes dolog, hogy az ipaitörvény intézkedéseit az iparhatóságok újabban minden bejelentett hihágás esetében szigorúan alkalmazzák, s a tömeges és gyors vételre ingerlő árusítást keményen büntetik. Az alsóbb hatóságoknak ez az eljárása egyrészt az összhangot keresi a tisztességtelen verseny ellen tervbe vett korlátozó intézkedésekkel s azoknak mintegy előkészítője akar lenni, más oldalról pedig nem is közvetlenül az elsőfokú hatóságok inicziativájából történik, hanem egyenesen a legfelsőbb kereskedelem és iparügyi forum: a kereskedelmi minisztérium rendeletét hajtja végre. A tisztességtelen verseny megszüntetésének kérdésével nemrég már hosszasabban foglalkoztunk az álkor e tárgyban megtartott ankét alkalmából. A kereskedők most megindult mozgalma ugyan erősen idöelötti és talán részben tárgytalan is addig, a mig tisztességtelen verseny megakadályozásáról szóló törvényt meg nem alkotják, — minthogy azonban a nyilvánosság előtt, ennek teljes belevonásá- val akar propogandát szerezni saját eszméinek és a kereskedőknek saját érdekükben kifejtett törekvéseit már most érvényesíteni igyekszik, s végül a hatóság egyenes megtámadásának téves eszközével akarja vélt igazát diadalra juttatni, — a dolog érdemének súlyán kívül már csupán ezek a körülmények is arra indítanak, hogy az ügynek újból teret szenteljünk, s megkísértsük kissé belevágni a sajgó kérdés elevenébe. A dolog történeti háttere, előzményei úgy hiszszük ismeretesek. A budapesti kereskedők között évek óta és föképen évekkel ezelőtt számtalan akadt, ki hangzatos kiáltó czégérekkel, gyakran hamis és lehetetlen állításokkal akart magának reklámot szerezni, s nagy forgalmat biztosítani. Az ilyen üzlettulajdonos, a ki a vevő megjelenésére csupán egyszer, egy ízben számított, rendesen a hitelezői elöl menekült a tömeges eladás révébe, hol hirtelen megrakodott a lehetőség szerint összeharácsolt bevételekkel, hogy aztán sietve evezzen tova uj biztosabb hazába, esetleg valamely uj név alatt megnyitott uj üzlet jobban jövedelmező ölébe. Az „alkalmi elárusítók“ hada ellen még ugyancsak évekkel ezelőtt indították meg a háborút a tisztességes kereskedők, kik az olcsón adott silány portéka miatt rengeteg veszteségeket szenvedtek, mivel az állandóan kevés pénzzel rendelkező nagyközönség szívesen mond le a minőség magasabb fokáról, ha a szemnek tetszetős árut olcsóbb pénzen szerezheti be. Megindult tehát a hajsza a kereskedelmi tisztesség nevében a tisztességtelen verseny ellen. Még 1884-ben, tehát talán elég idejekorán megkapták a tisztességes kereskedők legerősebb védő bástyájukat, az ipartörvényt, a melynek öl. §-a valóban tág térben és igen messzemenő módon biztosítja a szolid és tisztességes árusítást, a korlátozott versengést.
