Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-19 / 44. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS '• 1990. november 19. kapnak. A kerületi betegsegélyző pénztár nemrég még zavaros ügyeit utóbb teljesen rendbehozták, úgy hogy a pénztár kebelében helyreállott a béke, rend és nyugalom, s a humánus intézmény zavartalanul végzi derék feladatát. A főváros elhatározása tehát teljesen megnyugtató és minden irányban kielégítő. A kálvintéri villamos rendező pályaudvar A kálvintéri villamos vasúti rendező pályaudva~ ellen már létesítése alkalmával minden oldalról felzúdult a közönség. A rendező pályaudvar azonban a gyakorlatban nem bizonyult olyan veszedelmesnek, mint a hogy rettegtek tőle, — s talán épen azért, mert a veszedelmes ponttól mindenki félt s különösen vigyázott. A Kálvin-téri villamos rendező azonban nagy forgalmánál fogva egészen más oldalról bizonyult tökéletlennek : a forgalom lebonyolítása szempontjából. A közlekedést lassúvá teszi, mert szűk és használata nehézkes. Ezek a bajok már az illetékes körök figyelmét is telkeltették. A főváros közlekedési bizottsága a napokban foglalkozott a Kálvin-téri közúti villamos kocsik közlekedése rendezésének kérdésével, mivel maga is azt tapasztalta, hogy a Kálvin-téri élénk forgalom következtében a kocsik közlekedése szempontjából sürgős intézkedésekre van szükség. A budapesti közúti vaspályatársaság a közlekedési bizottság felhívására több tervet dolgozott ki, a mely szerint a forgalmi akadályokat el lehetne hárítani, illetőleg az élénk forgalmat szabályozni lehetne. A társaság beadványt intézett e tárgyban a főváros tanácsához. Ebben a beadványban többek között bejelenti a tanácsnak, hogy a forgalmi akadályok elhárítása és a túlságosan élénk forgalom szabályozása szempontjából leghelyesebbnek találná, ha csonkasineket rakatnának le a tér egyik oldalán és a Kálvin-tér ó-budai kocsik végső állomását a Kálvin-térről a Kecskeméti-utcza és a Muzeum-körút sarkán levő Báthory kávéház előtti szabad térségre helyeznék át. Ilyen módon a Kálvin-téri forgalmat meg lehetne osztani s ezt a szabad helyet is fellehetne a kocsirendezés czéljára használni. A társaság engedélyt kér a tanácstól, hogy a kért csonkasinpárt és kitérőt meg építhesse. Bizony okosan teszi a hatóság és a társaság, ha a Kálvin tér mizériáin mielőbb igyekezik segíteni. A íorgalom valóban túlságosan nagy ezen a hajdan csendes téren s a rendező pályaudvar feladatának kielégítő módon meg nem felel. Gyakran megesik, hogy hosszú perczekig kell a kocsiknak egymásra várakozni, mivel a rendezésnél megtorlódnak. A vasárnapi kellemetlenségekről nem is beszélünk. Megnehezíti a forgalom lebonyolítását a közbiztonság érdekében foganatba vett több hatósági intézkedés is, a melyek azonban a jelenlegi viszonyok között azonban elengedhetetlenek. Ilyen intézkedés többek között az, hogy a rendező pályatestre beérkező kocsiknak meg kell várni a tér torkolatánál, mig az onnan induló kocsik a térről kijutottak; és viszont. Ezek a várakozások nagyban elősegítik a megtorlód á- sokat, a mik a vasút forgalmát épen úgy zavarják, mint a közönségnek bosszúságot szereznek. A tervezett csonka váltó a Báthory kávéház előtt előreláthatólag enyhíteni fogja a nehézségeket. A Kálvin-téren egy egész sínpár teljesen felszabadul, az ó-budai kocsik várakozó helyéül a kiszemelt pont pedig alkalmasnak látszik. Egyébként sem uj és szokatlan, hogy ott közúti kocsi végső állomás legyen. Hajdanában — nem is olyan nagyon régen — itt volt a régi s később az újabb omnibusz állomása, a melyet azonban a mostani társaskocsi vállalat megszüntetett Ennek a helyén semmi akadálya sem fog lenni az uj villamos megállóhely berendezésének. Színház. Nemzeti Színház-ban ismét zavartalan élvezetben volt részünk. Természetesen franczia darab volt a premiére. A fran czia színmű és a magyar Nemzeti Szinház édes testvérek. A színház csaknem utolérhetetlen e műfaj kultiválásában, a csillogó franczia szellem pedig a leghálásabb közönségét találja a főváros müveit és szerfelett kényes színházlátogatóiban. A „Bölcső“ Brieux ez elmés gondolatokban és szellemes fejtegetésekben bővelkedő müvének legnagyobb erőssége a briliáns színpadi nyelv. Olyan frappánsul tud ez az iró gondolatainak meggyőző kifejezést adni s olyan tömören adja elő mondanivalóját, hogy hallgatóját leköti és magával ragadja. A forditónak Gábor Ignácznak tehát érthetően súlyos feladattal kellett megküzdenie, s hogy nem végezhette el dolgát kifogástalanul, épen nem csudálatos. Legalább is úgy kellene tudnia magyarul ehhez, mint a hogy Brieaux tud francziául. Pedig ez nagy dolog. A darab témája maga is érdekes ; színpadi technikája, a feltálalás módja a figyelmet leköti, a közönség igaz gyönyörűség érzetével szemléli s maradandó emlékkel távozik a színházból. Az előadásban működők közt első helyen P. Márkus Emíliát illeti a legteljesebb elismerés s kívüle «Mihályfyt a ki méltó partnere volt. Bercsényi Rákosi Szídi, Császár szintén igen jól betöltötték helyüket, csupán lvánfi az, a ki az alaptónust és a helyzetet ritkán tudja eltalálni, összeegyeztetni, s igy a kínálkozó hatásos jelenetét már előre elrontja, mint most is a doktor szerepében eleinte volt komoly és profétailag nagyhangú, mig később, mikor inkább volt erre oka, ha mindjárt mint orvos
