Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-19 / 44. szám
— 1900. november 19. ” «V A másik világváros Páris, egészen más irányban bánt el a szegényügygyel. Francziaország törvényhozása a közsegélyezésre való jogczimet, az u. n. szegényjogot el nem ismeri. A kormány és a parlament a legjelentékenyebb nemzet- gazdászokkal egyetértve, több alkalommal kijeletették, hogy a társadalomnak a szegényeKkel szemben csak erkölcsi, tehát önként vállalt kötelezettsége van, mig viszont a szegénynek a segélyezésre törvényes jogczime nincs. Párisban a közsegélyezés (assistance publique) külön törvénynyel van szabályozva. Kórházak, lelenczházak, tébolydák és egyéb hospiciumok egy igazgató (direkteur dell’assistance publique) alatt állanak, kit a préfet kijelölése alapján a belügyminiszter nevez ki. Melléje tanácskozó, szabályalkotó és felügyeletet gyakorló hatóságul a felügyelő tanács (conseil de surveillance) van szerezve. Berlin városának közsegélyezési ügyét, a városi tanács alá rendelt közjótékonysági igazgatóság (Armen-Direction) intézi. Ennek szervei városszerte működő, folyó számmal ellátott kerületi bizottságok (Armen-Cotnmissonen), melyek a közszükségnek megfelelő számban alakíttatnak. Tagjait a városi képviselőtestület választja 6 évről 6 évre. Állásuk tiszteletbeli. Három évi szolgálat után az illető kerületi bizottsági tag kiléphet. Nevük: Deputirte, Megbízó levelüket a bizottság állítja ki, melynek ülésében kézadással fogadalmat tesznek. A rendszer azonban hasonlít az angolhoz. Becs szegényügyét a városi képviselőtestület ellenőrzése mellett, a tanács látja el és ő kezeli a közjótékonysági alapokat is. A végrehajtási szolgálatot a város e czélra elhatárolt kerületeiben, a kerületi szegényintézeti elnökök (Armeninstituts- Vorsteher) vezetik, kik 3 évre, az úgynevezett közjótékonysági tanácsosok (Armenrath) közül szemeltetnek ki. Ezen tanácsosok az egyes kerületekben lakó, bécsi illetőségű, jó hírnevű, szolgálatkész férfiak soraiból, a kerületi szegényintézeti elöljárók ajánlatára, a tanács által neveztetnek ki és fogadalmat tesznek. Állásuk tiszteletbeli. A szegényügy funkczionáriusaih oz tartoznak még a kerületi elöljárók (Bezirksvorsteher), kik a szegényügyi adminísz- tráczióban közreműködnek és a város részére biztosított autonom jogkör keretében a betegápoló és egyéb közjótékonysági intézetekre, a lelenczekre és árvákra ügyelnek. A közsegélyre szorultak viszonyainak megítélése Bécsben a helyszíni vizsgálatra van alapítva, melyet a kerületi közjótékonysági tanácsosok teljesítenek. A bécsi rendszer, — bár fejlettebb — közel áll a nálun^ meghonosodotthoz. A négy nagy városban elfogadott rendszerek irányától sokban eltép, az elberfeldi rendszer, melynek különös jellege — 5. és ott, a hol erre a megfelelő elemek és tényezők megvannak — előnye is, abban nyilvánul, hogy úgynevezett nyílt szegényügy, vagyis a készpénzben vagy más módon való segélyezés végrehajtásának súlypontja nem a hatóságra, hanem a társadalomra, a polgársága esik, melynek minden szavazóképes tagja törvényileg arra van kötelezve, hogy a közjótékonysági adminisztráczióban 3 éven át valamely tiszteletbeli állást elfogadjon. Az elberfeldi rendszer vezérelve, az individualizáló módszer, melynek lényege a szegényekre családonkint és egyenkint folytonosan kiterjedő ellenőrző felügyelet és minden konkrét esetnek nyomban való helyszíni megvizsgálása, mérlegelése és elintézése. Elberfelden és a hasonló rendszerű német városokban a szegények szemmeltartása olyannyira szétpontositott módon történik, hogy egy-egy polgárra, egy-két szegény családnál vagy egyénnél több nem jut. Az ismertetett városok általában a vegyes rendszerű vagyis az úgynevezett nyílt és zárt szegényügyet ölelik fel. Az utóbbihoz tartozik a szegény-, árva- és szeretetházak- ban és más jótékony intézetekben való ellátás, a nyílt szegényügy pedig a pénzbeli és a természetbeli segélyezés eszközeire terjed ki. A bemutatott szabályrendelet tervezet az eddigi vegyes rendszert továbbra is íentartandónak véli, nemcsak azért, mivel ez kevésbbé költséges a tisztán zárt rendszerű szegényügynél, mely minden szegényt valamely hatósági intézetben teljes ellátás mellett helyez el, tehát a szegénynek esetleg többet nyújt, mint a mire tényleg szüksége van, hanem azért is, mivel a vegyes rendszer módot nyújt arra, hogy a segélyre szorult a körülményekhez képest csak azzal láttassák el, a mit a hatóság segélye nélkül magának megszerezni nem képes, tehát csak a tényleges hiány pótlására szorítkozik és a szegényt egyúttal arra utalja, hogy önerejét is lehetőleg fehasználja. Ezen eljárás mellett a rokoni és társadalmi összeköttetés nyújtotta segélyforrások számbavehetők és kellőképen felhasználhatók, a mi a zárt rendszerű szegényügynél majdnem teljesen elesik. A szabályrendelet-tervezet 38—46. §§-ai arról intézkednek, hogy a társadalom mily mértékbe vonassák be a kerületi közjótékonyság szervezetébe. Tudvalevő, hogy nálunk a közügyekben való részvét kényszere törvény által kimondva nincs, e nélkül pedig a társadalom olyatén forma bevonása, mint azt az elberfeldi rendszernél láttuk, nem volna kivihető, feltéve, hogy a rendszer Budadapesten egyáltalán beválnék-e. Németország törvényhozása a 3 évi ingyenes közszolgálatot kötelezve tette, s ki magát ez alul törvényes ok nélkül kivonja elesik szavazó jogától bizonyos időtartamra, s ezen idő alatt semmiféle tiszteletbeli állást nem viselhet, községi adója peiig egy nyolczadtól egy negyedig progresszive felemelhető. Nálunk tehát meg kell elégedni azzal, ha az ilyen éppen nem kellemes funkczióval járó tisztségre elegendő számú polgárok önként vállalkoznak és a hatóságot ezen tevékenységében elősegítik. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS