Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-19 / 44. szám
III. évfolyam. 1900. Budaoest november 19. 44. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ^lofizetési ára; Egész évre ................................ Fé lévre..................................... pZERKBSZTI EB KIADJA: 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR, pZBRKBSZTŐ8BO És KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Az uj szegényügyi szabályrendelet tervezete. Ritka szép munka kerül a tanács asztalára Horvát János tanácsosnak a szegényügy rendezése tárgyában készített szabályrendelet tervezete és előterjesztése alakjában. Megszoktuk már, hogy a városházán kidolgozott szabályrendeletek szőrszálhasogató módon aprólékosak, drákói szigorú rendszabályokat állítanak elő, néhol meg felszínessé válnak az ellenkező okból, láttunk viszont sikerültebb munkákat, teljes jóakarattal, gonddal készülteket, tapasztaltunk olyan esetet is, hogy a törvényerejű rendelkezés czéljának valósággal meg is felelt és a gyakorlatban is bevált; azt azonban hosszú idők óta nem észleltük, hogy a főváros szabályrendeletei a való élet és az emberi lélek ismeretével készültek volna s a rendelkezés nem lenne csupán rideg szabály, hanem olyan közérdekű korlátozás vagy rendszer, a melyet mindenki szívesen fogad, mert hiányát érezte, mert a gondolata az ö lelkében is igy fogamzott meg : a mely hatósági rendelkezés csupán a közóhajtás, a közös egyakarat megtestesítője, mely megtalálja a maga útját az emberek bensőjéhez. Az ilyen szabály a természettel, a köztudattal összeforr s szigorító szakaszok és kényszerítő rendelkezések nélkül, észrevétlenül és gyorsan beleolvad a gyakorlati élet forgásába. Sokan azt mondanák, hogy túlságosan nehéz feladat az ilyen hangulat ellesése és a megfelelő mü alkotása. Igazuk is van. De első sorban nem csak zsenialitás, kell hozzá mert a feladat helyes megoldásának titka mindenekelőtt abban rejlik, hogy a hatóság, illetőleg a tervezetet készítő egyén a hivatalos kérget le tudja fejteni, a bürokratikus gondolkozást és öntudatot félrevesse és világos, természetes gondolkozássá^ s ami épen olyan fontos, egyszerűen a szívvé is dolgozzék. Szívvel és érzéssel, a mint az olyan szülő teszi, ki gyermekét az ártalmas cselekedettől tiltja, de a tilalom kellemetlen és ingerlő hatását jóakaratu magyarázattal és más oldalról jövő kárpótlással enyhíti. Kissé tökéletlen a hasonlatunk, s igy világosság okáért megtoldjuk egy példával. Teszem fel, még a szelidebb vérmérsékletű embert is dühbe hozza, ha sürgős dolga akad s nem engedik fel a villamos kocsira, mert a bennülök kényelmét bántaná az uj utas. De ha gondoskodnak róla, hogy a következő villamos kocsi egy perez alatt nyomon kövesse a másikat, a mely tele volt, s itt kényelmes helyet talál a siető utas, úgy nem akad senki, a ki ne követelné, hogy végrehajtható erejű rendelkezéssel ne védelmezzék meg a közúti kocsik közönségének kényelmét. íme tehát, azt állítjuk, hogy a megrend- szabályozás úgy életképes, ha viszont a meg- rendszabályozottak jogos érdekéről is kellőképen gondoskodik. A szegényügyi szabályzat specziális kérdésénél épen ugyan úgy áll a dolog, mint egyebütt. Hogy messze ne menjünk, ugy-e köny- nyü eltiltani szigorú szabályokkal az utczai koldulást ? De minő nehéz a7 igazi koldusokról gondoskodni, őket a tilalomért, üldözésért kellőképen kárpótolni! Nem mondhatunk nagyobb dicséretet a Horvát János tanácsos tervezetéről, mint hogy egyike azoknak a legritkább munkáknak, a melyek mély tárgyi tájékozottság, szaktudás és jogászi ismereteken kívül szívvel készültek a való-élet
