Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-12 / 43. szám
: ■ v-, g| gj EH Sjj . -r ' ’ _ IbOO. november ^2. zottan érdemelte meg azt az. elnézést, a mit két héttel előbb ugyancsak magyar szerzőnek, meglehetős mnnkájával szemben nem gyakoroltak. Egyébiránt őszintén kívánjuk, hogy a legújabb hazai vigjáték minél tovább tartsa magát, a miben az előadás csak segilségére lesz, anélkül azonban, hogy alkalmaL nyújtana valami feltűnőbb kölünös művészi alkotás megbecsülésére. A bemutatón kívül figyelmet érdemelt még a Moliére est Ezúttal a Fösvényt láttuk a nagy franczia mestertől, még pedig jó előadásokban. Gábányi Harpagonja remek. A Nemzeti Színházról még két más beszámolni való i van. Az egyik az a derék elhalározás- hogy a színház ezentúl közre fogja a havi statisztikáját, — a mivel nem csak az érdeklődőknek tesz szolgálatot, hanem önmagának is. A szinház működésének ellenőrzés re nagy hatással van a kimutatásban rejlő tanulságok felhasználása ; ezek a becsületes számok sok mindent megmagyaráznak és sok titokról ránt. ják le a leplet, s igy méltatlan igaztalan támadások ellen megvédelmeznek. A szinház tehát igen helyes cselekedetet müveit ezzel az újítással. A. tiszta munka, nyílt számadás a leg- egyenesebh út. A másik említésre méltó körülmény már kissé kényes, éppen azért mert személyi háttere van Általánosan ismeretes a Rózsahegyi Kálmán esete, a kivel annak a színháznak a vezetősége, a melynek szolgálatában eddig állott a betegsége következtében igen kalmárszerüleg bánt el. Az eset kellő reczen- ziót keltett, s az lett a vége, hogy Rózsahegyit a Nemzeti Szinház három évre tagjai sorába szerződtette. Bennünket a kik a mindennapi élet zajgó árjában részt nem veszünk, a dolognak usztán ez az oldala, a művészi része érdekel. Kétségtelen, hogy Rózsahegyi igen lelkiismeretes színész, a ki hűséggel, odaadással oidja meg minden feladatát, rutinos színész és tagadhatatlanul tehetséges is, úgy, hogy szűkös eszközeit tekintve elismerésre méltó sikereket aratott, Ezek a tu ajdonok azonban, — reméljük — nem elegendők még arra, hogy a magasra tartott nívójú műintézet tagságára qualifikáljanak. Mindenesetre igen szép cselekedet volt a Nemzeti Színház- tói segítségére menni annak a színésznek, a ki a művészet keblén pénzkereső üzletet talált és sorsa ennek kiszolgáltatta A gyengének, üldözöttnek segítségére menni, egy tehetséget, a kitől elfordultak, a nélkül hogy okot adott volna reá megmenteni — dicséretes humánus cselekedet. De talán lett volna hivatva a magyar társadalomban vagy a művészek testületében erre a feladatra más tényező is, mint épen a Nemzeti Szinház mely a tagjai kiegészítésének semmi más szempontból, mint a művészet kérdését — figyelembe nem vehet. Nem kisebbítjük mi Rózsahegyi Kálmánt, szikesen látjuk, bármely fővárosi »zinpa- don, de a Nemzeti Szinház talán mégis kissé magas, már csak azért is, mert, könnyedebb mozgáshoz szokott, más zsánerű színész a ki ezenkívül külső természeti adományokkal nincs megáldva. Maga a hangja természetellenes, csupa fisztula, mely a hallgatóra később terhessé válik. így vitte a tehetsége a bohózatok, operettek terére, a hol igen szép sikereket aratott. Ü Síjnáljuk, hogy éppen most kellett ezeket elmondanunk, de a dolognak mélyebb háttere is van. A Nemzeti Színházhoz az utolsó évek alatt egész sereg uj színészt szerződtettek, a kiknek művészi jövőjében egy-két kivétellel semmi okunk sincsen bízni, a kikkel még a szinház anszambléja sem nyert. Ugyanekkor pedig seregestül kallódnak el kiváló tehetségek egyebütt, a nélkül, hogy érvényesülhetnének. A legutóbbi idők bebizonyították, hogy a Nemzeti Színházban a szerződtetések kérdése nem a művészi tudás, képesség és tehetség szempontjából nyer megoldást, hanem mindenféle melléktekinteteJc játszák a döntő szerepet. Már pedig a Nemzeti Szinház nem tápintézet, vagy azilum vagy épen protekeziósok menedékháza. Tudjuk, hogy a szinház egyes szerepkörben felújításra szorul. Hol vannak az uj erők? Sehol; ellenben van egy ez idő szerint utolérhetetlen naiva, — elengedik ; van két három fiatal kezdő szende színésznő. a kik valóban tehetségesek, — a nyakukra szerződtetnek újabb hármat-négyet, még pedig sokkal kisebb tehetsé- güeket, s most nem tudnak fo.lalkoztatni egyet sem. Ezek az újabb szerződések bizonyos idő múlva éppen úgy el fognak enyészni, mint közvetlen elődeik. Vagy hol van Dóra Margit, Munkácsy Mariska, Groó Valéria és számos társuk. Immár nincsenek a színház kötelékében. Már most kérdjük, annak idején miért szerződtették ? Ha nem volt tehetségük akkor miért ha pedig volt, miért engedték el őket? Ilyen efemer értékű, átmenoti (saknem minden újabb szerződtetés, melyekből ugyan az uj, fiatal gárdát nem nevelik fel soha. És ez igy lesz mindaddig, a mig a szerződtetéseknél bárminemű mellék tekin teteket vesznek figyelembe. Az Opera műsorában egyaránt szerepelnek a klasszikusok és a népszerű dalművek. Örvendetes jelenség, hogy a szinház közönsége kezd visszatérni, bár a haladás egyelőre még lassú. A Népszínház műsorát még mindig San-Toy foglalja le. A Xig szinház-ban végre láttak a sokat ígért és többszö rösen elhalasztott Farkas-t. Sok érdekesség van az olasz verizmus e visszataszító produktumában, de mi tűrés-tagadás benne, mi bizony nem találunk benne se pülést, se élvezetet Az élet rút oldalának utánzása megfosztja a Jszinpadi művet ideális ér-téké tői. Már pedig a színpadnak minden igazra való törekvés mellett is bizonyos mértékben idealizálni kell, mert lelki gyönyörűséget csak igy találunk benne. Nem művészet, legkev-sbbé pedig poézis a valóságban előfordulható rondaságok felhalmo zása. Ezt a mesterséget csak hagyjuk az olaszoknak, ha kedvük telik benne, mi legfeljebb csak mint opera szöveget fogadhatnék el azért, hogy a zenezerzőnek alkalma nyithasson a virtuskodásra. Nem veszszük tehát komolyan a Verga drámáját, még ha olyan művésznő hozza is elénk, mint Jászay Mari a ki hű marad magához, a mennyiben itt is fölülmulhatatlan. Mi azonban sajnáljuk fényes erejét, hogy ilyen értéktelenül pazarolja, any- nyival is inkább, mert a környezet sem méltó ő hozzá. A Vígszínház vezetősége maga is előre átlátta a sokat reklámozott darab sorsát, s gondoskodott róla, hogy egy hét MAGYÁR SZÉKESFŐVÁROS
