Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-11-12 / 43. szám

19JO. november 5. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1 Humor a tisztességtelen verseny körül. Vége a szép napoknak, mikor a kereskedő czég hősköl­teményeket írhatott a czégtáblára az üzletében levő áruczikkek- ről. Beütött a törvényes hajsza a tisztességtelen verseny ellen s most már bizony megbüntetik a boltost, ha a valóságnak meg nem felelő módon, bár csak zengzetes frázisokkal is akarja a vevőt magához csalogatni. A törvénynek ezzel a szigorúságá­val azonban mit érnek el ? Elérik azt, hogy a kereskedők most már nem a tisztességtelen verseny révén, hanem annak a ré­vén licitálnak rá'egymásra, a mely buzgalommal most egyre másra jelentgetik föl egymást éppen a tisztességtelen verseny miatt, vagy legalább is a czimén. Ez a nagy buzgóság élénken illuszt­rálja, hogy ha a vérbeli kereskedő már nem főzheti le a kon- kurrensét azzal, hogy hangzatosabb reklámot csap magának de igyekszik legalább lefőzni azzal, hogy a konkurrensnek is megrontja a reklámját. Ebből természetesen mulatságos dolgok kerekednek, a melyek komikus formában tüntetik föl a boldogu­lásért, a megélhetésért folytatott versengést. K.-utczában van egy antiquárius, mellette van egy optikus és a mellett egy papirkereskedés. Az antiquáriust mostanában följelentette valaki, hogy az van kiírva a boltjára : A legolcsóbb könyvek itt kaphatók. A „legolcsóbb“ jelző tisztességtelen verseny-nek vétetvén, az elöljáróság megbüntette az antiquáriust. Ez, azt hívén, hogy a mellette levő optikus jelentelte föl, bosszúból mod meg ő jelentette fül ezt, mert úgymond azt hirdeté : A legjobb optikai szerek itt kaphatók. Természetes, hogy a „legjobb“ miatt most megbüntették az optikust, a ki abban a hiszemben, hogy a mellette levő papirkereskedő jelentette föl, most ez ellen viszont ő tett fel­jelentést, beárulván, hogy a papírkereskedésen ilyen fölirás hivalkodik : A legszebb képes levelezőlapok itt kaphatók. Világos, hogy a „legszebb‘-ért most már a papirkeres- kedő is meglakolt, s azóta már két hete máson sem töri a fejét mint, hogy micsoda czímen jelenthetné föl a következő szom. szédját, a kit a följelentéssel gyanúsít. A másik eset sem kevésbbé tanul- és mula'ságos A körúton van Gelb (a név egészen mellékes, mondjuk tehát, hogy Gelb) czipész üzlete a Magyar ipar-hoz czimezve ; tőle jobbra, túl egy házzal van Schwerz, (mondottuk hogy a név kö­zömbös) czipész üzleté. Schwarzot bántotta a konkurren3 köze­sége, s följelentette Gelbet, hogy bécsi czipőket árul s üzletét mégis a Magyar ipar-hoz czimezte. Az elöljáróság ezért az üzleti füllentésért megbüntette Gelbet, a ki kettővel felelt a beárulásra. Először is följelentést tett Schwarz ellen, hogy behívja a vevőket, a kik az ő boltja felé jönnek a körúton ; másodszor pedig Schwarz üzletén túl egy házközzel fióküzletet nyitott úgy, hogy most már szegény Gelb mellett jobbról is, balról is Schwarz-bolt csalogatja a vá­sárlókat. így ni : ház ház ház ház ház (Gelb) Schwarz (Gelb) Nos, mit tehetett Schwarz? ü is fiók-üzletet nyitott, még pedig Gelb fiókjától jobbra még egy házzal. A négy bolt most már igy áll egymás nagy örömére : ház ház ház ház ház ház ház (Gelb) Schwarz (Gelb) Sehwarz így persze az egész körutat ki lehetett volna Gelb-Schwarz üzletezni, ha Gelb régi boltjától balra két házzal egy Nagy nevű czipész-mesternek eszébe nem jut, hogy Gelbet és Schwarzot följelentse a jó Isten tudja mi okból. Alkalmasint azért, hogy szerinte fogdossák a vevőket. Most már, persze bosszúból Nagy üzlete mellé is kellene állítani fiókot; így ni : ház ház ház ház ház ház ház ház ház ház Gelb Nagy Gelb Schwarz Gelb Schwarz Válasz egy levélre. A mindennapos kérdezősködések sorozatában egy érdekes levelet kaptunk a múlt héten. Előkelő fővá­rosi lakos tudakozódik benne nagyon is közérdekű dolgok állásáról, tanúságot téve, hogy a közönség soraiból a főváros sorsával való törődés és a községi ügyek iránti lelkesedés épen nem veszett ki, sőt ellen­kezőleg, aggódó és érdeklődő hazafiak és városi pol­gárok mindenkor találkoznak. Nem tartjuk meg ezzel a levéllel szemben a vá­laszadásnak megszokott módját, — kiszakítjuk a fele­letet a szerkesztői üzenetek rovatából, mert fontosabb ügy forog szóban, mint amelyhez ama rejtettebb hely méltó lenne, sem nem válaszolunk levél utján, mert a dolog sokkal közérdekübb s igy a nyilvánosságot meg­követeli. Itt a nagy nyilvánosság előtt adjuk meg tehát a kivánt feleletet, a mely három, többé-kevésbbé napi­renden levő kérdés állásáról ad a bizonyára igen nagy számú érdeklődőnek felvilágosítást.

Next

/
Thumbnails
Contents