Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-12 / 43. szám
1900. november 12. A ban eleinte nem akart a nyilvánosság elé lépni, s a politikai hetilap köteles óvadékát Ember Károly tanár*) neve alatt tette le a főváros pénztárába. Az 5300 frtnyi biztosítékot állampapírokban tették le. Az egyházpolitikai kérdés megoldása után, a mikor a lap is betöltötte már hivatását, a hirlap megszűnése előtt néhány héttel kérvény érkezett a polgár- mesterhez, hogy a biztosítékot a letevőnek ne adja vissza, minthogy Ember Károly az értékpapírokat Singer Dani Arthur-nak tulajdonába engedte át. Ugyanekkor azonban a belügyminisztertől is érkezett leirat a fővároshoz. Ebben ped'g az a feltűnést leeltö kijelentés foglaltatott, hogy az állampapírok a magyar kormány tulajdonai s azokat a belügyminiszter a ko- márommegyei plébánosnak a lap alapítása czéljára csak kölcsön adta. A polgármester a belügyminiszter kijelentésének f dott hitelt és a lap tényleges megszűnése után a/, értékpapírokat az állampénztárba beszolgáltatta. Singer, a kinek körjegyzői engedmény okirat volt Ember Károlytól a birtokában, beperelte a fővárost az 5300 frt. és járulékai erejéig. A per során a fővaros azzal védekezett, hogy az engedményezés semmis, mert egyrészt az értékpapíroknak Ember Károly csak névleges tulajdonosa volt, másrészt pedig, mert az ingóságok tulajdonjogi átruházása csupán átadás utján történhetik. Ez az átadás lehet tényleges, vagy jelképes, de a kettő közül az egyik módon meg kell történnie, hogy a jogügylet érvényes legyen. Tényleg nem adhatta át az értékpapírokat Ember Károly az engedményesének, rnert azok letétben voltak, jelképesen pedig nem adln át, n ért a letéti nyugtai vagyis a központi pénztár elismervényét nem adta át Sing er-nek, hanem azt a belügyminiszter küldötte meg a fővárosnak, kétségtelen bizonyítékául, hogy a letéti érték az illetve a kormány tulajdona. A hatóságok ezt a jogi érvelést magukévá tették és ugyanezen az alapon hozta meg elutasító ítéletét a curia is, elmarasztalván Singer-1 a tetemes perköltségek megfizetésében is. * A másik nagysz' básu pernek hatvanucgyezer forint a szubstratuma. Ez azok közül a zsíros kártérítési perek közül való, a melyek a fővárosnál olyan sűrűn fordulnak elő, s erős munkát adnak a tiszti *) A tanár ur időközbe a egy napilapban nyilatkozatot tett közzé, a melyben a lap ügyében minden felelősséget elhárit magáról, s kijelenti, hogy a „Kath. Autonómiádhoz semmi köze sem volt, snevével gyanútlanul vissza éltek. Mi a dolognak ezzel az oldalával, sem pedig a benne keresett politikai momentu mokkái nem foglalkozunk. Adatainkat periratnkból vettük, s az esetet csupán azért adjuk elő, mert egyrészt benne az ingóságok átruházása terén jogi elv lisztázódott, másrészt pedig, mert mint a fővárosi tiszti ügyészség egyik jogi sikere érdekel bennünket. Egyéb vonatkozásokkal nem törődünk. A szerk. ügyészségnek, hogy megvédhesse a főváros érdekét s legtöbbször igazát is. Még az 1893-ik évi kolera járvány idejében történt, hogy a budapesti tégla- és mészégető gyár részvénytársaság gyártelepén két kolera megbetegedés fordult elő. Az akkori járványbizottság e miatt veszteg- zár alá vette a téglagyárat, s üzemét hat hétre beszüntette. A társaság a hat heti szünetelés következtében állítólag 63799 forint kárt szenvedett, s ez ősz szeg megtérítését a fővárostól követelte. Midőn azonban a főváros az összeg megfizetésére hajlandónak nein mutatkozott, kártérítési pert indított meg a főváros közönsége ellen. A budapesti királyi törvényszék előtt a főváros képviseletében a tiszti ügyészség azt vitatta, hogy a részvénytársaság az állítólagos kár megtérítését jogosan nem követelheti, mert a gyár üzemének szüneteléséi tulajdonképen nem a főváros intézkedése intézte elő, hanem azt maga a kolera járvány okozta. Ugyanis, ha a járvány bizottság nem is szüntette volna be a gyár üzemét, azt amúgy sem lehetett volna folytatni, mivel a járvány tovább erjedése akadályozta volna azt meg, vagy pedig az életüket féltő munkások maguk szüntették volna be a munkát. A közérdekből tett közhatósági intézkedés tehát az üzemet megakasztó cselekedetnek nem tekinthető. Ezt az érvelést a királyi törvényszék teljes egészében a magáévá telte, s a téglagyár keresetét eluta*' sitotta, sőt kötelezte a részvénytársaságot a tetemes perköltségek megfizetésére is. A rendkívül érdekes perben nem rég a királyi tábla is meghozta Ítéletét, mely a tiszti ügyészségnek megerősítette diadalát, s az első fokú bíróság Ítéletét indokainál fogva helyben hagyta. A részvénytársaság azonban megtette az utolsó kísérletet is, s megfellebbezte a királyi tábla Ítéletét. A hatalmas csomó periratok a napokban érkeztek fel a királyi curiára. melynek jogerős döntését minden felé nagy érdeklődéssel várják. * Igaztalanok volnánk, ha — bár személyekkel foglalkozni soha sem szoktunk — egy kis személyi momentumot itt elhallgatnánk. A főváros tiszti ügyészsége mindenkor derekasan megoldja a maga feladatát, s el kell ismernünk, hogy a főváros a sikerekért igen sokat köszönhet ennek a testületnek. Ámde mikor valamely per folytatásáról van szó, kétségteten dolog, hogy ott a közvetlenül eljárt ügyvéd sz. replésétől függ az esetleg kivívott jogászi siker. Nos tehát teljes mértékben igy áll ez az emlegetett peres ügyekben is. A főváros érdekét egy buzgó ügyvédember védelmezte meg, ki mély tudását és képzettségét teljes mérték5. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
