Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-05 / 42. szám
Színház. 1900. november 5. Kisebb-nagyóbb balesetek iánczolata jellemezte színházainknak azt a legutóbbi időszakát, a melyről a rendes beszámolóink során ezúttal meg kell emlékeznünk. Két elhalasztott bemutató előadás volt azok között a legnevezetesebb. Néhanapján ugyan meg szokta látogatni müintézeteinket olyanféle kellemetlenség, hogy az előre kitűzött premiéreket egy vagy más okból el kell halasztani, az már azonban csak a legritkább esetekben fordul elő, hogy egyszerre két színházat is meg lá- togasstn a sorsnak e könnyebben elviselhető csapása. Mivel azonban az ok ezúttal is, mint rendszerint szokott lenni, — vé- letlenség volt, — az esemény nem jelent egyebet, mint az érdeklődők részéről — boszuságot. A Nemzeti Szinház-ban Hajó Sándor eredeti vígjátékénak bemutatója maradt volt el, s helyét ismert darabok ismétlésével töltötték ki. Örvendetesen tapasztaltuk továbbá, hogy a klasszikus műsort nem hanyagolják el. Shakespeare a hét műsorában III. Richárd dal szerepelt, melynek előadása egyike a Nemzeti Szinház legkiválóbb klasszikus estéinek. Gyenes László nem nagy kaliberű Richárdot állít elénk, nem a félelmes bestiát rajzolja erős színekkel, — alakítása azonban magán viseli az igaz művészet zománczát s alapos tanulmányra vall. r£z a lelkiismeretes művész is mindenkor becsülettel felel meg a reá hízott feladatnak, Richárdja pedig már régebben elismert alakítás, — mely az i tővel csak tökélete sebbedett. Uj szereplő volt Fái Szeréna, akiről semmi jót sem mondhatunk. A többi a régi jó egy-két kellemetlen mellékalakot kivéve. A játékrendbe újból visszaállított Bisson-féle bohózat, a Pont-Biquet család szintén megtöltötte a házat közönséggel, a mely mindvégig pompásan mulatott. Való igaz, hogy ez a darab, a szinház magas nívójához mérten kissé méltatlan a pártfogásra, érdemes azért időnkint előadatni — a pénztá risikertől eltekintve már csak a remek előadásért is. Mert a Nemzeti szinházbeli előadás mintakép számba mehet, hogy kell túlzások és mindenek felett ízléstelenségek nélkül egyszerű és igaz művészettel efféle könnyüfajta bohóságot is élvezetessé tenni. Újházi, Náday és Vízvári triászán kívül feltétlen dicséret illeti a környezetet is, mely Gabányi-xal az élén teljesen kifogástalan. Külön felemlitést érdemel a Rákosy Szidi ismert pompás anyósa is. Iskarióth az idén már leszorult délutáni előadása. Kár értté, mert költői szépségekben bővelkedik. Természetesen sokat von le azonban értékéből az uj szereposztása. Bakó kétségtelen talentuma sehogy sem akar kibontakozni. Kár Somlótól elvenni ezt a szerepet; ha az orgánuma miatt terhére is van, művészi játéka eléggé kárpótol. Az Operá-ban Bonomi Lujza közepes hatást ért el Mignon-bán. Uj szereposztással került színre a régen pihentetett Roland mester, mely Dióssy-nénak sikert hozott ugyan, de azért a Hilgermann Laura énekét és játékát nem feledtette. Uj szereplő volt Kertész, a kinek ez már második uj nagy szerepe, sajnáljuk, de bizony mi egyelőre nem tudunk megbékülni 9 vele. A játéka nem elégit ki s a hangja sem szerez igaz gyö- nyönyöi üséget. Úgy látszik még a gyümölcs nem érett meg eléggé. Nehezebb feladata volt Teli FiZmos-ban- következéskép sikere is még kisebb. — Gábor, az uj ösztöndíjas tenorista igen kedves színész, a kellemes hangja azonban még kissé gyenge. —- Wagner Richárdot, a Walkar és a Nürnbergi mester dalnokok előadása képviselte. A Népszínház műsorát kissé felüditették néhány kényszerűségből elővett ismert darabbal, egyébként még mindig Jones dominál. A molnár és gyremeké-nek hálás publikuma akad évről- évre; jól is adják ezt a szentimentális német históriát, — csak Szirmai-nak nem hisszük el, hogy szerelmes molnárlegény. A Vígszínház-ban szintén elmaradt a kitűzött kettős pre miére, igy a Coralie és Társa élete egy héttel megnyúlt. A betegeskedő Góth Sándor szerepét Tapolczai Dezső vette át s nem játszotta rosszabbul mint elődje, de jobban is csak valamivel. Az Uránia szinház közönsége örvendetesen szaporodik. A Petőfi esték élvezetesek voltak, az újból elővett Veleneze pedig gyönyörködtető és tanulságos. P. A statisztikai hivatal heti kimutatása. Népesedési mozgalom. Az 1900. év közepére kiszámított népesség: polgári lakos 669.120, katona 16.220. — Összesen: 685.340. Az elmúlt héten élve született 439 gyermek, meghalt 25'? egyén, a születések 184-el múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 317 törvényes, 122 törvénytelen ; nemre nézve 212 fiú, 227 leány. Halvaszületett 9 gyermek köztük 6 törvényes, 3 törvénytelen. A születések arányszáma: 1000 lakosra: 33 3. A halálozások arányszáma 1000 lakosra: 19'3, az egy éven felüli lakosságnál: 14.0, az öt éven felüli lakosságn ál: 12. A halottak közt volt 144 (—) finemü, 117 (—) nőnemű A meghaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 4. (A tartózkodás tartama ki nem tudható volt 18-nál). Az év eddigi 42 hetében élve született összesen 19.268- gyermek, meghalt összesen 12.193 egyén, a születések többlete tehát 7075; a múlt év megfelelő időszakában született 19.1752 meghalt 12.536, a születések többlete tehát 6.639. Az élve szülöttek között volt: 88 római katholikus, 2 görög katholikus, — görögkeleti, 14 ágostai evang., J4 helvét, — unitárius, 2/ izraelita, — egyéb, — összesen 541. Iialvaszü- öttek összesen 3. Betegedés. Betegforgalom a városi köznórházakban l a Szt.-Rókus kórházban ápoltak a múlt hét végén 1088 beteget, szaporodás 369, csökkenés 363, maradt a hét végén 1094, a Szt.-László kórházban ápoltak a múlt hét végén 140 beteget, szaporodás MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
