Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-10-29 / 41. szám

III. évfolyam.

Budapest 1900. október 29.

41. szám.

Magyar Székesfőváros

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

jpLöfizetési Ára;

Egész évre

................................12 Kor.

Fé

lévre.....................................6 Kor.

^ZERKBIZTI B8 KIADJA :

DR- BARTHA SÁNDOR.

^>ZBRKBSZTŐ8BO Éa KIADÓ J

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Községi választások.

A fővárosi törvény értelmében a székes- főváros tulajdonképeni kormánya, a sokfejü hatalmas testület: a törvényhatósági bizottság néhány hét múlva megujhodik. A közgyűlés tagjainak tele, 201 váro^tya válik ki a testületből, mert mandátumuk az esztendő végével lejár.

Minden elmúlás fájdalmas, minden változás mozgalommal, kövttkezésképen izgalommal jár. Ezt a mostani válást azonban főbb vonalaiban nem lehet olyan tragikusan venni, mert hiszen a dolog jórészt csak formai, s az előirt alakszerűségek betartása után minden úgy lesz, a mint volt. A városi választásoknál nem szokott olyanféle nagy kalamitás előfordulni, hogy ebből nagy szabású változásokra lehetne következtetni. Az egész csak alkotmá- nyosdi, igazi álasztás nélkül. Mindössze annyi esik meg, hogy egy-két tagja a bizottságnak ki marad, a kik azonban a maguk jószántából is vágynak erre, vagy népszerűségüket vesztve, amúgy sem tarthattak számot többé a tagsággal járó exponált állásra.

A főváros képviselő testületéről, széles alapú szervezetéről sok vita és birálat került felszínre. Okvetlenül férhet is szó hozzá, vájjon a mai állapotánál nem lenne e kedvezőbb és meg felelöbb szükebb körben való újjá szervezése.

Ez azonban távolabbi kéidés, s ebben a pillanatban, a mikor arról van szó, hogy a jelen alakjában minél alkalmasabban felhasználhassák, — éppen nem lehet aktuális. Nyilvánvalóan előtérbe kerül most az az óhajtás, hogy a mai szervezetében megnyiló testületet lehetőleg úgy alakitsák meg, illetőleg egészítsék ki, a hogy ezzel^cselekvöképessége fokozódjék és munkássága eredményesebb legyen.

Távol legyen az a gondolat, hogy a mai közgyűlést és elsősorban annak tá/ozó részét olyan csekély értékre becsülnök, hogy a választás alá kerülő tagokat in corpore ki szeret- nök hagyatni a kormányzó testületből, s helyükre másokat, uj embereket kívánnánk.

Nem, ez az óhajtás olyan bírálata lenne a mai törvényhatósági bizottságnak, a minőt épen nem érdemelt meg. A sokfejü testületet érhette egyes ténykedésében alkalmilag gáncs, vrgy szemrehányás, viszont azonban általánosságban el kell ismerni, hogy tetteiben mindenek felett hazafias, a város ügyeit szivén viseli és eljárásában méltányos.

Ezek a jellemvonások, mindenesetre elsőrangú kvalifikáló tulajdonságok. Vagy kell-e szebb példa a közgyűlés értékére, mint az önálló vámterület ügyében tanúsított eljárása, mely országszerte méltó feltűnést keltett, s általános lelkesedésre talált.

Nem óhajtjuk, hogy a közgyűlés falai között tanyát üssön a politika, hogy ez mire [vezethet, világos példája a bécsi községtanács,— ámde bizonyos határvonalakon belül hazafias kötelességei vannak a törvényhatóságnak, a melyet nem szabad elmulasztania, sőt saját kezdeményezéséből elősegíteni, ápolni s érette küzdeni — egyenesen érdem.

Midőn tehát felemlegetjük, hogy a községi választásokat komoly küzdelemnek és valódi választásnak tekinteni nem lehet, egyúttal nem akarjuk ezzel azt kifejezni, hogy a törvényhatósági bizottság teljes személyi újjáalakulását óhajtanók. Azonban, és ez az a bizonyos elhatározó azonban a hol a német közmondás szerint az ebnek hült tetemei porladoznak, egy bizonyos irányban okvetlen szükséges