Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-17 / 35. szám
12 MAGYAR SZEKESFÓVAROS 1990. szept. 17. jó előmenetel; 709 leány közül pedig jó előmenetelt tett a magyar nyelvben 588, a számtanban 585, összesen 1173, jut tehát 100 leányra 165 jó előmenetel. A leáuyok tehát ezen vegyes iskolákban is jobb előmene élt tanúsítottak. Ha azonban elválasztjuk azon osztályokat, a hol férfiak tanitottak, azoktól, melyekben nőtanitók működtek, azt találjuk, hogy a férfitani óknál 353 fiú nyert 595 jó előmenetelt, tehát 100 fiú 168-afy mig 324 leány 538 jó előmenetelt szerzett, vagyis 100 fiú 164-et. Ellenben tanitónőknel 397 fiú nyert 611 jó előmenetelt, azaz esik 100-ra 154, mig 385 lány 635-öt, tehát jut 100 leányra 165. így tehát tényleg úgy látszik, m ntha a tanítók a leányokat, a tanítónők a fiukat valamivel szigorúbban ítélnék meg. Az osztályozásban mutatkozó ezen eltérés azonban mégis oly csekély (168 jó jegy helyett 164), hogy ez az előbb talált eredményt lényegileg meg nem változtathatja. így tehát az általános előmenetelről bízvást állítható, miszerint a lányok a fiuk. kai lépést tarthatnak. Az alább közlendő adatokból azonban még az eddigieknél is világosabban is ki fog tűnni, hogy a leányok a fiukkal nemcsak versenyezhetnek, hanem azokat határozottan túlszárnyalják. * Az elemi iskola négy osztályában az elemi tanítás a népesség nagy zömére nézve be szokott fejeződni. Azon szülők* kik gyermekeiket még tovább akarják kiképeztetni, gymnáziumba reáliskolába, polgári vagy ipariskolába küldik őket. Különösen a eány tanulók nagy részére nézve a negyedik osztály véglegesen szokta a tanítás korszakát bejárni. Ebből az okból érdekesnek tartottam a IV. osztályból kilépőknek osztályzatát s pedig két főtantárgyból, azaz a magyar nyelvtanból és számtanból, valamint 1889 óta a földrajzból is, abban az irányban megfigyelni, mily arányban nyertek a tanulók kitűnő, jeles, jó, elégséges vagy elégtelen osztályzatot. Ily módon azon helyzeiben vagyok, hogy 22 év alatt 53.494 fiú és 39.410 leány összesen . . 92.904 tanulónak ezen tantárgyakban tanúsított szorgalmáról és előmeneteléről számolhatok be. Az alábbiakban elegendő lesz az osztályzatok fokozatait csak a végpontjaikban, t. i. egyrészt a kitűnő és jeles, másrészt az elégtelen osztályzat szerint szemügyre venni. íme az illető eredmények : A magy. nyelvtanból kitűnő, illetve jeles osztályzatot nyert : a fiuknál 23 7 százalék, a leányoknál b21 „ A számtanból : a fiuknál 37 8 „ a leányoknál 47 7 „ A földrajzból :*) a fiuknál 28'9 „ a leányoknál 35‘3 „ A leányok tehát hasonlithatlanul nagyobb szorgalmat, vagy nagyobb tehetséget tanúsítanak. Az elégtelen osztályzatok száma a fenti adatoknak természetesen ellenképét mutatja: a bukottak közül sokkal több a fiú, mnit a leány. Nyert ugyanis elégtelen osztályztot magyar nyelvből: fiuk közül 15'6 százalék, mig a leányok közül 0sak 12*5 sz zalék, számtanból: fiuk közül 14 3 százalék, mig a leányok közül csak 10 3 százalék, földrajzból: fiuk közül 141 százalék, mig a leányok közül csak 112 százalék. Ha itt is az összes jó és rossz osztályzatokat összeadjuk, azt találjuk, hogy száz-száz tanulóra jut kitűnő osztályzat: fiuknál 622 százalék, leányoknál 839 „ ellenben elégtelen osztályzat ; fiuknál............................ .................................... 35i, le ányoknál............................................................ 27-3, E két szám u. m. : 62'2 és 83 9, volna ezek szerint a 10 éves korban álló fiuk és leáuyok szorgalmának és képességének mutatója gyanánt tekinthető. Ezek alapján pedig azt kellene állítanunk, hogy a leányok tehetsége és szorgalma a fiukét 35°/o-kal múlja felül. Ezen észlelések a felső népiskola két osztályára is vonatkoznak és igy a hat népiskolai osztályba 22-év alatt beirt 294452 fiú és 248388 leányt, összesen tehát 542.840 iskolás gyermeket ölelnek fel. Tett pedig ezek közt az ismétlők száma : a fiuknál 50'878-at, vagyis 173 százalék, a leányoknál 40'089-et vagyis 161 százalék. Itt is tehát a leányok a fiuknál kedvezőbben állanak. Emeli ezen észlelések érdekes voltát, ha az ismétlőket osztályról-osztályra követjük, a midőn aztán azon fontos eredményre jutunk, hogy az ismétlőknek osztályról-osztályra apadó száma mellett a lányok fölénye a fiuk fölött 6—12 éves korban évről—évre emelkedik. Mig a fiuknál 100 első osztályban bukottra a VI. osztályban 20 esik, addig a leányoknál százra már csak 71/z. * * * Ezen, a nőnemre felette kedvező eredménynyel szemben, természetesen még fennmarad az a főkérdés, vájjon az a nagyobb szellemi képesség, melyet a fentebbiek szerint az elemi iskolákba járó leányoknak határozottan tulajdonítanunk kell, az élet további folyásában is megmarad-e vagy nem ? vájjon a fiatal leányoknak ezen elvitázhatlan főlénye nem vezethetö-e vissza gyorsabb fizikai érésökre és vájjon az éretségi kor beállta uán nem fog-e a két nem képessége tekintetében fordulat beállani ? A kérdésnek ezen döntő fontosságú részére kellő statisztikai adatok alig lesznek előteremthetők, még az esetre sem, ha ilyen észleléseket a középiskolákban és egyetemeken folytatnának. Ennek a statisztikának bizonyító ereje ugyanis azon a körülményen törnék meg, hogy a leányok közül csakis a legkiválóbb képességűek lépnek a középiskolákba vagy éppenséggel az egyetemi pályára, minek következtében a férfi- és nőtanulókról gyűjthető statisztikai adatok már nem vonatkoznának homogen tömegekre. Statisztikai bizonyítás pedig csak ezen föltevés mellett, azaz csak ott lehetséges, a hol a vizsgálandó tömegeket minden kiválasztás nélkül észlelhetjük. A két nem értelmi fokának
