Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-17 / 35. szám
tási hatóságok, a kö egészség és köztisztaság szempontjából az összes házakat, kutakat a legszigorúbb ellenőrzés alá vonják. Budapesten nem szabad egyetlenegy kutat sem használatba vermi, a mig hatósági vegyvizsgálat utján meg nem állapítják, ogy vize tiszta s élve ete az egészségre nem ártalmas. Mit ér azonban a főváros gondos elővigyázata, ha közvetlen közelében olyan dolgok történhetnek meg, a melyek min- don védekezést ill izóriussá tesznek. A főváros közvetlen közelében Rákos-Szt-Mihályon pusztult el tegnap délelőtt egy élete tavaszán álló életerős fiatal ember a veszedelmes kórban tisztán a közhatóság gondatlansága miatt. A nyaraló telepen a Rákoíi-uton régi közkút áll, melynek vizét a hatáság élvezhetlennek, fertőzöttnek találta. A még nemrég kis terjedelmű telepen mindenki ismerte a rossz kutat s őrizkedett a vizétől. Talán évek óta nem meritett belőle senki sem, s az amúgy is rossz viz most már egészen poshadttá, nyálkássá és zölddé vált. Daubek Elemér 17 éve9, V. oszt. gvmná'/.ista Ráko-falvárói, a hol szüleivel lakik testvérbátyjával együtt vasárnap át- rándult Rákos-Sxt-Mihályra s ott vidám sporttal töltőt e el a délutánt. A két testvér estefelé gyalogszerrel indult hazafelé a Rákosi utón s útközben megszomjazva, a régi kúthoz értek. A kutjjnmcs leszerelve, sem pedig figyelmeztető tábla nem jelzi róla, hogy vize veszedelmes. A szomjas fmk jóizüt ittak a kút vizéből s másnapra mindkettő tífuszban megbetegedett. Daubek Elemérrel már végzett a betegség; a fiatal ember elköltőd ött oda, ahol talán a hatóság jobban törődik az emberek sorsával. Bátyja most vivja az élet-halál harczot s a gyászos szülő reszketve lesi, megkiméli-e a sors immár egyetlen fiát. A Daubek-fiuk sorsa csak egy család tragédiája; de mi lenne akkor, ha a veszedelmet — a mi igen könnyen megtörténhetik — be találják hurczolni a fővárosba, a hol már úgyis pusziit, bár csak titokban és rejtegetve. 1900.szeptember 17. A városligeti mncsarak. Boldog budapestiek; már mint nem az emberek , hanem a moc arak, melyeket oly szerető gondossággal környez a mocsarak pátronusa, a főváros. A városligeti mocsarakra például ezreket költenek, hogy csak valamiképen ki ne száradjanak. Nem is száradnak ki s nem bizonyos, vájjon nnokáink is nem fogják-e még ott látni a városligetnek a Damjanich-ulcza torkolatánál levő szélén, az Artézi fürdő bejárata körül, valamint a Stefánia-uti úgynevezett lovagló ut egész hosszában azokat a népszerű, de knsé poshadt lagúnákat, melyekről egyik másik talán majd azt is elmondhatja büszke önérzettel: — Ebben fulladt bele — vőlegény korában — a nagyapám. A városligetnek a Damjanich-utma felől eső részén például, ott, a hol a villamos leszállóhely is van, csupán agyafúrt vén rókák tudnak behatolni a ligetbe. Ezek is csak merész cselfogásokkal és gyakran a lábak szárazságának teljes leláldozásával. Már a helyi viszonyokkal járatlan halandó föltétlenül halálát lelné az álló vizekben, melyeknek még az a rossz tulajdonságuk is megvan, hogy nem nyílnak szét, mint a Yöröstenger, hanem egyszerűen becsalják maguk közé a gyanútlan utast, mint az ecsedi láp. Nyári estéken gyakorta hallottam rémes vészkiáltásokat a városligeti mocsarak felé. A rendőr is hallotta, más is; de egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a szerencsétleneknek segitségökre siessünk. A mentés — mindnyájan tudtuk — itt lehetetlen s legjobb esetben mi is odaveszünk, ha a mocsár közé keveredünk. A kiáltások persze egyre elhalóbbak lettek s aztán rövid idő múlva csend lett. Én, mivel érzékeny ember vagyok, ilyenkor rendszerint felsóhajtottam : — Megint egy embe-, kinek sikerült kijátszania az adóhivatalt ! A héten egy külföldiekből álló úri tá saság járt csaknem szerencsétlenül ugyancsak a Damjanich-utcza felől eső lagúnánál. Le akartak szállni a villamosról s szerencsére idejekorán észrevették, hogy egyenest a feneketlen mocsárba lépnek. Természetesen, hogy inkább bent maradtak a kocsiban, melylyel aztán egyenest viszszavitették magukat a keleti pályau ivarhoz és sietve elutaztak a lagúnák városából; melynek, hogy minő jó hírét fogják vinni szét a világba, arr >1 talán szótanunk sem kell. Épp ezért nem helyeselhetjük eléggé, hogy a város ezreket áldoz e mocsarak gondozására. Mert nem csak a főváros szépségeit emeli ezzel, hanem nagy szolgálatot tesz vele a köztisztaságnak és közegészségügynek is. A közrendészetnek nem; mert val hányszor Budapestről eltűnik va aki, a rendőrség mindenütt keresi, csupán a mocsarakban nem. Pedig szent, hogy odafult! .-. . És mondom néktek, boldog, ki már egyszer belefult a mocsárba : mert nem kell rettegnie tőle, hogy bele fog fuladni. Városi. Részvénytársaság biztositó fék előállítására. Egy mérnök önműködő vasúti fékezőkészüléke talált fel, a vasúti balesetek meggátlására. A feltaláló a készülékre megszerezte az osztrák és magyar szabadalmat s bemutat a találmányát a magyar kir. államvasutak igazgatóságának is. A magyar államvasutak igazgatósága kipróbálta az uj szerkezetet s azt a használatra teljesen alkalmasnak és czélszerü- nek jelentette ki. A feltaláló mérnök erre részvénytársaságot szervezett, mely a találmányt forgalomba hozza. Az uj részvénytársaság, mely „Szabad ■ Imazott önműködő fekkészülék és gépgyár részvénytársaság“ czimet vette fel, tegnap tartotta a Royal szálló nagy termében alakuló közgyűlését. A részvénytársáság igazgatósági elnöke báró Nikolics Fedor v. b. t. t. jgazgutósagitagokká, gróf Csáky Sándor, zombai Rónay János országgyűlési képviselő, dr. Frischau r Otló, Seile Lajos és Seile Arthur lettek. A felügyelő bizottságba pedig dr. Burtha Sándort, JS/eugebauer Lászlót és dr. Epstein Vilmost választották be. 7 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
