Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-10 / 34. szám
volna mostani helyükön legalább egyelőre meghagyni. Viszont a közmunkatanács a fák azonnali eltávolításához ismételten ra- gaszakodott. Végre is a főváros engedett, s a vízvezetéki csövek lerakását és az Auerlángzók felszere ését elrendelte. Midőn a közmunkatanács erről a intézkedésről értesült, átiratot intézett a fővároshoz, s ezt a következő kijelentéssel kezdi: „Hivatkozással folyó évi . . szám alatt kelt becses átíratása értesítjük, hogy örvendetes tudomásul vettük a tanácsi határozatban foglalt intézkedését . . . stb.“ és ugyebben az átiratban tudatja az előzékeny közmunkatanács, hogy a főváros előbb kifejezett kívánsága következiében a fák eltávolítása ügyében műszaki osztályát újólag javaslat tételére szóllitolta fel, és a főváros kérelmének teljesítését nem kívánja továbbra is ellenezni, hanem a rendezések munkálatait akkép fogja bérén' demi, hogy a fák egyelőre régi helyükön maradhassanak, a mig a főváros átültetésükről gondoskodik. A közmunkatanács régen nélkülözött barátságos hangú átiratát természetesen most már a főváros vette örvendetes tudomásul és most már ő is erélyesen felhívta a mérnöki hivatalt, hogy a fáknak nyolez nap alatt kérésén uj alkalmas helyet. A pajtások. Mikor az 1868. országgyűlésen kimondatott, hogy „Ő Felségének, Magyarország királyának mint Erdély nagy fejedelmének és (sicolosum comes) székelyek ispánjának ezen cziméből Magyarország és Erdély törvényes egységének hátrányára semminemű következtetés nem vonható“, tehát véglegesítve lett a teljes „Unió“, a kolozsvári egyetemi ifjúság e nagy napnak örömére tüntető fáklyásmenetet akart rendezni, melynek a megbeszélése végett ifjúsági gyűlést hirdettek, a „Redoulban“ vitatkozás közben egyszerre feláll a székre egy szürke, igénytelen jogászgyerek s imigyen kezdi meg beszédét: — Egy ismeretlen alak áll itt Önök előtt, Uraim 1 . . . Beszéde végén pedig kijelenti, hogy neki nem elég a Magyarországgal kötött Unió. — Egyesüljünk — úgymond — Uraim szívben, lélekben! Ne legyen köztünk sem gróf, sem báró! . . . Alig hogy ezt kimondta, gróf Béldy Ákos joghallgató, kolozsvár mostani főispánja, stentori hangon kiáltotta közbe: — Mire való ez a handa-banda, hiszen ide nem Brudersaftot inni jöttünk! Az igénytelen szürke jogászgyerek az ajkába harapott, és — miniszter lett. Kereskedelemügyi miniszter, a ki azonban ma már nem állna fel a székre a kolozsvári redoutban, hogy eképen szónokoljon : — Ne legyen közöttünk uraim, sem gróf, sem pedig Kegyelmes úr ! ... Ellenkezőleg, igen szívesen veszi, hogy van még a világon rangkülönbség; mert ha rangkülönbség nem r> 1900. szeptember 10volna, akkor egyenlőség volna, akkor nem volna kiváltság, akkor hogy ünnepelhetné magát, nagy alkotásait, ő, a nagy toasztozó, bankettező; semmit tevő ? S éppen mivel még van a világon rangkülönbség, azért kellett úgy történnie, hogy mikor Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisztert szülővárosa, kincses Kolozsvár, nagy óvácziókban részesítette volt, az érkező minisztert éppen gróf Béldy Ákos főispán üdvözölte szép beszéddel: — Hozta Isten közibénk, Kegyelmes Uram! És az igénytelen szürke jogászgyerek, azaz hogy miniszter, ezúttal nem harapott az ajkába. Pedig szent, hogy most is pajtáskodni ment ko- lozsvárra. Belvárosi doktor. Útjavítás, vízvezeték O Budán. A III, kerületi Remete-hegy és Tábor-hegy lakosai kérvényt adtak be a tanácshoz, hogy a környékbeli közutakat, melyek igen elhanyagolt állapotban vannak, — javitassa meg és építtesse ki, s egyúttal gondoskodjék az egész vidék megfelelő vízellátásáról. A tanács ma a kérelemnek az utak kiépítésire vonatkozó részét elutasította, azzal a megokolással, hogy a Remete és Tábor-hegy — dűlőben az idő szeunt is meglevő utak teljes szélességükben való kiépítéséhez a szükséges területek még rendelkezésre nem állanakHogy azonban az ó-budaiak panaszán már most némileg enyhítsen, utasította a tanács a III. Kerületi elöljáróságot, hogy a főbb közlekedési utakat házilagos munkaerő felhasználása mellett a saját hatáskörében helyezze járható állapottá a felmerülő költségeket pedig a volt szőlő-hegyi és mezei utak fentartása czimén az elöljáróság részére az idei költségvetésben felvett 8000 korona terhére számolja el. A vizeli itás kérdésére vonatkozólag a tanács mindenek előtt a vízvezetéki igazgatóság jelentését hallgatta meg. E jelentés szerint a dűlők alantabb fekvő részeit — a kisczelli volt katona-kórházig és az óbudai temetőig jelenleg az alsó józsef-hegji vizmedencze táplálta csővezeték láthatja el a szükséges vízmennyiséggel. Ha tehát a telektulajdonosok erre a vízszolgáltatásra igényt tartanak, egyszerűen csak vízvezeték igazgatósághoz kell fordulniok s ott a megteendő lépések felől útbaigazítást nyernek. A dűlök felső részeire azonban ez idő szerint vízcsőhálózatot nem lehet kiterjeszteni, mert ez, a csak igen nagy pénzáldozatok árán volna lehetséges, amitől a fővárost már csak a körülmény is méltán visszatartja, hogy a dűlőknek a Duna szempontja felett 30 méternyire levő része ez idő szerint még igen gyéren lakott terület. Ezeken a magas helyeken egyébként most még nagy műszaki nehézségekbe is ütköznék a vízvezeték kiterjesztése, holott e nehézségek a Zöldtnál-C.satárka és más egyéo szomszédos dűlők vízellátásának megevalósulása után önmaguktól meg fognak szűnni. A tanács a vízvezetéki igazgatóságnak ezt h jelentését teljes egészében magáévá tette s ilyen értelemben hozott hatá- ozataról az összes érdekelt folyamodókat értesítette. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS