Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-10 / 34. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 19°0. szeptember 10. színvonalakra emelkedő testület lépésröl-lépésre hódítja meg a maga számára a szimpáthiát s talán nem mesebeli álom az az idő, amikor majd minden szülő elégedetten hagyja el az iskola küszöbét. Naponként száll a hir arról, hogy itt is, ott is párhuzamos osztályokat állítanak fel az iskolákban. A tultömöttség ellen kétségtelenül ez a legegyszerűbb és a legalaposabb orvosság Sok helyen azonban hely, tanerő és pénzszűke miatt kivihetetlen. Ezekben az iskolákban jut legnagyobb szerepe a behatásoknál a protekcziónak. A szegény póruljártak pedig nekifognak a panaszkodásnak. A naponként felhangzó panaszok és felszólalások élénk világot vetnek ezekre a ferde állapotokra. Újabban ez a rendszer már a felekezeti iskolákra is átragad. Kaptunk panaszos leveleket előkelő fővárosi polgáremberektől, a kinek fiát az egyik protestáns isKolába nem akarták felvenni, holott ugyanabban a kerületben lakik, ahol az iskola van, ugyan azt a vallást követi, a mely egyháznak felekezeti iskolája a behatást megtagadott intézet. A legérdekesebb pedig a dologban az, hogy az iskolába előjegyzés utján számos idegen vallásu és távollakó tanulót vettek be. Az ilyenféle igazságtalanságok és méltánytalanságok általában napirenden vannak, az iskolák vezetősége sem gondoskodik róla, hogy ne igy legyen. A főváros iskolaügye az utóbbi idők alatt minden tekintetben nagyot lendült. Sok újítást léptettek életbe, amelyek mindegyike megérdemli a külön figyelmet. Ezzel a fontos kérdéssel és érdekes tárgykörrel legközelebb alkalmunk lesz bőven és alaposan foglalkozni. Ezúttal csupán fel akarjuk hívni az illetékes tényezők figyelmét azokra a csúnya visszásságokra, a melyek az iskolák életének e pillanatban legaktuálisabb kezdő lépésénél — a beiratkozásoknál — napirenden vannak. A fővárosi iskolák igazgatóinak kara testületileg kell, hogy mozgalmat indítson és állást foglaljon a behatásoknál divatos igazságtalanságok kiküszöbölése érdekében. A saját hatáskörében pedig tegye meg ki ki egyénenként a magáét. Mert súlyos visszaélés az a bizalmi helyzettel, amit a megrögzött gyakorlat megszokottá, mindennapivá tett ; nem méltó az igazgatók tisztes és komoly állásához, és még ke- vésbbé méltó a professzor erkölcsi színvonalához. Nem hisszük, hogy ne lehetne segíteni könnyen. Ha pedig csak az akaraton múlik, miért nem lép közbe a felügyelő és ellenőrző felettes hatóság is. Hiszen értenek a rendeletek és papiros-szabályok gyártásához, mért nem tesznek ebben a dologban is valamit. A rossz megszokás szentesítette gyakorlatot el lehetne talán törölni, ha másként nem lehet, egy kissé erősebb eszközökkel is, mikor egy egész intelligens testűi d jó hire és tiszteletre méltó volta forog koczkán. A katonaügyi kézbesítés deczen tralizácziója. A kerületi elöljárók értekezlete néhány hónappal ezelőtt azt a javaslatot tette a tanácsnak, hogy a katonaügyi kézbesi- tést deczentralizálja. Ez idő szerint ugyanis a tanács IV., katonai és illetőségi-ügyosztályának iratait külün ügyosztályi kézbesítők, az úgynevezett katona ügyosztályi biztosok kézbesítik, mig a tanács többi ügyosztályai részére a kézbesítéseket a kerületi elöljáróságok teljesitik, a kik a feldolgozandó anyagot a központi kézbesítő hivatal utján kapják meg. A kerületi elöljárók értekezlete ezt a kétféle rendszert helytelennek tartja, s azt óhajtja, hoyy a katonaügyosztályi kézbesítőket oszszák be a kerületi elöljáróságokhoz, s a IV. ügyosztályi kézbesítéseket ezentúl szintén a kerületi elöljáróságok végezzék a közp. kézbesítő hivatal közvetítésével. A katonaügyosztály az újítás következtében mit sem veszítene, ellenben a kerületi elöljáróságok az újonnan beosztott emberekben jól felhasználható mankaerőre tennének szert. Az elöljárók javaslata a tanács előtt kedvező fogadtatásra talált s a polgármesteri hivatalban, már el is készült a dfczentralizáczió részletes tervezete. A tervezet az uj rend életbeléptésének határidejét 1901 január elsejére állapítja meg. A tervezet már a tanács felülbirálatán is keresztül ment, s a mondott határ időben tényleg életbe fog lépni. Eredményét majd a gyakorlati tanulságok határozzák meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a főváros nem csupán a házi, — kebelbeli — kézbesítés egyszerűsítése érdekében lépteti az újítást életbe, hanem erősen összefügg ez a királyi bíróságok ügyiratai kézbesítésének kérdésével. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a főváros nyakába számos olyan terhet róttak az idegen iratok kézbesítésével, a mit elviselni csak tetemes károk árán képes. — A főváros minden ellenszolgáltatás nélkül kézbesíti egész sereg bíróságnak és mindenféle állam hivatalnak és egyéb társhatóságnak iratait. Régen járja a szó arról, hogy az állami funkcziók teljesítéséért megielelő rekon- szenzácziót fog kívánni a fő áros. Ez a mesés kivánság azonban csak jámbor óhajtás és gyermek álom, a megvalósítás legkisebb reménye nélkül. Helyén való tehát, hogy a főváros legalább a veszett fejszének a nyeléhez ragaszkodik. A kir. adóhivatalok, adófelügyelőségek, pénzügyigazgatóságok, illetékkiszabó-bivala’ok és a nekik alárendelt hivatalok iratainak kézbesítését újabban már most is megtagadják a főváros hivatalai. A kir. adóhivatalok bámulva tapasztalták, hogy ha a tanácshoz küldik a kézbesítendő ügyiratokat, ez azzal há- jatj el magáról a feladatot, hogy a főváros területén | őrt-
