Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-03 / 33. szám
ltK 0. szeptember 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS éne kék előadásával működik közre. Ezt az énekkart szeretné az egyesület megerősíteni s a magyar egyházi énekeket számára megszerezni. Minden törekvésüket meghiúsítja azonban a pénzhiány. Az egyesületnek a mnlt, 1899-ik évi zárószámadása szerint 2234 frt. 64. kr. lett a bevétele, melyből bár a kiadásokat a minimumra zsugorították össze, mindössze csak 174 frt 21 kr. pénztári készlet maradt fenn az idei évre. Rákoson nem tart a főváros 600 frtos kántort, mint teszi ezt a főváros egyéb, bár szintén külső részeiben; — méltán megadhatná tehát a 600 koronás segítséget, melylyel az egyházi énekkar kérdése Rákoson teljes megoldást nyerhetne. A tanács a rákosiak kérelmét azonban elutasította, egyszerűen azzal a megokolással, hogy a kért 600 koronára nem rendelkezik megfelelő fedezettel. Tanuk az elöljáróság előtt. Érdekes határozatot hozott egy iparkihágási ügyben a kereskedelmi miniszter. A VI. kér. elöljáróság és a tanács egybehangzó határozatukkal súlyos pénz- büntetést róttak ki egy budapesti iparosra, a miért az iparhatóság engedelme nélkül mesterségével Üzletszerűig foglalkozott. A megvádolt iparos azzal védekezett, hogy csak saját szükségletére készített ruhákat, segédekkel azonban nem dolgozott, s mások számára iparszerűleg a szabómesterséget nem folytatta. Ez állításainak igazolására a fél tanukra is hivatkozott. Az elöljáróság megidézte a tanukat, ezek azonban többszöri idézésre sem jelentek meg, minek következtében az elöljáróság olybá vette a dolgot, hogy panaszlott állításait igazolni nem tudja, s ennélfogva az elmarasztaló Ítéletet a hatóság kimondotta. A kereskedelmi miniszter azonban — a ki elé fellebezés következtében került az ügy — megváltoztatta mind a két Ítéletet, s a szabót a kihágás vádja alól felmentette. A miniszter határozatának megoko- lása szerint az elöljáróságnak joga van a tanukat megjelenésre kényszeríteni, sőt szükség esetén karhatalommal is elővezettetni. Az első fokú iparhatóságnak nem szabad e jogát elmellőzni, s Ítéletet hozni a való tényállás felderítése nélkül. Minthogy pedig ebben az esetben csupán az eljárt kezelő tiszt egyoldalú jelentése alapján hozták meg az Ítéletet, a a vádat azonban a tárgyalás során hitelt érdemlőleg be nem bizonyították, ennélfogva az elmarasztaló Ítélet kiszabása sem lehet jogos és helyes. A kereskedelmi miniszternek az elvi jelentőségű határozata nagyban át fogja alakítani az iparkihágási ügyek jövendő tárgyalását, mivel a budapesti kerületi elöljáróságok eddig azokat a tanukat, a kikre a védekező panaszolt hivatkozott, sohasem vezettette elő, hanem meg nem jelenésük esetén mellőzte a kihallgatásukat. Most már aztán esak az a kérdés, hogy az uj rend következtében mi lesz ezentúl több elsőfokú iparhatóságnál: — dolog-e, vagy pedig igazság ? A rosszul sikerült számadások. A főváros adóhivatalai eddig arról voltak nevezetesek, hogy kitünően értenek a számadásokhoz, rengeteg munkájukat nagy pontossággal végzik. A laikus szemlélőnek a feje is beleszédül azokba a rengeteg rubrikás számodásokba, amikor az adószámviteli hivatalok időközönként a tanács elé terjesztenek 13 felülvizsgálatra. Ezekkel a számjegyekkel teleirolt óriási iveket hivatalos nyelven „rovancsoknak“ nevezik. Most végre megesett ez is, hogy rosszul sikerültek a rovancFok s a tanácsnak felülvizsgála'a, mely egyébkor puszta formaság szokottlenni,ezut'al komolyra vált. A tanács ugyanis visszaadta a rengeteg számadásokat a kerület adóosztályoknak, hogy ez összesítésekben mutatkozó jelentékeny eltéréseket a végszámadások felülvizsgálhatása czéljából igyekezzenek helyesbbiteni, s főképen többszöri kémpróbák utján állapítsák meg, vájjon az eltérések nem nagyobb hibák ellentétes hatásainak eredményei-e ? Ebben az esetben aztán már komolyabb bajok származnának a számadások meg nem egyező eredményeiből. Így is felhívta azonban a tanács kerületi elöl járóságokat, melyek az adóhivatali számadásokért felelősek, — hogy a számadások összeállítási ál ezentúl lelkiismeretesebb pontossággal járjanak el. Kegyelem a f knak A régi városháza lebontása és az eskü-téii hid balparti- feljárójának építése Következtében a városházteret egészen újból fogják berendezni. A téren díszes parkot alakítanak. A munkálatok egyelőre azonban csak a régi állapotok megszüntetésére szorítkoznak ; az uj tér megalkotása későbbi feladat lesz. Az általános rombolás közepette nyolcz elég csinos és kifejlődött fát is ki akarták vágatni a városháztéren. A fapusztítás azonban a fennálló szabályok értelmében szerencsére mindenféle elő- leges külön engedélyekhez van kötve s igy csak hosszabb tárgyalások után vihető keresztül. Ez mentette meg a városház-téri fák életét is, legalább is egy időre. Mig ugyanis a tanács készülődött a kivágásra vonatkozó engedelmet kiadni, az alatt Ilse- mann Keresztélynek, a főváros főkertészének ideje maradt az üldözött fák érdekében megokolt kérvényt szerkeszteni és kegyelemért esedezni. A szakember szava hatott is a tanácsra, mely elhatározta, hogy a nyolcz fának egyelőre kegyelmet ad s kivágatásukat szeptember lö-ikéig elhalasztja. Hadd pompázzanak addig régi helyükön és tartsák az árnyékot a környékbeli közönségnek. A kiutasított vádlott igazsága. A kereskedelemügyi miniszter egy konkrét esetből kifolyólag nemrég érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott. Egy cselédközvetitőt ugyanis a VI. kerületi elöljáróságnál valaki bepanaszolt a miatt, hogy a közvetítő dijat előre felvette, de az Ígért állást nem szerezte meg. A közvetítő a tárgyaláson oly illetlenül viselkedett, hogy az elöljáró kénytelen volt őt kiutasítani a hivatalos helyiségből. Az ítéletet igy a panaszlott távollétében hozták meg, sújtván a közvetítőt 40 kor. pénzbüntetéssel. A tanács helyben hagyta ezt az ítéletet, a kereskedelemügyi miniszter azonban, ahova felebbezés utján került az ügy, föloldotta azt, azzal az érdekes és valóban liberális szellemű indokolással, hogy ha a bepanaszolt illetlenül viselkedett, azért külön büntetésnek lehet helye, de az ügy érdemében az elöljáróság pusztán a panaszos elválása alapján Ítéletet nem hozhat. Ha a kiutasítás által lehetetlenné tette a panasz- lottnak a védekezést, úgy kötelessége az elöljáróságnak, hogy hivatalból szerezze be, az ügyre vonatkozó adatokat s hivatalos utón hozza tisztába a tényállást.
