Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-03 / 33. szám
1900. szeptember 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Újítások az ingyen orvosságok dolgában. A szegény betegek számára ingyen kiadott gyógyszerekről szóló számlákat a gyógyszerészeknek a közigazgatási hatóság utján kell a belügyminiszterhez felterjeszteniök, a ki a gyógyszerészek követelését az országos betégápolási alapból utalványozza. Az ingyenes orvosságok kiszolgáltatása tárgyában a kormány és a gyógyszertár tulajdonosok között szerződések állanak fenn, a melyek értelmében az orsz. betegápolási alap terhére eső orvosságokat a gyógyszertár tulajdonosok olcsóbban, több százalék engedménynyel szolgáltatják ki. A gyógyszerészek számláit a tanács negyed- évenkint szokta a többi törvényatóságokkal együtt, a belügyminiszterhez felterjeszteni, még pedig a fennálló szabályok értelmében a törvényhatóság területén levő mindazoknak a gyógyszerészeknek számláit összegyűjtve, a kik csak az állammal az említett szerződéses viszonyt megkötötték. Igen gyakran megtörtént azonban, hogy a gazdagabb, vagy kevésbbé rendszerető gyógyszerészek a a befejezett negyedévről szóló számláikat csak nagyon elkésve, hetek, hónapok múlva nyújtották be a törvényhatóságokhoz, a mi miatt azután a többi számlák kiutalványozása is fennakadt. Ezeket a számlákat ugyanis a törvényhatóságok a többiek beérkeztéig visszatartották s nem terjesztették fel a miniszterhez. Gyakran megtörtént ilyenformán, hogy a szerényebb viszonyok között élő gyógyszerész számtalan sürgetés után sem tudott hosszú időn keresztül jogos követeléséhez kozzájutni, pusztán gazdag kollegái miatt, a kik a pénz felvételével mit sem törődnek. A gyógyszerészek tekintélyes része felszólalt e méltánytalan állapot ellen, s több Ízben kérte a belügyminisztert, hogy a rendellenességet szüntesse meg. Legutóbb, hogy a kérelemnek nem igen lett foganatja, számos gyógyszerész a megkötött szerződés felbontását kérte a kormánytól, mivel a leszállított áron való szállításra — a fizetés határidejének pontos betartása nélkül nem voltak hajlandó e vállalkozni. Erre az akczióra végre a minisztériumban is átlátták, hogy a gyógyszerészeknek igazuk van, s a belügyminiszter a torzsalkodást felidézett kérdést most az összes törvényhatóságok részére kiadott körrendeletben szabályozza. A körrendelet kötelességükké teszi a törvény- hatóságoknak, hogy az elmúlt negyedév ideje alatt kiadott, ingyen gyógyszerekre vonatkozó számlákat a következő negyedév tizenötödik napján okvetlenül terjeszszék fel hozzá, tekintet nélkül arra, vájjon valamennyi számi i beérkezett-e ? Azokat a negyedéves számlákat pedig a melyek a negyedévre következő hónap tizenötödik napjáig be nem érkeztek, csak a következő évnegyed végén kell felterjeszteni, az újabb gyógyszerszámlákkal együtt. A szegényebb gyógyszerész igy legfeljebb három hét alatt pénzéhez fog jutni s az országos betegápolási alap is megme- nekedik attól a vesztességtől, a mit a szerződések biztosította árkedvezmény elvesztése jelentett volna. A nagy vadász. X. ur, a 'ki szerette, ha nagy vadásznak tartják, megvett egy nagy kastélyt, s egy erdőt, mely a kastély fölött húzódott fel a hegyoldalon. Az erdőn ut vezetett át a szomszéd faluba, csakhogy senki sem használta, mert az erdőben vadkanok voltak és tették veszélyessé a sétálgatást; X. ur, a nagy vadász, mindjárt, mikor beköltözött a kastélyba, fennen jelentette ki, hogy igy meg amúgy, majd kipusztitja ő onnan a vadkanokat. Hajtóvadászatot rendez ellenök, s úgy lövik halomra a veszedelmes állatokat. Ezt a kisbiróval is két hétig mindennap kidoboltatta a faluban, hogy nemsokára bátran lehet már átjárni az erdőn, mert megindul a hajsza a vaddisznók ellen. A falu vége pedig dicsőítette a kastély uj urát ezért a hasznos és bátor vállakózásáért, s örömrepesve számlálták a napokat, melyek folyton közelebb hozták őket a nagy vadászat napjához. Már megjött a vadászat ideje, s hatalmas kürtszó verte föl a vidéket. — Hallali, hallak, hall—lali—li! . . A puskák csövei ragyogtak a vadászok kezeiben, s riadó éljenzés harsant föl, mikor a kastély ura, a nagy vadász, kezében gyönyörű vadászfegyverével, megjelent a kastély — ablakában. Megköszönvén az éljenzést, a kastély ura, a nagy vadász, ekkép szólt a kastély előtt összegyűlt vadásztársasághoz ; — Hát t. barátaim, csakugyan vannak abban az erdőben vadkanok ? . . — Csakugyan I — volt a felelet. — És, — és sokan vannak azok a vadkanok ? — Sokan bizony ! A nagy vadász elgondolkozott, s aztán puskájára támaszkodva, igy kiáltott le az ablakból. — No barátaim, ha azok a vadkanok csakugyan vannak és sokan vannak, akkor ne háborgassuk őket. Kár egy lépést tenni utánok az erdőbe, mikor én, t. barátaim, kitűnő lövő létemre sokkal biztosabban lepuffantom őket — innen az ablakból. Tudniillik, ha majd erre jönnek. Ti pedig oszoljatok haza barátaim, mert nem lesz vadászat I Szólt és becsukta az ablakot; a vadászok pedig engedelmesen szétoszlottak a kastély alól és dicsérték a nagy vadászt ki az ablakból fogja lelövöldözni az erdei vadkanokat. Tudnillik, ha majd arra jönnek. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, mikor a tárczáját elvállalta nagy hangon és még nagyobb méltósággal jelentette ki és doboltatta a lapokban, s uton-utfélen, hogy igy meg úgy, majd megmutatja ő, milyen hajszát fog ő indítani a tisztességtelen vadkanok, azaz hogy a tisztességtelen verseny ellen. A kisbirák hetekig egyebet sem doboltak szerte az országban, s mindenki dicsőítette a nagy minisztert, mikor hosz- szu várakozás után a minap végre megjelent a kommüniké, hogy a kereskedelemügyi miniszter nem tartja szükségesnek, hogy a tisztességtelen verseny ellen külön rendszabályokhoz nyúljon, mert — úgymond — a kérdést a minisztérium saját kebelében fogja elintézni.
