Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-08-27 / 32. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. augusztus 27. Ráhagytam, hogy igen, mert nem akartam vele az utczán vitatkozni. Ő folytatta: — Ilyesmi a mi időnkben nem fordult elő. Akkor min­denben szolidabb viszonyok voltak. De most, kérem! Most! És azért az emberek mégis kiköltöznek a régi, szolid, tekintélyes házakból, melyeknek egymásután pusztulniok kell. Nekem is — tette hozzá elszontyorodva. — Tudom, nekem is, uram. Csittitani próbáltam, de ő önérzetesen szakított félbe. — Ne vigasztaljon, tekintetes ur ! Tudom, hogy pusztul­nom kell, s az én helyemre is uj, czifra, panamás ház fog épülni ! De ez nem ejt kétségbe engem. Bár pusztulok — itt hangja mintha érczesebb lett volna, — de azért lényegem meg­marad ! Jól tudom, hogy szétszedett, ócska tégláim még mindig szívesen látott vendégei lesznek a büszke, vasgerendás uj pa­lotáknak*! Mert, és ezt jól jegyezze meg, tekintetes ur; uj pa­lota — ócska tégla, — ez az egyedüli elv, mely üzdvözit. Most pedig Isten önnel uram, mert ott jön a háziúr. Megbiczentettem a kalrpomat, és sietve akartam tovább indulni, a mikor hirtelen — fölébredtem. Tudniillik a belvárosi régi házacskával folytatott egész beszélgetésem nem volt egyéb egyszerű délutáni álomnál, melyből, mikor főiébredtem, nem maradt meg egyéb, mint az egyedül üdvözítő elv : az uj palota és az ócska tégla. Belvárosi. Hírek a városházáról t Gerlóczy Károly. Mély részvéttel értesülünk, lapunk zártakor, hogy Gerlóczy Károly, a székes főváros nyugalomba vonult alpolgármestere e hónap 25-én hirtelen meghalt. A megboldogult méltatására legközelebb vissza­térünk. Matuska alpolgármester szabadsága. MatusJca Alajos alpolgármesternek a napokban telt le a szabadságideje. Az alpolgármester azonban nem kezdette meg hivatalos működését, mivel gyen­gélkedik, a minek következtében szabadságidejét több héttel meghosszabitotta. Az alpolgármester ez idő sze­rint egészsége helyreállítása czéljából Baden-Badenben időzik. A csatorna kiépítése az Erzsébet-királyné utján. Az Erzsébet Tcirályné útja és környékének lakosai türelmetlenül várják, hogy a főváros az immár jelentő­sebb ut mentén a csatornát megépíttesse. Különösen a fővárosi közlekedési vállalat, melynek istállói és kocsiszínei az Erzsébetkirályné utján vannak — türel­metlenkedik, a miért ennek a kívánatos közmunkának a végrehajtása egyre késik. A fővárosi közlekedési vállalat a tanácsot is meginterpellálta a dologban s e tárgyban szerkesztetett beadványában a csatorna sür­gősen szükséges voltát bizonyítgatva kérte, hogy a csövek lerakása munkálatainak megkezdését haladék­talanul rendelje el. A tanács ma azt a feleletet adta a vállalalat kérvényére, hogy a csatorna építését ez idő szerint még nem kezdhetik meg, mert azt műszaki okok teszik lehetetlenné. Az Erzsébet-királyné-utján ugyanis nem lehet addig a csatornákat lerakni, a mig az építés alatt levő III. számú főgyűjtő csatorna, mely igen magasan fekszik — el nem készül. Ezen a főgyűjtő csatornán most szerényen dolgoznak, s a mint ez a munka befejezést nyert, megkezdik a har­madik főgyűjtő mellékágainak, köztük az Erzsébet-ki- rályné-uti csatornának is a kiépítését. A fővárosi muzenm gyarapodása. A fővárosi múzeumnak hétről-hétre újabb gyara­podásáról adhatunk számot. Az élelmes igazgató, dr. KuzsinszTcy Bálint felkutatja a főváros minden hiva­talát, szemügyre veszi valamennyi ingóságit s a minek csak hasznát veheti, tüstént elkéri a tanácstól a mú­zeum gyarapítására. Most ismét a tanács III. magán- épitési ügyosztályában, és a fővárosi házinyomda he­lyiségében fedeztek fel egy csomó aquarel képet, különféle metszeteket és fényképeket és több olajfest­ményt is, a melyeknek egytől egyig a múzeumban van megillető helyük A tanács ma a muzeum igaz­gató kérelmére és a VII tanügyi ügyosztály pártoló előterjesztésére elrendelte, hogy a kért tárgyakat a fővárosi múzeumnak adják át, azzal a megszorítással azonban, hogy az aquarelleket és fényképeket már most mindjárt át szállítsák a fővárosi múzeumba, az olajfestményeket azonban egyelőre csak a muzeum lel­tárába veszik fel, de a tényleges átadásokat a tanács újabb intézkedéséig függőben tartják. Ezt az utóbbi kikötést az a körülmény tette szükségessé, hogy a tanács még mindig nincs határozottan tisztában azzal, vájjon nem árt-e az eredeti olajfestményeknek, hogy a fővárosi muzeum helyiségeit fűteni nem lehet. A főváros faállománya. A főváros ilyenkor nyári időben számba szokta venni, hogy külömböző faraktáraiban mekkora a fa­készlete. A faállomány legutolsó leltározását a napok­ban tartották meg. A tanács, a VI. — pénzügyi és gazdasági ügyosztály előterjesztése alapján Vaszilievits János tanácsos elnöklete alatt külön bizotságot kül­dött ki a leltározás foganatosítására. A bizottság tag­jai Mérő János, Kriegner Győző és Paksy Béla fővá­rosi törvényhatósági bizottsági tagok, Olhauser Pál kerületi elöljáró, és Huckler Károly fővárosi erdőmes­ter voltak, a jegyzői tisztet pedig Wippler Emil fo­galmazó töltötte be. A bizottság a lipótmezei faraktár és a szépjuhásznéi faraktár állományát foglalta lel­tárba. A főraktárakból legutóbb 14925 forint különféle hasábfákat adtak el, Guckler Károly erdőmester keze­lése alatt 326 frt. 50 kr. értékű faanyag, a raktárak­ban pedig igen nagy mennyiségű cser- és tölgyhasá­bot, 697 m3, — 257 I és 189 m8. II o. dorongot, 2 m3. bükk és gyertyán hasábot, 6 m8. bükk és gyer­tyán dorongot. 362 m3. selejtes, 2 m8. kevert karót találtak. A fővárosnak ez idő szerint összes fakészlete 1100 köbméter. Tetemes anyaggal növelte a főváros fa készletét a tüdő betegek szanatóriumához épített ut is melynek készítése alkalmával nagy mennyiségű öreg fát kellett kivágatni. A tanács elrendelte, 'hogy a gaz­dásági raktárakba még be nem szállított fát, mielőbb hordassák be és az erdőmester a szokott módon gondoskodjék a felesleges fakészlet értékesítéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents