Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-08-20 / 31. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. augusztus 20. A A gépipari résznél ott láttam Rock Istvánn k a hatalmas vízvezetéki szivattyúját. Ez a szivattyú a főváros tulajdonát képezi, a melyet egy franczia város tőlünk meg akart venni. Ennek a szivattyúnak a historikumát a Magyar Székesfővárosban annak idején hosszú czikkben tárgyaltuk s olvasóink még emlékezhetnek rá, hogy véleményünket a szakkörök is elfogadták s azzal, hogy Rock még vagy húsz megrendelést kapott még Ausztráliába is, — mi is igazolva vagyunk Különös figyelmet keltett a Ganz-gyár, a mely Láng Lajos gépgyárával közösen állított ki egy 1200 lóerejü dynamót, a mely a kiállítás adminisztratiójának szállítja a villamerőt; állított még ki a Ganz gyái egy elektro- mos darut, tűnél lokomotivot is. A Schlick-gyár kiállítása is nagyon érdemes, különösen az ezer lóerős kör- szivattyuja keltett érdeklődést; elismerés illeti még a Danubius és Fairbanks gyárakat; a magyar államvasutak gépgyára és mühelyo sztálya, a Vulkán és fegyvergyár is sikerrel állítottak ki. — A villamossági részben nagy dicséret illeti a táviró és távbeszélő igazgatóságot, mely modern berendezésű tárgyait állította ki, a közúti vasp.-társ. felső és alsó vezetéket állított ki, szabadalmát egy termetes nagyságú villamos kocsin mutatja be ; a városi villamos vasút, a Ganz-gyár, a pozsonyi kábel-gyár és a budapesti accumulator-gyár európai színvonalon álló elektromos specialitásait nagy érdeklődéssel nézte a publikum, s róluk örömünkre nagy elismeréssel nyilatkozott. A hatodik csoport a mérnöki tudományok és közlekedési eszközeink kiállítása, mely különösen anyagával, a legeslegelsők közé jutott az internationalis kiállítás területén, ezen csoporthoz csatlakozik a Vincen- nesben kiállított vacuti kiállítás is. A Champs de Marson elhelyezett részben a magyar államvasutaknak mozdony modelljei, másrészt a földmivelésügyi minis- terium vízrajzi osztályának munkálatai a szakférfiak igen nagy elismerését vívták ki, úgy, hogy ez a része a magyar kiállításnak legkiválóbb, legszebb és a legnagyobb elismerést aratta, ebbe bele értetődik még a keresk. miniszt. által kiállított és a vaskapu szabályozásra vonatkozó munkálatoknak rendkívül szépen sikerült hajós szerszám modelljei, a vaskapu és Fiume szabályozásának diorámái, Ujváry Ignácz és Spányi Kornél festményei. Ezek sikerült és szép művészi alkotások. Reszéltem Hieronymivel, a ki a kiállítás e részéről nagy dicsérettel nyilatkozott s elismerését fejezte ki a minis teriumnak — mely azt a kiállítást ily nagy tudással és szakértelemmel össze tudta állítani. Szabó Nándor kir. mérnök, ennek a csoportnak a főnöke, volt szives engem itt kalauzolni. Nem mulaszthatom el itt megemlíteni, hogy a kiállításban töltött időzésem alatt egyetlen egy magyar csoportfőnökkel sem volt szerencsém találkozni, aki szükség esetén fe/vilégositásitásokat adhatott volna. Nagyon rosszul jártak azonban a kocsi-kiállitók, Kölber, Marschel, mert a kiállított tárgyaik karzat alatti sötét helyre kerültek, pedig kocsijukkal méltán versenyeztek akár a francziákkal, akár az angolokkal. Ennek a csoportnak emeleti részén van elhelyezve a mérnöki eszközök kiállítása és a cement kiállítás. Melettük pompázik Rudapest fő- és székváros kiállítása. A városok fejlődésében a mi kedves fővárosunk páratlanul áll. Meg mindenki emlékezhetik azokra a homokbuezkákra, temesvári czipó bódéjára, a mely az Andrássy-uton állt még 1872-ben is s ma az internationális jury a leghizelgőbb nyilatkozatok mellett ítélte oda fővárosunknak nem T ugyan a grand prixt, de legalább az aranyérmet. A fő- és székváros olaj festményekben aquerellekben, mutatja be szépségeit, vízvezetéke és villamos közlekedési eszköze az összes európai államok közt az első helyen áll és a nemzetközi jury osztatlan elismerését vívta ki. A vincennesi kiállításban vannak a vagongyárak és locomotiv gyárak tárgyai ; a magyar államvasutak gépgyárának első osztályú mozdonya; bámulatot és feltűnést keltett az aradi Weitzer-gyárnak szép kocsija, a Ganz-gyárnak kéregöntésü vasúti kerekei; mozdonyai; a földalatti villamos vasútnak földalatti szerkezetével együtt bemutatott mozdonya és sok másoknak kiállított tárgyai, melyek e téren fejlődésünket eclatánsu’ igazolják. Ezeket a csoportokat tervezete és rendezte Szesz- lér Sándor kiváló gonddal, Champ de Mars-i csoportok rendezését pedig Báli; t műépítész vállalta el. A 7—10 csoport a mezőgazdasági és élelmi szerek csoportja. A földmivelési minisztérium nagyra van ezzel a csoportjával. Nem vonom meg tőle az elismerést, mert nagy munkára vall kiállításunk eme .csoportjának s gondos összeállítása a mely Miklós Ödön szakértelmét és nagy tudását bizonyítja. Adná az ég, hogy az egész országban, melyet földmivelési államnak mondunk, fél olyan volna gazdasági állapotunk, mint azt a kiállításon bemutatjuk. Sajnos, hogy nem igy van. Vannak igenis uradalmak, a melyek mintagazdasággá fejlődtek, de az or szág két harmadrészében bizony gazdasági állapotaink nagyon gyarlók; egy igen derék nagy képzettségű hazánkfia, a mikor Miklós Ödön magasztalta mezőgazdasági kiállításunkat, oda fordult hozzám s a következőket mondta : „Uram, ez szemfényvesztés ; nem régiben utaztam a Küküllő mentén, s még aratáskor is láttam, hogy a tavaszi tarló nincs felforgatva, a mely országban ilyesmit lát az ember, az nem gazdasági ország.“ Elmondtam ezt a nyilatkozatot Rákosi Jenőnek, a mi kedves elnökünknek, a ki erre azt felelte : Minden országban vannak jó gazdák, meg rossz gazdák is. Ezek rossz gazdák de ebből általánosságban következtetni nem lehet. Én beérem e felelettel. A gazdasági kiállításnak installáezióját, Jámbor meg Bálint készítették. A gazdasági kiállítás belépőjénél négy oszlop emelkedik a magasba. Ez a négy oszlop szimetriku- san, juhbőr, kacsa, liba, kosfejjel van tele aggatva, a melyet vörös paprika övez körül. Ez volna a magyar za- matu díszítés. Ebből lehetetlen, akár a magyaros, akár a magyar, vagy akármiféle más stylust ki, vagy belemagyarázni. Hieronymi Ö kegyelmessége is megnézte ezt a kiállítást de neki sem tetszett. A kertészeti csoport egy, a francziák által igen elmésen konstruált csarnokban van elhelyezve. Szakembertől hallottam dicsérni az Eszterházy Ferencz gróf kiállítását. Itt van az erdészet és vadászati rész. Az erdészetit Bálint és Jámbor tervezték nem nagy szerencsével, a vadászatit Szeszlér Sándor műépítész. A rendezés dr. Lendl Adolf egyetemi tanár mesteri munkája, a hátteret pedig Olgyay Ferencz festőművész festette. A Xl-ik csoport a bányászat, kohászat, fém és vasipar csoportja. A szemlélelőre ez a csoport rendkívül jól hat, nem csak az anyagnak szakszerű kiválasztása, hanem a rendezés művészi konczeptiójával, minden egyes tárgy e csoportban architectonikus kifejezést talál. — Magyarország egész fémipari terméke zománezozot
