Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-15 / 3. szám
1900. január 15. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 15 kocsiuttal. — Megjegyezzük, hogy a csarnokok felállítása dolgában szükség esetén hajlandó lesz a főváros haladékot adni, mert az artézi fürdő uj épületének helyét még nem állapították meg. Azt meg nem követelheti a tanács a vállalattól, hogy nagy költség gél felépittesse a várócsarnokokat, és az uj artézi fürdő felépítése után újabb költségek árán helyezze azt át megint a megváltozott helyi viszonyokhoz képest máshová. — De hát akkor minek követeli a tanács a vásárcsarnokok terveit? Sötét titok. Ki köteles a „Budapesti Közlönyt“ tanulmányozni? Ezen. a fogas kérdésen már vagy egy fél év óta töri a fejét a tanács és a főváros mérnöki hivatela. A furcsa probléma akkor került felszínre, mikor a tanács elrendelte, hogy a mérnöki hivatal az ingatlanok adómentességéről vezessen pontos nyilvántartást és hogy megkönnyítse a munkáját, a határozata hoz mellékelte a hivatalos lap egy csomó példányát. Ebben ugyanis közük az adómentességek engedélyezését, lejáratuk pou' tos idejét és mindenféle körülményeit. A mérnöki hivatal fisz telette] meghajolt a tanács rendelkezése előtt és .kijelentette hog} a i yilvántartást, ami szakmájá ba vágó, némiképen műszaki dolog, szívesen vezeti. Az újságokat azonban visszaküldötte. mert a hivatalos lap tanulmányozása inkább jogászoknak való teendő. Bízza ezt a tanács a tiszti ügyészségre. Ollózzák ki itt a nyilvántartásra vonatkozó adatokat, s adja ki azokat a tanács a méjnöki hivatal nyilvántartása számára. A tanács az előterjesztéshez azonban nem járult hozzá, hanem újból utasította a mérnököket, hogy búvárkodjanak a hivatalos lapban. Ma azután a mérnöki hivatal újra csak előterjesztéssel fordult a tanácshoz Neki bizony nincs idejg a kiszabéit munkára, hanem ha már mindenképen a nyakába akarják sózni, akkor legyen a tanács akarata szerint- Csakhogy akkor először is rendelje meg a mérnöki hivatal számára a hivatalos lapot, másodszor pedig rendeljen ki egy külön munkaerőt, aki. a nagy gonddal szerkesztett újságot végig olvassa. Itt, ott és mindenütt Knuth Károly vállalkozó arról nevezetns a főváros törté netében, hogy ő készítette azt a káposztásmegyeri százezer forintos vízvezetéki főnyomócsövet, a melyik rögtön felmondta a szolgálatot, mihelyt beleeresztették a vizet. A dologból akkor rengeteg per kerekedett, amely még végleges befejezést most sem nyert. A fővárosnak pedig az egész csőfektetést elölről kellett kezdeni. A tanács annyira bosszankodott a vállalkozó rossz munkáján, hogy kimondotta, hogy Knuth Károlyival a főváros számára többé semmiféle munkát sem végeztet. Ezt a határozatot akkor a közgyűlés is jóváhagyta. Azt azonban nem kel! hinDÍ, hogy a vizvezeteki berendező szereplése ezzel véget ért a városházán. Ellenkezőleg, a legtöbb szakmájába vágó dolgo* ma is ő végzi a főváros számára. Legutóbb az Erzsébet szegényházban javított«, tisztította és megújította az összes vízvezetékeket, s ezenkívül is, amerre csak hasonló muákákat végeznek, ott mindenütt a kitiltott bepe élt és kiátkozott vállalkozó szerepek Ha pedig a mérnöki hivatal látóhatárán feltünedezik egy-egy reegkivüli módon sürgős számla . . . azt már kívülről tudják, a hátai ól megismerik, — hogy a Knuth Káaolyé. Közgazdaság. A sütők vasárnapi munkaszünete A vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény végrehajtása tárgyában meg Lukács Béla kereskedelmi mini-zter rendeletet adott ki, melynek értelmében a sütőiparnál a ková^zo lás, bedagasztás és fűtés a munkaszüneti napon, a segédek kellő felváltása mellett esti 10 órakor me-kezdhető. A sütők iparteslülete sérelmesnek, sőt a sütőipar különleges természeténél fogva kivihetetlennek találta ezt a rendeietet s Hegedűs Sándor miniszterhez memorandummal fordult a rendelet megvált ztatása érdekében. A miniszter véleményadásra hívta fel ez ügyben a székesfőváros tanácsát. A tanács viszont megokult véleményes jelentés be'erjesztésére utasította az összes kerületi elöljáróságokat, melyek most dolgoznak a jelentések összeállításán. A munkaviszonyból eredő kártérítési kötelezettségek Egyik budapesti ezég ellen egy volt alkalmazottja panaszt tettek a VI. kér. elöljáróságnál, mert a szolgálatából felmondás nélkül bocsájtották el. Az elöljáróság a czégtulajdonost pénzbüntetéssel sújtotta és a panas os kártérítési követelését is megítélte. A ezég felebbezése köV' tkeztében az ügy a tanács élé került, mely az ítéletet egész terjedelmében felülbírálta és részben megváltoztatta. A kereskedelmi miniszter a tanács Ítéletének csupán a pénzbüntetésére vonatkozó részét hagyta helyben, mert a tanácsnak nem lett volna joga a kártérítési követelést felülbírálni. Az 1884 évi XVÍI. t -cz. 176. §-a, (— az* ipartörvény —) alapján a munkaviszony megszüntetéséből eredő kártéiitési követelésekre vonatkozólag az elsőfokú iparhatóság felebbezés kizárásával határoz, az elégedetlen fél vélt jogait ezenkívül csupán a törvény rendes utján kísérelheti meg érvényesíteni. A felsőbb közigazgatási hatóságok hatáskörébe sz ilyen tárgyú bíráskodás nem tartozhatik. Trogmeyer Kálmán városi kiítmester és mechanikus Budapest Csömöri-ut 30. szám. Vállalkozik minden e szakmába vágó munkákra: különösen kutak, szivattyúk, fecskendők, tüzoltógópek, tüzifecskendök és lí elkészítésére, főjavítások eszközlésére, cséplőgarniturák s minden rendszerű lokomobilok javítására ; mindenféle világító-testek, valamint személy felhuzó-gépek felszerelésére.
