Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-01-15 / 3. szám
1900. január 15. Az első esetben a jókedv, a nevetés ellensúlyozza az ily háttér kínos hatását, és jó hangulatban, megelégedve távoznak a szinpadtól. Az alábbi esetben pedig a háttér coníiiklussá alakult át, mint ilyen megragadott, és az érdeklődés, melyet a háttér feltett, ki lett elégítve, úgy, hogy ez e,etbon is, ha nem is meg, de kielégítve távozhatunk. Mi történik azonban a „Eélembeivk“-beu '? Látjuk a stréber ség hátterét; fölismerjük a megszokott laza erkölcsi fölfogást, melyben élünk; egyi s vonásokban felismerjük szem-lyes ismerőseinket, másokban barátainkra taláiunk. Egy vagy más ténykedést elkövethethette rokonunk, egy negyediket talán önmagunk vittünk véghez, vagy legalább gondoltunk reá. Mindez mi oly korhűvé teszi a darabot, és dicséretére válik a szerző iró tehetségének, alkalmas érdeklődésünket fokozott mértékben megragadni. Mindenki azt kérdi magától, mi fog történni a szereplőkkel, — mi velünk, stréber félemberekkel. És hue — nem történik semmi. Azaz történik igen sok, az érdekesebbnél érdekesebb dolog, de mindez azzal a háttérrel, mely erős kézzel, de egy kicsit kellemetlenül ragadott meg az első fölvonásban, csak külső összefüggésban áll. A darab thémája egy férj, felesége, és egy másik asszony, a cselekmény, amennyiben erre vonatkozik lélektani, annyira, hogy a külső cselekmény semmi, gyönge visz- szalükimződése a személyek belső életének, lelki hangulatainak. Minden jó, érdekes, a legjobb értelembe véve modern. De minek akkor az a kellemetlen háttér? Minek kellett reámulatni gyönge oldalunkra? Ha nevethettünk volna magunkon, vagy ha egy eon- flictus rázta volna meg a lelkünket, mely a stréberségből ered — de minek mutatni ezt a hátteret, hogy a cselekmény egy házasság és két egész, és egy fél szerelem körül forogjon? Mindezt érdekkel néztük volna és figyelemmel, és jobban mulattunk volna rajta, ha a szerző nem mutat nekünk oly hátteret, mely kényelmetlen, és mely akkor, mi később fejlődik, nem szükséges. Egy szóval a darab, bármennyire érdekelt is valakit, nem elégítette ki azokat a várakozásokat, melyeket önmaga keltett, és ezért nem voltunk annyira wu/elégedve, a mint azt a darab ináskülömben egészben véve megérdemelte volna. Mindebből egy érdekes uj dramaaturgiai szabály keletkezik : társadalmi darabokat úgy szabad csak írni, h( gy a darab maga a társadalmi mozzanatbc 1 fejlődjék — de a hatás érdekében nem kívánatos, hogy az ettől független cselekmény mellett társadalmi hátteret is mutassunk,’mert ezáltal oly érdeklődéseket keltünk, melyeket nem tudunk kielégíteni, ill tve a háttérnek, ha már elkerülhetetlen, nem szcbad sohasem annyira elő. térbe lépni, hogy tőle várhassuk a főcselekményt. Nehogy egészen újságírói szempontból máris elévült, tud millik a múlt hét eseményeivel foglalkozzunk áttérek a hét egyik színházi eseményére, az „Ármány és Szerelem" előadására, melyben a nemzeti színház uj erői debutiroztak. Első sorban igen sajnálatos/ hogy ezek az érdekes debuk épen ennek a darabnak nem igaz szerepeiben történtek, melyeknek nálunk Magyarországon még történeti becsük nincsen, úgy hogy nem lehet megítélni, mire lesznek az uj erők más, jobb és igazabb darabokban képesek. így csak egy dolog tüntetett föl, Heltyei 13 kisasszony bámulatos tehetsége, apró mozzanatokkal is sokat kifejezni. Ez a tehetség pedig nem más, mint egy bizonyos uralom a közönség felett, melyet a művész kenyszeriteni tud. hogy nála apróságokat is észrevegyenek, melyek m.soknál észrevétlenül maradnak. Ez egyike a legbecsesebb adományoknak, mert lehetővé teszi, hogy a művész gazdálkodjék, és mindég tartson még valamit tartalékban a fokozásra. Ha ezt a gazdálkodást megtanulja, nem kételkedünk, hogy csakugyan az a művésznő lesz Heltyei kisasszonyból, melyet tavalyi föllépte utói a „Helyet a nőknek“ czimü vígjátékban remélni lehetett. Grömöry Olivér. A belvárosi plébánia ügye Érdekes indítványt nyújtott lie ma a tanácshoz Doma- niczky István nyug. honvédezredes. Az eziedes váczi lakos, a főváros dolgai iránt azonban melegen érdeklődik s már nem az első eset, hogy nagy fon'osságu dologra hívja fel a hatóság figyelmét. Ezúttal a belvárosi plébánia tervezett lebontása ellen emel szót. A főváros érdekességét, díszét a budai régiségek, aquincum, a helyreállított Mátyás lemplom rendkívüli mértékben emelik. A balpartnak egyetlen középkori műemléke a belvárosi plébánia templom, ezt okvetetlenül meg kellene menteni az elpusztítástól. Jeles nemzeti irók emelték fel már érdekében szavukat, a folyamodó is kéri, hogy ne semmisítsék meg. A fővárosnak most nem igen akad három millió koronája az uj templom építésére, a Belvárost pedig nem lehet plébánia nélkül hagyni. Pomanic/ky azt szeretné, hogy a főváros tegye közzé a templom szentélyének leírását, a szakkörök állapítsák meg a mütorténelmi becsét, s a főváros forduljon a törvény- hozáshoz, hogy az épület stilszerü újjáalakításának költségeit vállalja magára. Tiz-tizenöt évi részletekben ez könnyű szerrel megtörténhetnék, s igy a pesti oldal is nyerne a Mítyástemp- lomhoz hasonló becsességet Az istenhegyiek káplánja. A krisztinavárosi plébános előterjesztést tett a tanácshoz, bogy a főváros az Istenhegyen külön önálló helyi káplánságot szervezzen. A tanács ma kimondotta, bogy a maga részéről a külön káplán kinevezését szintén szükségesnek találja s utasította az I. ügyosztályt,yhogy az állás szervezése dolgában tegye folyamatba a szükséges tárgyalásokat, különösen pedig készítesse elő az ügyet pénzügyi szón ponlLól s vájjon a fővárost, mint kegyurat az uj káplán kinevezésével járó költségek milyen mértékben fogják terhelni. Mielőtt a tanács ezt a határozatát meghozta volna, meghallgatta a fővárosi statisztikai hivatal jelentését is a környék népessége felől. Az 1896. november 16-iki népszámlálás adatai szerint az összes krisztinavárosi kültelkek állandó lakossága 7143 lélekre rúgott. Ebből az Istenhegyre és környékére (Mártonhegy, Orbánhegy és Zugliget, — a Lipótmező kivételével) 4293 jut. Az 1891-iki népszámlálás szerint az I. kerületi kültelkek lakosságának 78'2 százalék a róm. kath. vallásu. E szerint^a Krisztinaváros kültelkein 5600 kath. hivő lakik, melyből az Istenhegy közvetlen környékére 3400 esik. Az állandó lakosság számát a nyaralók többszörösen felemelik. Pontos adatokat e tekintetben nem nyújthat a statisztikai hivatal, mert az adatgyűjtések kivétel nélkül télidőben történnek. A házak és lakások száma után következtetve azonban 1881. óta legalább három szorosra emelkedett a nyaralók száma, mely átlagos számitás szerint 5 6000 főre rúghat. Az 1898—-99. iskolai évben az istenhegyi községi iskolában 168 róm. kath. tanuló iratkozott be, a zugligetiben 36, a labancz- utibair 93 és lipótmezeiben 64 tanult. Ezek az adatok elég világosan bizonyítják, bogy az uj ká lúnra i go tömi szükség y. n MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
