Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-07-02 / 27. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 1900. julius 2. Szobor-próba. A fővárosi közmunkák tanácsa az eskütéri hid budai feljárójával szemben a Szent-Gellérthegy aljában a múlt héten felállittatta a Szent-Gellért szobrának deszka mintáját, hogy a kísérlet alapján a szobor végleges helyét már most meg lehessen állapítani. A szobor elhelyezésének eddigi terve ellen ugyanis az a kifogás, hogy az aránylag kis méretekben alkotott mű a hatalmas hegy lábánál teljesen eltörpül és jelentőségét veszti. A közmunka tanács fáradozása azonban eredménytelenül maradt, mivel a kívánt czélt a mostani kísérletekkel nem lehet elemi, mert a szobor végleges helyét megállapítani lehetetlen, míg a híd feljárója, sem maga a híd el nem készült és annak a monumentális falazatnak, melyet a hídfeljáróval szemben a hegy oldalába akarnak építeni, még a végleges terveit sem állapították meg. Az is nagy kérdés, hogy a hídfő két tornya milyen arányú és alakú lesz, és nem fogja-e a máskülönben eléggé érvényesülő Szent-Gellért szobrot elnyomni. A közmunkatanács három napig ott hagyta a léczmintát, s ez alatt az idő alatt mindenféle szakemberek tologatták ide-oda, a nélkül, hogy pozitív valami eredményt értek volna el. Ez az időelötti és ok nélkül való korai próbálgatás rávall a közmunkatanács mindenkor tanúsított alaposságára. Drága a levegő. Budapesten még a levegő is drága. Közismeretü igazság ez, és semmi uj dolog sem lenne benne, hogy minduntalan ismételgessük, ha azoknak a szegény üzletembereknek a panaszkodása időszerűvé nem tenné, a kik arra szorulnak, hogy a vendégeiknek a meleg nyár idejére egy kis levegőről gondoskodjanak. A fővárosnak azok a vendéglősei és kávésai, a kiknek zárt (üzlet) helyiségük van, nyaratszaka a fővárostól kénytelenek kikönyörögni néhány talpalatnyi helyet, — ha mindjárt a kásává olvadt szürke, poros aszfaltból is — hogy a fulladozó vendégeiknek egy kis szabad égaljat biztosítsanak. A fővárosnál ez az eljárás éppen nem történik valami kényelmes, rövid utón, hanem sok szaladgálásba kerül, és mindenféle apróbb nehézségekbe ütközik. Mindez azonban még csak hagyján, a fő az, hogy a takarékos főváros mindenképen egyekszik azt a kis szívességet, a mit az üzleteseknek tesz — minél jobban meghonoráltatni. így a járdafoglalások diját immár annyira felcsigázzák, hogy a különben is rossz üzleti viszonyok között vergődő emberek alig képesek megfizetni, s sokan inkább lemondanak a levegőről, minthogy a túlfokozott dijakat viseljék. Általános e miatt a panasz s a városházára sűrűn érkeznek kérvények a dijak leszállításáért. A táradozás azonban meddő, mert az előre megállapított dijakból a főváros utólag nem engedhet el semmit. Jellemző a járdafoglalások díjának magasságára, h0gy a fővárosi vigadóval szemben levő pilzeni sörcsarnok tulajdonosa azért a jogáért, hogy szép időben az üzlethelyisége és a kioszk között elterölő közutból 340.20 négyszögmétert elfoglalhasson és asztalokkal rakhasson tele — a nyári idényre évenként 4082 korona 40 fillért fizet. Négy ezer koronánál többet, olyan területért, a melynek használhatósága teljesen az időjárás szeszélyeitől függ. Ez azonban csupán a dijmagasság arányának illusztrálása szempontjából érdekes, mert a drága helyi dijakat elsősorban nem a hasonló nagyforgalmu üzletek érzik meg, hanem igazi csapás az a kisebb üzletek tulajdonosaira, a kik aránylag csakugyan túl vannak terhelve, A zugligeti villamos pályaudvar. A közúti villamos vasút zugligeti végső állomásának átalakítása tárgyában a kereskedelmi minisztériumban tegnap ankétet tartottak, s végül az összes szakértők kivonultak a Zugligetbe a pályaudvar vizsgálatára. A főváros mérnöki hivatala e szaktanácskozások során igen életrevaló tervezetet terjesztett elő, melyet több eddig felmerült s mérsékelt tetszésre talált tervezgetéssel szemben a szakemberek egyhangúlag legalkalmasabbnak találtak, s abban állapodtak meg, hogy azt a módozatot fogadják el, mint végleges megoldást és ezt fogják kivitelre ajánlani. A mérnöki hivatal tervezete érintetlenül hagyja a zugligeti villamos vasút mostani pályatestét és a vonal jelenlegi végső állomását, mely a váróteremnek a zugligeti ut felőli oldalán fekszik. Ezt a részt, ahonnan a szerencsétlenül járt kocsi megindult, ezentúl nem fogják végső állomásnak használni. Az uj pályaudvart a várócsarnok másik oldalán levő szü- kebb területen rendezik be. A berendezéshez szükséges területet a sziklalejtőből hasítják ki, száz méter hosszúságban. Három sínpárt raknak le az uj pályatesten. A sínek alapzata lehetőleg vízszintes lesz, illetőleg a pálya esését a minimumra szállítja le. A város fölől érkező kocsik e három sínpárra fognak befutni, — még pedig olyanformán, hogy a hegyoldal felőli szélső sínen állanak meg a Zugligetbe érkező kocsik. A középső sínpáron a tartalék kocsianyag foglal helyet, végre a váróterem mellett levő sínpáron a városba induló kocsik sorakoznak. Az egész pályaudvart és várótermet erős kerítéssel veszik körül, úgy, hogy az indulásra kész kocsikat csakis a várótermen keresztül lehessen megközelíteni. A Zugligetbe érkező utasok a kerítés mögött létesítendő gyalogjárón szállnak le s megkerülve a várócsarnokot, a zugligeti útra jutnak. így az érkező és induló utasok egymástól teljesen ellesznek választva. Ezzel az intézkedéssel teljes biztonságba helyezik a veszteglő kocsikat és biztosítják a pályát a Zugliget minden részéből odaözönlő közönség megrohanása ellen. A váróterem 400—500 ember befogadására alkalmas. A csarnoknak az induló kocsikhoz nyíló részét három négy ajtós korláttal zárják el. Az ajtók előtt áll a befelé készülő kocsi. A tolongást teremőrök jegyosztással gátolják meg és egy-egy kocsira csak annyi embert engednek a hány üres hely van. A zugligeti«uton levő mostani pályaudvart teljesen érintetlenül hagyják, hogyha ma,dan a villamos vasulat meg akarják hosszabbítani, a pálya vonalának megbolygatása akadály ne lehessen. Ha ugyanis most lemélyitenék a zugligeti utón levő jelenlegi végállomást, ezzel útját vágnák annak, hogy a vasutat kifelé meghosszabbíthassák.
