Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-05-14 / 20. szám

III. évfolyam

________ ___________Budapest 1900. május 14._____________________20. szám.

KÖZIGA ZG AT A Sí HETILAP

^löfizetesi ára;

Egész évre

................................12 Kor.

Fé

lévre.....................................6 Kor.

^Szerkeszti és kiadja :

DR- BARTHA SÁNDOR.

^Szerkesztőség kiadó ;

IV. ker., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Apró kiadások.

A főváros milliós költségvetésében tömérdek olyan tétel fordul elő, a melyeknek kellő megokolását a legjobb akarattal sem lehet megtalálni. Miután az általános takarékossá" jelszava a városházán otthont nyert — azt hisszük nem lesz érdektelen, ha egy pár ilyen fölösleges tételt elősorolunk azért, hogy a legközelebbi költségvetés elkészítésénél ezeket a kiadásokat egyszerűen mellőzzék.

Az első nagyobb tétel a napidijasok fizetése. A főváros több százezer forintot ad ki napidijasokra — hiába. Elegendő sőt túl sok rendszeres alkalmazottja van, a kiktől bízvást megvárhatná, hogy a re idelkezésükre álló idő alatt annyit dolgozzanak, a mennyi nélkülöz- hetövé tenné a napidijasokat. Minden törvény és szabályrendelet változtatás nélkül kevesbbi- teni lehet a sok irka-firkát — a fölöslege slótás- futást, az akta, tologatást, a rendszeres tisztviselőket a bizottsági üléseken való folytonos részvétel alól föl lehet menteni s igy könnyen elérhető az, hogy minden alkalmazottja a fővárosnak kellő időben a helyén ül, s az ügyosztályokat nem a kezelő tisztek és dijnokok vezetik.

Nagy tétel a háztartásban a pótlékok tétele. A főváros ezen a czimen is több százezer forintot költ el évenkint. S igazán ok nélkül, mert jól dotált tisztviselői azt a kevés mellékmunkát, a melyet a hivatalos időn kívül végeznek teljesíthetnék mellékfizetés nélkül is. A pótlékok kérdése különben a tanács előtt is megfordult már, de úgy látszik a tanács nem akar— vagy nem mer ebbe a félig-meddig darázsfészekbe belenyúlni. Sem a tanítói, sem a többi tisztviselők pótléka nincs rendezve. A

tanítók közül igen sokan (több száz) négy-ötféle pótlékot húznak. Van működési, kültelki, helyettesítési, iparostanoncziskolai, osztályve- vezetöi pótlék s a szerencsésebbek valameny- nyit húzzák a korpótlékkal együtt. Ugyanígy rendezetlen a műszaki tisztviselők pótlékügye is.

Az apró kiadások között nem utolsó helyet foglal el a hivatalokban szükséges félszerelések, irodaszerek, nyomtatványok költsége. Nagyon kevés takarékosságot látunk ezeknél a tételeknél. Talán azt is nehézményelni lehetne, hogy a város mindenből a legjobbat és legfinomabbat szerzi be, de ettől eltekintünk. Sokkal helytelenebb az az eljárás, hogy ezekből a drága dolgokból is — rendkívül sok a fölösleges holmi. Halomszámra sorolhatnánk föl a teliesen szükségtelen dolgokat. így csak azt említjük meg, hogy a mióta a fővárosnak saját házinyomdája van, a hivatalok minden fogalmazványt kinyomtatnak — akár szükséges a sokszorosítás — akár nem.

Ifjú fogalmazó gyakornokok kissé gyönge termése már akkor nyomdafestéket lát, a mikor még sem a tanács — sem a bizottságok nem tárgyalták a kérdéses ügyet, a mely még az ügyosztályból is más formában kerül ki, mint a hogy a fogalmazó kiszedette. Vannak javaslatok, a melyeket a házinyomda mindig sürgős megrendelés alapján nyolezszor — tízszer kiszed — ugyannyiszor kinyom, persze majdnem mindig ok és czél nélkül.

A világítás és fűtőanyag pazarlása rég ismert dolog. Olyan fényesen báli termeket sem világítanak, a milyen pazarul — ha kell ha nem — a legtöbb hivatal ki van világítva. A