Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-05-07 / 19. szám

1900. május 7.

MAGYAR S7 KESFŐVÁROS

Az 1900. évi első negyed pénz- ügyi eredményei.

A főváros 1900. évi első negyedéről szóló kezelési kimutatást most zárták le. A számadások az előirányzattal szemben jövedelem szaporodást mutatnak, ez az eredmény azonban pusztán látszólagos s az esztendő pénzügyi eredményeire az első ne- gyedi kimutatás még világot vetni nem tud.

Az egybeállitott számadások főbb eredményei a következők:

Községi adópótlék czimén a legutóbbi évnegyedre előirányoztak volt 1.700,0ü0 korona jövedelmet, tényleg befolyt 1.782,000 korona. A bevétel többlete tehát 82,000 korona. Ez azonban csak látszólagos, mert különféle intézetek, egyesületek és testületek — egész évi községi pótadó tartozásukat az év elején egy összegben szokták kifizetni. A velük szemben előirányzott bevétel tehát a többi évnegyedek jövedelmét fogja apasztani, ami az ezúttal elért többletet előreláthatólag megfogja emészteni.

Házbérkrajczárok fejében a költségvetés az

1900. év első negyedére 905,500 korona bevételt irányzott elő. Tényleg azonban csak 883000 korona folyt be, — tehát 22.500 koronával kevesebb.

Az állami italmérési jövedék tiszta jövedelméből a költségvetés 370.125 korona tiszta jövedelmet várt. Valósággal befolyt e czimen : 782.028 korona 98 fillér, vagyis 411.903 korona 98 fillérrel több, mint előirányozták. Jövedelem szaporodásnak ezt a bevételt sem lehet tekinteni, mert a főváros újabban az állami italmérési jövedékből részesedését átalány összegekben kapja meg, s a most befolyt összeg az 1899. év második felére esedékes átalány összegből és 1898. évi végleges elszámolás eredményéből származó bevételi többletből alakult, úgy, hogy az előirányzott 370.125 korona fejében tulajdo képen a múlt negyedévben semmi sem folyt be.

A gyümölcsözésre elhelyezett kötvények kamatai fejében előirányzott 81750 korona bevétel ezúttal teljesen elmaradt. A fővárosnak nem volt gyümölcsözésre elhelyezhető kötvénye s ilyen czimen mindössze 1000 koronát vett be. Az előirányzathoz képest a kezelési kimutatás tehát e czimen 80750 korona hiányt tüntet fel.

A kiadások rovatában a rendes fejezeteknél, nagyobb tulkiadás az elmúlt negyedév alatt nem merült fel. A százmillió koronás kölcsön terhére ez idő alatt összesen — 2.403.568 korona 88 fillért költöttek el, ebben az összegben azonban benfoglaltatik az a 800.000 korona is, amit átmeneti kiadások czimén a kisajátítási alapnak kölcsön adtak.

A kereskedelmi leányiskolák.

Budapesten a kereskedelmi leányiskolákat a polgári leányiskolák igazgatói, mint magánvállalkozók tartják fönn. A kultuszminiszter leirt a fővároshoz s kérte, hogy ezeket az iskolákat vegye hatósági kezelésbe, az iskolát a város tartsa fönn, a tanitókat ő nevezze ki. A miniszter szerint a kereskedelmi iskola föntartása az igazgatókat hivatalos kötelességük teljesítésétől vonja el. Az iskolák felügyeletét és ellenőrzését azonban magának tartja fönn a miniszter. Megjegyzi még, hogy ezután csak a kultuszminiszter és a kereskedelmi miniszter együttes engedelmével nyithatnak kereskedelmi leányiskolát. A már működő iskolák engedelmét a miniszter hatályon kivül helyezte.

Ebben az ügyben egyebek között a következő levelet kaptuk:

Indítvány

(Ajánlva a főváros közgyűlésének figyelmébe.)

Ha valaki eddig abban a hitben élt volna, hogy azon közmondásnak; „vizet hord a kútba“ minden esetét ismeri, és nem vette figyelembe a székesfőváros háztartását, úgy az illetőt, sajnálatunkra, ki kell ábrándítanunk.

Mert a főváros is erre a közmondásra számtalan példát szolgáltat, a melyek közül most csak egyet említünk fel, kapcsában egy indítványnak.

Nem ígérünk ugyan (de azért nem is adunk) száz aranyat annak, a ki meg tudja fejteni, de mégis kiváncsiak vagyunk arra, hogy miért támogatja a főváros ingyen-helyiséggel, szabad fűtéssel és világítás sal, meg a jó ég tudja még mi egyébbel a — női kereskedelmi taníolyamokat ? Hiszen mindenki tudja, ki a dolog iránt érdeklődik és a viszonyokba csak egy kissé is be van avatva, hogy ezek a tanfolyamok a legfényesebben jövedelmező vállalatok egyikét képezik, a mi az iskolák terén csak létezik. Hiszen köztudomású, hogy egy-egy ilyen tanfolyamból az azt saját számlájára (de hatósági segítség mellett) fentartó igazgatónak különböző czimeken 2—3 ezer forint tiszta jövedelme van s e mellett a tanerők is fényesen, kétszer oly jól vannak dotálva, mint a hogyan a főváros fizeti az óradijakat.

ügy látszik, hogy ez volna az egyedüli iskola, a melyre nemcsak ráfizetni nem kellene, hanem még bevételt is biztosítana, s a főváros épen ezt engedi át a magánvállalkozás tárgyául. Hozzá még anyagilag is segíti ezt az a nélkül is busásan jövedelmező vállalatot. Mindezek daczára az igazgatók nemcsak, hogy nem akarják leszállítani a dijakat, hanem ellenkezőleg felemelni, ügy látszik tehát, hogy a növendékek száma emelkedik.

Azt ajánljuk a főváros figyelmébe, hogy fontolja meg : nem lenne-e üdvös és hasznos, ha ezen iskolákat a főváros a maga kezelésébe venné át ?

Megmenthetné a tanulókat újabb dijfelemeléstől, a jelenlegi számos „mellék“-dijtói s azonkívül a fővárosnak magának is lenne belőle tiszta jövedelme. Talán lenne belőle annyi, mint a mennyi várj a — bi- czikli-adóból.